Putyin az Egyesült Államokat vagy épp az Európai Bizottságot vezető kollégáihoz hasonlóan minden évben tart state of the union beszédet a parlament két háza előtt. Mivel ez idén február 29-ére esett, nyugodtan tekinthető kampánybeszédnek is. Külpolitikai tekintetben az államfő Emmanuel Macron francia elnök üzenetére reagált, aki a múlt heti párizsi Ukrajna-konferencián nem zárta ki, hogy a Nyugat akár katonákat is küldhet Ukrajnába. Putyin azt mondta, hogy
„Oroszország senkinek nem engedi meg, hogy beavatkozzon belső ügyeibe”,
ezért teljes harckészültségben van a stratégiai nukleáris arzenál; a nyugatiaknak szerinte „végre meg kellene érteniük – most mondtam el nekik –, hogy nekünk is vannak olyan fegyvereink, amelyek meg tudnak semmisíteni célpontokat az ő területeiken”. Utalt arra, hogy mindenki emlékszik, milyen sorsra jutottak azok, akik Oroszországba katonát küldtek, s „a potenciális beavatkozóknak a következmények most sokkal tragikusabbak lesznek”. A gazdaságról szólva hangsúlyozta, hogy a Nyugaton kívüli világ dinamikusan növekszik, így 2026-ra a BRICS-országok gazdasági teljesítménye meg fogja haladni a G7-ét. Bejelentette emellett, hogy a tőke külföldre menekülésének megfékezéséhez visszafogja majd a hatósági vizsgálatokat, és megfontolják a kisvállalkozások adóhatósági büntetéseinek elengedését is. Beszélt emellett egy sor új importhelyettesítési, család- és sporttámogatási programról.
A hivatalos kampánytevékenység mellett a Kreml kiszivárgott dokumentumait feldolgozó újságíróknak hála nemrég egyéb kampánymódszerek is nyilvánosságra kerültek. Kirijenko vezetésével nagyjából 110 milliárd rubelt – 400 milliárd forintot – költ el az állami költségvetés az elnök kampányának segítésére három kulcsfontosságú területen: közvetlenül a választás megnyerésére, az ahhoz kapcsolódó információs háborúra, illetve a megszállt ukrajnai területek lojalitásának bebiztosítására.
A kiszivárgott iratok lelepleztek egy orosz kormánypárti ngó-k garmadájából álló, államilag finanszírozott hálózatot. Kiderült például, hogy idén 70 milliárd forintnyi rubelt kap az állami költségvetésből az az Internetfejlesztő Intézet (IRI), amely propagandafilmeket és sorozatokat, „kreatív tartalmat” gyárt a Kreml négy fontos narratívájának erősítésére. Ez a négy narratíva a nemzeti érdekek és értékek védelme, az orosz életminőség javulása, az ország hősei, valamint az összetartozás érzése. Ezen alkotások létrehozásának teljes folyamatát 2022 vége óta közvetlenül figyeli a Kreml tizenöt fős „szerkesztői csapata”. A kiszivárgott dokumentumokból kiderült, hogy az IRI finanszírozta sok egyéb mű mellett az utóbbi idők legnépszerűbb orosz sorozatát, a Szlovo pacanát (a srác szava) is, mely a Szovjetunió utolsó éveinek bűnözői hálózatairól szól, ahogy az orosz Netflix, a Wink egyik szintén népszerű saját gyártású sorozata, a GDR (NDK) is a Kreml pénzéből készült. Ennek egyébként egy, az NDK-ba helyezett orosz hírszerzőtiszt a főszereplője, akit akár Putyinról is mintázhattak. Ezekhez képest már eltörpül a Kremlin Leaks néven elhíresült szivárogtatás többi részlete: Vlagyimir Putyin kedvenc újságírójának, Vlagyimir Szolovjovnak az évi 6 milliárd forintnyi állami fizetése, az Egységes Oroszország párt kelet-ukrajnai szervezeteinek és a Readovka propagandalap ukrajnai kiadásának többmilliárdos állami támogatása, a rengeteg propagandarendezvény, továbbá számos titkos felmérés Oroszországban és a megszállt területeken, melyek segítségével a Kreml igyekszik még a választás előtt megtudni, mekkora az elnök valós népszerűsége az ország egyes területein, és mik a lakosságot leginkább foglalkoztató, zavaró, bosszantó ügyek, hogy előre reagálni tudjon rájuk, és minél kevésbé kelljen a szavazóurnáknál megszülető végeredményt manipulálni.