„Megnézzük, de másnap már lehugyozzuk. Kérdés: miért hugyozzuk le?” – teszi fel nem túl kendőzetlenül a kérdést a New York Post publicistája.
A New York Post szerzője igen nyers írásban szállt be az Oscar-gálába. Először is leszögezte: nem arról van szó, hogy a „szokásos” érvek miatt nem tetszene neki az Oscar-gála, például, hogy irigy lenne az ott résztvevők gazdagságára.
Ugyan már. A kölcsöngyémántokat már akkor lehúzzák a jelöltek ujjairól, amikor az afterparty klotyóján szenvednek. A kölcsönbe kapott designer ruhákat pedig olyan sebesen viszik vissza, hogy még ki sem szellőzött az előző viselőjének illata”.
A gond a publicista szerint sokkal inkább az, hogy a fókusz elterelődött a tehetségről és a képességekről, és az egész filmipar teljesen át lett politizálva.
Változatosság, befogadás, sokszínűség. Felejtsd el, mi a jó film. Csessze meg a rendező, az író, a színész, a tervező, a koreográfus képességeit. (...) Kit érdekelnek ezek?”
Ehelyett a szerző szerint az a fontos, hol szült meg téged az édesanyád, és van-e útleveled. Ezt leszámítva nagyjából mindegy, hogy „egy madagaszkári férfivécéből érkezel”, vagy esetleg egy amerikai forgatókönyvíró „lábspecialistájának asszisztensének fogorvosa vagy”, mert végeredményben 4 és 12 éves közti korosztálynak szólnak a mai filmek.
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A miniszterelnök politikai igazgatója elárulta, újjászületik és új funkciót kap a Korona Szálló.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Az Alapjogokért Központ főigazgatója szerint a Nyugat és Kelet közötti egyensúly most billen vissza.
A megdöbbentő hírt a lengyel kormányzat egyik tagja meg is erősítette.
