A hírhedt vöröslámpás negyedként funkcionáló St. Pauli körül épített kerítést a hamburgi Gauleiter rendelte el 1933-ban, miután a prostitúciót bűnösnek és társadalomellenesnek bélyegezte az akkori rezsim. Ennek folyományaként a nácik 1933 márciusa és májusa között 3201 „parázna nőt” tartóztatott le, 814 közülük pedig bebörtönzött. A hivatalos tiltás ellenére ugyanakkor a prostitúciót lehetetlennek bizonyult lekapcsolni a városban, így a hatóságok kompromisszumként megpróbálták eltakarni az járókelők elől.
Az 1930-as ées 1940-es években így a legtöbb nő egy „kalitkán” belül működött, rengeteget közülök azonban bebörtönöztek, vagy koncentrációs táborba hurcoltak. Számos prostituáltra azonban sokkal szörnyűbb sors várt: volt olyan, akit akarata ellenére sterilizáltak, mást pedig öngyilkosságba kergettek a nácik.
A prostituáltakra térkövek fognak emlékezni, a kezdeményezést pedig a helyi evangélikus közösség lelkésze, Sieghard Wilm is támogatja.