Aztán átesett nem mindennapi stressztesztjén a magyar sorsot meghatározó három fővárosból – ahogy a miniszterelnök mondja: Berlin-Moszkva-Sztambul – kettő. Recep Tayyip Erdoğan török elnököt a nem kis részben a saját 2016 óta tartó gazdaságpolitikai hibáiból következő inflációnak, Vlagyimir Putyin orosz elnököt meg a saját hadvezérének sikerült majdnem megdöntenie. S nem dőlt meg egyik sem; a török infláció még él, de Prigozsin halott.
Ország-világ számára kiderült: ezek a rendszerek bizony nem gyengék. Aki gyenge voltukra épít politikát, légvárat épít, nem mást.
Augusztus elejére beütött a kénköves ménkő. Kezdett nagyon látványossá válni, hogy nyolcadik hónapja nem röpködnek az uniós pénzek ügyében áttörésnek látszó csészealjak, a német politika és média, valamint az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége koordinált akciót indított, hogy hazánkba ne érkezzen több német és amerikai befektetés, az USA mindenféle alap nélkül, nyilván a svéd NATO-csatlakozástól és Ukrajna kisebbségnyomasztási igényeitől nem függetlenül ESTA-szankciót vezetett be, Románia demarsban igyekezett befogni Orbán Viktor pörös száját, Oroszország megengedett magának egy 56-os forradalmárokat fasisztázó új történelemkönyvet. Semelyik, de semelyik relációban nem alakultak jól a dolgok. Nagyon nem.
Aztán Isten tudja csak, mitől – de megfordult a szél. Hogy mihez kössem, őszintén nem tudom.
Kénytelen vagyok az ukrán ellentámadás csörgő-csattogó kudarcához kötni, amely nettó háromszáz négyzetkilométernyi orosz területi nyereséggel zárult, ezáltal úgy rácáfolt a háborúban követendő egyetlen helyes úttal kapcsolatos összes nyugati agymenésre, hogy azt már nem igazán lehetett magyarázni.
Nem fordult minden jóra, sőt –
de a Magyarország felé robogó, dicstelen halált ígérő páncélvonaton mintha behúzta volna a vészféket valaki.
Szeptemberben az amerikai kongresszus republikánusai a front befagyását látva megálljt parancsoltak Ukrajna finanszírozásának, így az amerikai politika lassan visszadugta a hangárba a nehézbombázókat, s elővette helyettük a hangtompítós diplomáciai Glockot. Elkezdtek záporozni a hírek az ukrajnai korrupcióról, leváltották miatta a védelmi minisztert és a területi hadurakat. Robert Fico visszatért a szlovákiai választáson. Az októberi Hamász-támadás pedig szembesítette a nyugat-európai választókat saját démonjaikkal, s azóta a bevándorlásügyi hangulatváltást szinte harapni lehet. A Berlaymont folyosóin még nem – de az európai utcákon nagyonis.