A mostani lengyel rezsim bukni fog

Nyitókép: Donald Tusk, fotó: Dominika Zarzycka/NurPhoto

„A mostani lengyel rezsim minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy halványuljon bennem a lengyelek iránt érzett, generáció­kon átívelő, sőt megkockáztatom, genetikusan belém ivódott tisztelet, nagyrabecsülés, baráti-testvéri szeretet.

Rögtön az elején leszögezném, sikertelenségre vannak ítélve. Magam már csak így maradok.

Legfeljebb elmesélem a lengyelmániám eredetének néhány fejezetét a megrögzöttségemet egyre értetlenebbül figyelő környezetemnek. Hogy miért alakult ez így történelmileg. Mert egyrészt tényleg a történelem ismeretében formálódott a lelkesedés, másrészt a privát históriámból, az emlékeimből. Akkor is, ha nem azokból élek. 

1980 nyarát Gdanskban. A korlátozott szabadság mámorát. A barátokat, a barátnőket, a kultúrát. Wajdát, Namyslowskit, Mrozeket. És sorolhatnám napestig, vissza Chopinig, hogy még mit és kiket nem. 

Még akkor sem, ha ez a küldött és fogott embernek tűnő Tusk azon fáradozik, hogy szétverje az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb ötletét, a V4-eket. Még akkor sem, ha 

oda delirál, hogy a NATO katonáinak Ukrajnába történő áthelyezése nem elképzelhetetlen. Pedig ezzel a fröcsögéssel nagy a baj, és kikívánkozik az emberből óhatatlanul mintegy, hogy édesanyátokkal szórakozzatok, ne az unokáim életével, amíg még kislányos a hangom.”