Nyitókép: MTVA/Bizományosi: Faludi Imre
„A horvátok inkább a MOL-nak adták el az INA papírjait és nem másnak. Mert bizony voltak más jelentkezők is rá. Csakhát az oroszoktól féltek, az osztrákokban meg nem bíztak. De mondjuk az olaszokban se... A lényeg, hogy sokat reméltek a MOL-tól és ezen remények egy része be is jött, mert a MOL modernizálta az INA-t. De volt két pont amit nagyon zokon vettek.
1. A MOL rájött, hogy az INA-t a horvát kormány politikai kifizetőhelyként használta. Gyakorlatilag ennek volt köszönhető az INA rossz gazdasági helyzete. Na ezt a MOL-vezetés megszűntette, ami igencsak érzékenyen érintette a horvát kormányt.
2. Horvátországnak két finomítója (Rijeka, Sisek) volt, még a joguszláv időkre méretezve. Csakhogy a tengertől távolabbi a kisebb horvát méretekben már nem volt gazdaságosan üzemeltethető, ezért a felvásárlás után a MOL fokozatosan leépítette a sziszekit, majd végül megszűntette. Pontosabban átalakította egy raktárbázissá, szakszóval racionalizálta a kőolajfeldolgozást. Na ennek a megszűntetése is számos poltikai érdeket sértett, köztük horvát szempontból fontosakat is.
.. úgy gondolom, hogy nem reménytelen ennek a viszonynak a helyrejötte. Már vannak arra jelek, hogy a horvátok kezdik magukat kényelmetlenül érezni abban a pozícióban, amelybe önmagukat kormányozták. Én úgy látom, hogy keresik már a kitörési pontokat és ebben Magyarország parterük tud lenni - ha akar."
Természetesen nem reménytelen a viszony javítása - de rendezni kell az INA kérdését.
Más: ami az esetleges jugoszláv géplelövéseket illeti, ahogy nézem benne volt a nemzetközi sajtóban 91-ben. Linkek kommentben. Azt mindenképpen hangsúlyozom, hogy a szerb gépek magyar légtért sértettek, és onnan támadták a horvátokat, illetve azt is, hogy Barcs bombázása nem véletlen volt, hanem tudatos akció. Erre van bizonyíték, a 2 gép lelövésére nincs, és persze logikusan végiggondolva volt horvát érdek, hogy a magyarok felelősségét hangsúlyozzák, hiszen jó lett volna nekik ha beszállunk a háborúba.
Tehát nem tudjuk, de hogy ez egy elterjedt történet horvát/szerb katonai körökben, az biztos.”