Húsz éve az Európai Unióban – öt tanulság

Nyitókép: 123rf

„A következő évekre a világ más nagy geopolitikai erőközpontjaiban jelentős gazdasági növekedés várható. Kínában 4 százalék körüli, az USA-ban 2 százalék feletti évenként. Európa viszont örülhet, ha egy százalék fölé tudja tornászni saját gazdasági növekedésének a mértékét. A növekedés szerkezetét tekintve pedig azt látjuk, a keleti bővítés országai nélkül még ennyi sem jönne össze: mi mentjük meg a mundér becsületét. Ez azonban csak a kisebbik baj. Kapunk némi, valójában egyre több kioktatást, zsarolást, hivatali packázást, jogi és gazdasági méltatlanságot. Nem tetszik, persze, nem örülünk neki, de megszoktuk már, tudjuk kezelni. Csakhogy a civilizációs felsőbbrendűség tudata nem állja meg a helyét a külvilág felé sem. Európa eljelentéktelenedőben van, s ha emellé még lekezelő is, ha ideológiai alapon hoz gazdasági és politikai döntéseket, azzal csak ront a helyzetén.

A megváltozott helyzet megváltozott szerepfelfogást igényel az öreg kontinens részéről. Egy olyan szerepre kellene törekednie, amely nem elválaszt minket a világ többi felétől, hanem összeköt. Amely nem ellenséggé, hanem – ha nem is szövetségessé, de – kiszámítható partnerré teszi a világ többi részét. Ha meg tudná találni a helyét ebben a most következő világrendben, akkor el tudná kerülni saját eljelentéktelenedését. Európának belátható időn belül meg kell tanulnia a világhoz való ilyetén viszonyulást, s legolcsóbban ebből tőlünk, magyaroktól vehet leckét.”