Nagyon rosszkor jött az izraeli kormánynak a segélykonvoj bombázása
A tűzszünet mellett tüntetnek tömegek az utcán, és rugalmatlanul viselkedik Netanjahu, ebben a helyzetben más sem hiányzott neki, mint ez a tragikus fiaskó.
Mi lesz Rafah-val, meddig kell folytatni a háborút a Hamász ellen, és mi lesz a túszok sora? Szakértőt kérdeztünk.
Nyitókép: Israel Defense Forces (IDF) / Ha / ANADOLU AGENCY / Anadolu via AFP
***
Nemrég az izraeli hadsereg bejelentette, hogy visszavonja a legtöbb csapatát Gázából.
Ezzel a féléves háború kezdete óta Izrael az egyik legalacsonyabb szintre hozta a katonai jelenlétet a területen – írta meg az Euronews.
Egyetlen dandár marad, a többieket kivonják a területről; ők egy szűk folyosót védenek, amin keresztül segélyt szállítanak a palesztin enklávé északi részére.
A segélykonvoj tragédiája óta felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint Izraelnek tényleg be kellene fejeznie a hadműveleteket; ugyanakkor több mint száz túsz még mindig a Hamász karmai között rekedt. Vajon elkezdődött volna a háború lezárása? – kapták fel többen a fejüket az izraeli csapatkivonások hallatán.
Ezt is ajánljuk a témában
A tűzszünet mellett tüntetnek tömegek az utcán, és rugalmatlanul viselkedik Netanjahu, ebben a helyzetben más sem hiányzott neki, mint ez a tragikus fiaskó.
Erről szó sincs.
A csapatkivonások nem jelentek a háború végén, inkább csak az izraeli taktika változik,
hiszen maga Joáv Galant izraeli védelmi miniszter azt nyilatkozta, hogy azért vonták ki a csapatokat, hogy pihentessék és felkészítsék őket azokra a missziókra, amelyeket a jövőben terveznek végrehajtani, köztük az övezet déli részén fekvő Rafah város ellen – erről már az Eurázsia Központ és a Migrációkutató Intézet vezető kutatója beszél lapunknak.
Tárik Meszár kiemeli: Rafah ostroma kapcsán az a szakértői vélemény, hogy nem biztos, hogy be fog következni, legalábbis a közeljövőben; „egyes spekulációk szerint viszont most precíziós csapások fognak következni, amihez nem szükséges a Gázán belüli élőerő” – mutat rá a szakértő.
Ugyanakkor Izraelnek egyszerre több különböző fenyegetésre kell megfelelnie
például, amikor nemrég Szíriában magas rangú iráni tisztek vesztették életüket.
Ezt is ajánljuk a témában
Izrael hivatalosan nem ismerte el, hogy a támadáshoz bármi köze lett volna, de nem is tagadta azt. Kérdés, hogy egymásnak esik-e végül a két közel-keleti ősellenség.
Eközben a belpolitikai viszonyok és a közhangulat is megfáradt. „Az izraeli közvéleményt tekintve nem lehet azt mondani, hogy elleneznék a Hamász elleni háborút, inkább a túszok kiszabadításának elmaradása miatt veszít Netanjahu a népszerűségéből” – fogalmaz Tárik Meszár, kiemelve: az emberek azt érzik, hogy
Netanjahu nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy kiszabadítsa a túszokat, ehelyett még ő is alkudozik.
Minden egyeztetés eközben zárt ajtók mögött zajlik, sejthető azonban, hogy egy tűzszüneti megállapodás része is egyben az erők kivonása – más kérdés, hogy a Hamász korábban a teljes térség kiürítését követelte, így nem biztos, hogy ez elég lesz neki. A túszok pedig jó tárgyalási alapot jelentenek a Hamásznak, hiszen ezt a zsarolást megérzi Netanjahu is, aki ellen tíz- olykor százezres tüntetések zajlanak.
Ezt is ajánljuk a témában
Tömeg tüntetett a kormány ellen és a Hamásszal való lepaktálásért, miután előkerült egy izraeli túsz holtteste; a miniszterelnök bőre lehet a tét.
Viszont a tűzszünetre a Hamásznak is szüksége van, teszi hozzá a szakértő, hogy rendezzék soraikat, akárcsak novemberben. Izraelnek viszont korántsem ennyire életbe vágó,
„ők azt mondják, hogy addig fognak menni, addig fognak harcolni, amíg nem aratnak teljes győzelmet”.
Netanjahu már meg is előlegezte ezt vasárnapi bejelentésével, noha a Hamász komoly alagútrendszerét nehéz felszámolni fél év alatt, harcosai halált megvető fanatikusok, és ellátást is kapnak így vagy úgy, akár a lakosság, akár az őket dotáló Irán részéről. Ráadásul, mutat rá Tárik Meszár, a szervezet tagjai beékelték magukat az átlagpolgárok közé, ami még inkább megnehezíti a likvidálásukat.
A szakértő összességében semmiképpen sem gondolja, hogy a háború ezzel veszíteni fog az intenzitásából. Már csak azért sem, mert
Izrael prioritása az, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljon a terrorszervezettel.