Régi-új elnököt választ Oroszország – autokrácia extrákkal

Nyitókép: Shutterstock

***

Politikai folyamatok az Oroszországhoz hasonló autokráciákban is vannak, a rendszerek a maguk módján reagálnak a társadalom rezdüléseire, s ez semmivel sem kevésbé tanulságos, mint a demokratikus politika működése. Oroszország 114 mil­lió választópolgára március 15–17-én járulhat az urnákhoz, a külképviseleteken szavazó oroszok jellemzően 17-én. Az izgalmak pedig már a szavazócédulánál elkezdődnek – nem a véletlen vagy holmi adminisztratív megfontolások fújták ugyanis össze annak tartalmát.

Jelölt lesz természetesen Vlagyimir Putyin, 

1999–2000-ben, majd 2008 és 2012 között miniszterelnökként, az idő többi részében pedig államfőként. Idén a pártmentes kampány mellett döntött, azaz hiába támogatja őt teljes gőzzel az Egységes Oroszország, ő fölé helyezte magát a pártversenynek, szlogenje pedig egyszerűen „Oroszország, Putyin, 2024”.

Azt a rendelkezést ugyan nem változtatták meg, hogy egy elnök legfeljebb két cikluson keresztül lehet hivatalban, ebbe nem számítandók bele az alkotmánymódosítás elfogadása előtti ciklusok, így a 72. évében járó Putyin most, illetve a következő választáson is indulhat még. Az elnöknek a nem állami közvélemény-kutatók 60 és 64 százalék közötti eredményt, azaz első fordulós győzelmet jósolnak. Személyes támogatottsága a hitelesnek mondható Levada-Centr felmérése alapján 86 százalékos, ami minimálisan magasabb a tavaly februári 83 százaléknál, de érdemben meghaladja a két évvel ezelőtti 71 százalékos adatot, illetve a miniszterelnök és a kormány 73 százalékos elfogadottságát is.

Aki nem rá kíván szavazni, az három másik jelöltből választhat. Már hagyományosnak mondható a két szélsőséges ajánlat: jobbról az Oroszország Liberális Demokrata Pártjáé, balról az Orosz Föderáció Kommunista Pártjáé.

A szélsőjobb 2022-ben elveszítette harminc éven át szolgáló ikonikus vezetőjét, így 2008 óta először nem Vlagyimir Zsirinovszkij lesz a jelöltje, hanem pártelnöki utódja, az alsóház külügyi bizottságának elnöke, Leonyid Szluckij, aki 2022-ben részt vett az orosz–ukrán béketárgyalásokban is. Kampánya teljes mértékben Zsirinovszkij kultuszára apellál, szlo­genje mindössze annyi: „Zsirinovszkij ügye él!” A háborúban keményebb kiállást és győzelmet, a gazdaságban fizetésemelést ígér – különös tekintettel a tanárokra és a tudósokra, merthogy „tudomány nélkül halál vár ránk” –, emellett szorgalmazza a Moszkva és a vidék közötti életszínvonalbeli szakadék csökkentését, illetve a gazdag emigránsok vagyonának beforgatását az oroszok jólétébe. Egy egészen óvatos odaszúrást megenged Putyin felé is, amikor – egyfajta Donáth Anna-­utánérzésként – a hazugság kultúrája ellen kampányol. Problémának látja, hogy az alacsonyabb rangú hivatalnokok szükségét érzik annak, hogy hazudjanak feletteseik­nek, s így a hatalmi vertikum tetejére, a Kremlbe hamis kép jut el az ország helyzetéről. Szluckijnak 2-3 százalékot mérnek a közvélemény­-kutatók.

A klasszikus ajánlat másik eleme a 75 éves kommunista Nyikolaj Haritonov, az Állami Duma távol-keleti és sarkköri régiók fejlesztéséért felelős bizottságának elnöke, aki 2004-ben már indult az elnökválasztáson, és 13,8 százalékot szerzett. Ennél most minden bizonnyal kevesebbre, 4-6 százalékra lehet jó a klasszikus kommunista program, melyet a „Játszottunk kapitalizmusosdit – és elég is volt!” szlogen alatt képvisel. Parázs választási küzdelemre tőle sem érdemes számítani, mert azt még a kampány elején leszögezte, hogy Putyint nem kívánja kritizálni.

A legizgalmasabb jelölt bizonyosan a negyven­éves Vlagyiszlav Davankov, aki az Új Emberek párt képviseletében az alsóház alelnöke. Az ő 13 fős frakciója volt az egyetlen, amely nem szavazta meg 2022 februárjában a két kelet-ukrajnai szakadár állam, a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság függetlenségének elismerését. Putyin politikáját se nem támogatja, se nem ellenzi élesen, Ukrajnában békét és tárgyalásokat akar, kiáll a cenzúra ellen, mert az szerinte olyan, mint az amerikai eltörléskultúra vagy a szovjet elnyomás. Azt szeretné, ha a rezsim büntetőpolitikája különbséget tenne a valódi hazaárulók és a politikailag csak másként gondolkodók között. Pártja a 2021-es országos választáson 5,32 százalékot szerzett, és 1-2 fővel minden regionális parlamentben jelen van. Most 4-5 százalékot mérnek neki – de egy vastag lábjegyzettel. Ő áll ugyanis az orosz választási bizottság által elfogadott jelöltek közül a legtávolabb az ukrajnai háború ügyétől.

Nyíltan háborúellenes és 6-8 százalékos népszerűséget hozó kampányt folytatott Borisz Nagyezsgyin, a Moszkvai területen található Dolgoprudnij önkormányzati képviselője, aki 1999 és 2003 között Szergej Kirijenkónak, Putyin későbbi kabinetfőnök-­helyettesének a pártja, a Jobboldali Erők Szövetsége színeiben volt törvényhozási képviselő. A háború ellen kampányolt Jekatyerina Duncova újságíró is. Más irányból, de szintén a háborús politikát támadta Igor Girkin, a Donyecki Népköztársaság volt védelmi minisztere, idén januári bebörtönzéséig rendkívül népszerű haditudósító, aki szerint az orosz vezetés inkompetens módon viselkedik az ukrajnai háborúban.

Girkin jelöltségét a börtönbüntetés okafogyottá tette, Nagyezsgyint és Duncovát pedig formai okokra hivatkozva nem vette fel a listára a választási iroda – világos tehát: Putyin nem akarja, hogy a háború bármilyen irányból kampánytéma legyen. Davankov az egyetlen, aki nyíltan vállalja – Putyinnál eggyel –békepártibb álláspontját, így könnyen lehet, hogy felsorakoznak mögé a kizárt jelöltek hívei is.

A regnáló elnök hivatalos programot nem hirdetett, de kampányhonlapja telis-teli van neves értelmiségiek támogató nyilatkozataival, emellett eredménykampányt folytat. Büszkélkedik a ciklusban megépült repülőterekkel, sportközpontokkal, a gázfűtési hálózat nagy léptékű fejlesztésével. Hirdeti az utóbbi hat évben megvalósuló orosz gigaprojekteket, köztük Európa legmagasabb felhőkarcolóját, a szentpétervári Lahta centrt, a Szevernij poljusz (Északi-sark) nevű úszó sarki laboratóriumot, amely a maga műfajában első a világon, továbbá a Keleti űrrepülőteret és az amuri gázfeldolgozó üzemet. Szót ejt Oroszország technológiai vívmányairól, a Kinzsal hiperszonikus rakétáról, az UFL-2M lézerről, a világ első teljes óceánmélységet lefedő autonóm merülőjárművéről, a Vityaz-D-ről, valamint a Sputnik V vakcináról is. Az orosz büszkeségre apellálva pedig azokkal a hétköznapi technológiákkal is kampányol, melyek gyártásában vagy megvalósításában az ország így vagy úgy világelső: az önvezető mezőgazdasági gépekkel, a káros adalékanyagok nélküli műtrágyával, a lakásépítéssel, a nukleáris fűtőanyaggal, de még a pulykahússal is.

Putyin az Egyesült Államokat vagy épp az Euró­pai Bizottságot vezető kollégáihoz hasonlóan minden évben tart state of the union beszédet a parlament két háza előtt. Mivel ez idén február 29-ére esett, nyugodtan tekinthető kampánybeszédnek is. Külpolitikai tekintetben az államfő Emmanuel Macron francia elnök üzenetére reagált, aki a múlt heti párizsi Ukrajna-konferencián nem zárta ki, hogy a Nyugat akár katonákat is küldhet Ukrajnába. Putyin azt mondta, hogy 

ezért teljes harckészültségben van a stratégiai nukleáris arzenál; a nyugatiaknak szerinte „végre meg kellene érteniük – most mondtam el nekik –, hogy nekünk is vannak olyan fegyvereink, amelyek meg tudnak semmisíteni célpontokat az ő területeiken”. Utalt arra, hogy mindenki emlékszik, milyen sorsra jutottak azok, akik Oroszországba katonát küldtek, s „a potenciális beavatkozóknak a következmények most sokkal tragikusabbak lesznek”. A gazdaságról szólva hangsúlyozta, hogy a Nyugaton kívüli világ dinamikusan növekszik, így 2026-ra a BRICS-országok gazdasági teljesítménye meg fogja haladni a G7-ét. Bejelentette emellett, hogy a tőke külföldre menekülésének megfékezéséhez visszafogja majd a hatósági vizsgálatokat, és megfontolják a kisvállalkozások adóhatósági büntetéseinek elengedését is. Beszélt emellett egy sor új importhelyettesítési, család- és sporttámogatási programról.

A hivatalos kampánytevékenység mellett a Kreml kiszivárgott dokumentumait feldolgozó újságíróknak hála nemrég egyéb kampánymódszerek is nyilvánosságra kerültek. Kirijenko vezetésével nagyjából 110 milliárd rubelt – 400 milliárd forintot – költ el az állami költségvetés az elnök kampányának segítésére három kulcsfontosságú területen: közvetlenül a választás megnyerésére, az ahhoz kapcsolódó információs háborúra, illetve a megszállt ukrajnai területek lojalitásának bebiztosítására.

A kiszivárgott iratok lelepleztek egy orosz kormánypárti ngó-k garmadájából álló, államilag finanszírozott hálózatot. Kiderült például, hogy idén 70 milliárd forintnyi rubelt kap az állami költségvetésből az az Internetfejlesztő Intézet (IRI), amely propagandafilmeket és sorozatokat, „kreatív tartalmat” gyárt a Kreml négy fontos narratívájának erősítésére. Ez a négy narratíva a nemzeti érdekek és értékek védelme, az orosz életminőség javulása, az ország hősei, valamint az összetartozás érzése. Ezen alkotások létrehozásának teljes folyamatát 2022 vége óta közvetlenül figyeli a Kreml tizenöt fős „szerkesztői csapata”. A kiszivárgott dokumentumokból kiderült, hogy az IRI finanszírozta sok egyéb mű mellett az utóbbi idők legnépszerűbb orosz sorozatát, a Szlovo pacanát (a srác szava) is, mely a Szovjetunió utolsó éveinek bűnözői hálózatairól szól, ahogy az orosz Netflix, a Wink egyik szintén népszerű saját gyártású sorozata, a GDR (NDK) is a Kreml pénzéből készült. Ennek egyébként egy, az NDK-ba helyezett orosz hírszerzőtiszt a főszereplője, akit akár Putyinról is mintázhattak. Ezekhez képest már eltörpül a Kremlin Leaks néven elhíresült szivárogtatás többi részlete: Vlagyimir Putyin kedvenc újságírójának, Vlagyimir Szolovjovnak az évi 6 milliárd forintnyi állami fizetése, az Egységes Oroszország párt kelet-ukrajnai szervezeteinek és a Readovka propagandalap ukrajnai kiadásának többmilliárdos állami támogatása, a rengeteg propagandarendezvény, továbbá számos titkos felmérés Oroszországban és a megszállt területeken, melyek segítségével a Kreml igyekszik még a választás előtt megtudni, mekkora az elnök valós népszerűsége az ország egyes területein, és mik a lakosságot leginkább foglalkoztató, zavaró, bosszantó ügyek, hogy előre reagálni tudjon rájuk, és minél kevésbé kelljen a szavazóurnáknál megszülető végeredményt manipulálni.

Sűrű hónapokon van tehát túl a Kreml belpolitikai gépezete Szergej Kirijenko vezetésével azért, hogy március közepén Oroszország és a világ aztán minél kevésbé izgalmas végeredményre ébredhessen.