Az eredményeket magyarázva a török származású homoszexuális emberi jogi aktivista, Ali Utlu kifejtette: „mi, melegek, a muszlim bevándorlás elszenvedői vagyunk, gyakran válunk erőszak áldozatává, elég halottunk is volt már. Emellett a környezetemben elegünk van azokból a queerekből és transzneműekből, akik a mi életünket is pokollá teszik amiatt, hogy általuk hirtelen újra felütötte fejét a homofóbia”.
Innen nézve egyáltalán nem lenne meglepő, ha a német homoszexuális férfiak valóban tömegesen szimpatizálnának az AfD-vel – hiszen annak elnöke, Alice Weidel maga is élettársi kapcsolatban élő leszbikusként határolódik el a „queer” aktivizmustól és az LMBT-zászlótól, és ilyen minőségében (is) ellenzi az éretlen gyerekek érzékenyítését és úgy általában az „idióta genderpolitikát”.
Érdekesség egyébként, hogy a felmérést megrendelő „queer” portál másik aktuális híre szerint egyre több tanuló nem vesz részt az iskolai „LMBTIQ* felvilágosító és diszkriminációellenes” foglalkozásokon – vagy mert a szüleik nem engedik nekik, vagy mert saját maguk kérnek felmentést. Amint azt az egyik vonatkozó projekt vezetője elmondta, „az utóbbi hónapokban szélsőséges esetben akár az osztályok kétharmada is távol maradt a foglalkozásokról. Néhányszor még az is előfordult, hogy a túl alacsony létszám miatt az iskolák kénytelenek voltak lemondani az egészet”. De a résztvevők visszajelzéseiben sincs mindig köszönet: a diákok az utóbbi időben egyre gyakrabban írnak értékelésképpen olyasféléket, hogy „A foglalkozásaitokon hazugságokat terjesztetek”, továbbá hogy „A szüleim szerint az LMBTIQ* hülyeség”.
Az aktivisták ördögi körnek érzik a jelenlegi helyzetet: eddig ugyanis jellemzően önkéntesek tartották a foglalkozásokat, ingyenesen, a kialakult „queerellenes hangulat” azonban csökkenti a lelkesedésüket – így viszont nincs elegendő kapacitás arra, hogy még több foglalkozással hassanak ellene a (foglalkozásaikkal felkorbácsolt) „queerellenes hangulatnak”.