Ez most már tényleg háborús pszichózis – ha Macron és a többiek komolyan beszélnek, akkor itt armageddon lesz

(Nyitókép: AFP)

***

Brüsszelig menetelünk, szuverenista fordulatot akarunk – adta ki az egyébként ismert jelszót Orbán Viktor március 15-i beszédében. Kampánykezdet van, ilyenkor a szónokok különösen is beleszövik az aktuális problémákat és üzeneteiket a mondandójukba, legyenek kormánypártiak vagy ellenzékiek. Míg az utóbbi kategóriába tartozók a hárommillió állampolgár demokratikus szavazatával kormányra kerülő polgári erőket, illetve a miniszterelnököt azonosítják a potenciális szabadságharc célpontjaként, addig Orbán az egyre inkább központosító törekvések mentén ténykedő uniós vízfejet.

Persze bonyolult valami az EU központja, számos testülettel és intézménnyel, valahogy úgy, ahogy annak idején a bécsi udvar vagy a moszkvai kommunista főhadiszállás is az volt.

Távol álljon tőlünk, hogy e két utóbbi rezsim és a kis részben szavazatok nyomán működő brüsszeli központ közé egyenlőségjelet tegyünk, ám

Márpedig aki az ilyen külső igények és kényszerek elleni fellépéssel próbál szimpátiát kelteni a magyarokban, s emellé még évtizedes politikai aktivitást is rendel, nos az aligha tesz rossz lóra.

Szemben az ellenzéki pártokkal, amelyek jórészt a belső elégedetlenség szítása mellett a nyugati kérelmeknek és utasításoknak való megfelelést preferálná. Ez a Kárpát-medence történelmileg terhelt vidékén sosem volt népszerű gondolat, kellő mennyiségű rossz tapasztalatunk okán.

Röviden a tények: 2022 februárjában Putyin hadserege embertelen és jogtalan módon megtámadott egy másik országot, ahol lassan kezdtek berendezkedni a CIA és a NATO munkatársai, kétséget sem hagyva afelől, hogy Ukrajna semleges státusa megkérdőjelezhető. Bonyolult helyzet ez, nem tudni, védekezés vagy támadásra való felkészülés zajlott-e a majdani eseményeket követően, mindenesetre a Kreml ura a jelek szerint nem tűrte a dolgok alakulását, s lépett egy brutálisat.

Villámháború nem lett belőle, s bár kiderült, az ukrán hadsereg potensebb, mint gondolhattuk volna, a két fél nem volt képes legyűrni a másikat. Ukrajnába elkezdett számolatlanul ömleni a támogatás, pénz és fegyverek formájában, katonáik példamutató elszánást tanúsítanak, ám mostanra a kezdetekben elakadó orosz gőzhenger kezd felülkerekedni.

Ha valaki esetleg pár hétig nem figyeli a nyugati médiát és a fősodorba tartozó politikusokat, netalántán David Pressman amerikai nagykövetet, a harctéri alakulások nyomán arra a következtetésre juthat: érdemes lenne mihamarább lezárni a konfliktust, elkezdeni nyomást gyakorolni a felekre, beizzítani a diplomáciai csatornákat, hogy kezdődjenek meg a fegyverszüneti tárgyalások. Különben itt csak még több és több vér fog folyni.

Ez nem mellesleg az Európában kisebbségben lévő magyar kormány álláspontja is.

Eszerint a Nyugathoz tartozó országoknak (valamiért ide sorolják már Ukrajnát is) morális kötelességük addig támogatni a harcok folytatását, akár Európa rovására is bármit megadni Kijevnek, amíg Oroszországot konkrétan le nem győzi a megtámadott fél. Hiába tűnik ez lehetetlennek, tekintve hogy közben az agresszor mintha egyre erősebb lenne, ráadásul neki is akadnak szövetségesei és támogatói, más opció arrafelé nem létezik.

A legújabb megnyilatkozások ráadásul egyre rémisztőbbek: a lehallgatási botrányba keveredő német kancelláron hatalmas külső és belső nyomás van, hogy Taurus-rakétákat küldjön Ukrajnába, a lengyel miniszterelnök egyre többet beszél a harmadik világháborúról, a francia elnök pedig ezzel összecsengve már katonák küldését sem tartja kizártnak a konfliktusba. Bár az olaszok behúznák a kéziféket, a finnek például korántsem elutasítóak a felvetéssel kapcsolatban, az Egyesült Államok pedig leszögezte, amerikai haderő oda nem megy, de mindenkinek „szuverén döntése”, ha esetleg katonákat allokálna a harcok közepébe.

Mert ha itt bárki komolyan gondolja ezt, abból tényleg armageddon lesz. Ukrajna maradékából véglegesen romhalmaz lesz, de Európa is belerokkanhat a történetbe, míg az USA köszöni szépen, eddig is egész jól átvészelte az egészet. Pedig nem az EU, hanem Washington kezdett CIA-bázisok építésébe egy semleges országban.

A kép rémisztő, így aligha botor felvetés a háború és béke közötti választás erősítése a köztudatban. Márpedig, ha eddig egyszerűsítjük a dilemmát, a morálisan helyes reakció csakis egyféle lehet! És nem az, amit most Európa fejesei üvöltenek. Ideje lenne a józanságnak!

*