„Orbán barátja” vagy „Soros jelöltje” nyerte a lengyel és szlovák választásokat?

Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd

„»Orbán és Szijjártó örömtáncot járhat – Peter Pellegrini fordított, és ő nyerte a szlovák elnökválasztást« – így, és ehhez hasonló szellemben számolt be a magyarországi sajtó arról az elnökválasztási győzelemről, amit a nacionalista Peter Pellegrini aratott a vasárnapi, szlovákiai elnökválasztáson. Pellegrini, aki mint a híradásokból kiderült, a szavazatok 53 százalékával győzte le a nyugatos liberálisként leírt Ivan Korčokot, általában úgy szerepelt a híradásokban, mint Robert Fico visszatérő miniszterelnök és Orbán Viktor szövetségese.

Fico, a szlovák viszonyok között jellegzetesen a bevándorlásellenes jobboldali kampányokat folytató »szociáldemokrata« Smer vezetője korábbi választási győzelme után ugyancsak megkapta a maga címkéjét a budapesti cikkekben. Az Index az akkori választásról például egyenesen úgy számolt be: »Visszatér-e a hatalomba a szlovák Orbán Viktor?«

(...)A problémát Magyarországon a Fidesz-KDNP-n kívül, és náluk komolyabb formában csupán az LMP tematizálta. Arról van ugyanis szó, hogy miközben a magyarországi zöld párt, sok európai, rendszerkritikus erővel egyetemben erősen ellenezte a 2010-es évek folyamán az amerikai-EU-s TTIP szabadkereskedelmi egyezményt, az ukrajnai háború után ennek egyik sarkalatos pontja, a génmódosított gabona behozatala ismét visszakerült az asztalra.

Az amerikai nagy takarmány- és gabonacégek ugyanis jelentős érdekeltségeket szereztek az ukrajnai termőföldeken, és amit a TTIP-vel nem sikerült elérniük – tehát hogy a nem feltétlenül EU-s minőségi szabályoknak megfelelő gabonájuk uniós piacokra is eljusson –, most az orosz agresszió nyomán keletkező politikai szimpátia és »Ukrajna támogatásának« ürügyén próbálnák meg újra.

A gabonaimport-vitára azonban csupán nagyon erőltetetten lehet ráhúzni, hogy mindez »orosz befolyás« hatására vált fontossá. Ismert ugyanis, hogy teljesen hasonló módon reagáltak a nyugat-európai gazdák akkor is, amikor 2004 után a kelet-európai tagállamok csatlakozásával annak a fenyegetését érezték, hogy a magyar, lengyel, szlovák, cseh gabona és termények alacsony árai tönkretehetik gazdálkodási modelljüket.

Ukrajna viszont már Közép-Európától keletre terül el, ráadásul az eurázsiai kontinens egyik leghatalmasabb agrárországa. Még ha a pusztító háború fontos is ezekben a politikai változásokban, a sajtónak nem szabadna elfelejtenie, hogy éppen a háború teremt olyan politikai kérdéseket és problémákat, ahol a felületes Putyin versus nyugat szemléletmód félrevisz, és még propagandisztikus, tehát elkerülendő következtetésekre is sarkallhatja a hírfogyasztót.”

***