Van a pakliban veterán eurokrata és nemrég leköszönt miniszterelnök is.
Nemrég röppent fel a Brüsszelben a helyszínenk omoly pánikot keltő hír, hogy Orbán Viktor 2024 júniusa és novembere között váratlanul az Európai Tanács elnöke lehet. Erre Charles Michel óriási gólpassza ad lehetőséget: a 2019 óta regnáló tanácsi elnök a következő ciklusban EP-képviselőként kívánja folytatni, így júliusban meg kell szakítania a szabályok szerint novemberig tartó ciklusát. Mivel ilyenre az Európai Tanács állandó elnöki tisztségének bevezetése, 2009 óta nem volt példa, az ügyben az EU alapszerződései nem fogalmaznak teljesen tisztán. A jelenleg domináns, Brüsszelben terjengő jogértelmezés szerint a tanácsi elnök helyébe ilyen esetben az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét adó tagállam kormányfője lép – azaz a kérdéses időszakban Orbán Viktor.
Ezt is ajánljuk a témában
Ha tényleg a magyar miniszterelnök lesz az Európai Tanács elnöke, akkor majd megtanulják félni a brüsszeliták a mindenható Isten humorát. Kohán Mátyás írása.
Michel – akire az elmúlt néhány napban a brüsszeli buborék össztüze zúdul, Sophie in ’t Veld holland liberális képviselő, Magyarország régi, kiszámítható ellensége például azzal vádolta meg, hogy nem elég elkötelezett az Európai Unió sorsa iránt, mert kapitányként „a vihar közepén elhagyja a hajót” – váltig állítja: egyeztetett az uniós kormányfőkkel,
így könnyedén meg tudnak majd egyezni abban, hogy ki lépjen a helyébe, nem fenyeget orbáni veszély.
De vajon ki lehet az? Esélyeket latolgatunk.
Ezt is ajánljuk a témában
A Politico szerint ezt a 26 uniós tagállam vezetőinek többsége „kétségbeesetten szeretné elkerülni”.
A brüsszeli buborékból máris hallatszanak sörízű hangok annak kapcsán, hogy vajon ki lehet Michel utódja, ha nem Orbán lesz az. Hosuk Lee-Makiyama volt svéd, ENSZ-es, WTO-s és EU-tanácsi diplomata, a Nemzetközi Politikai Gazdaságtan Európai Központjának igazgatója határozottan állítja: aggodalomra semmi ok, mert mindössze annyi történik, hogy „az utódlásáért folyó versenyt 6-9 hónappal előrehozza” Michel távozása, így legfeljebb néhány potenciális jelölt morgolódhat majd amiatt, hogy nem tud nyárig kiszállni hazája politikai szcénájából. Lee-Makiyama azt is tudni véli, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelnie az Európai Tanács következő elnökének:
ez egy másodvonalas állás, amit már félretettek olyasvalakinek, aki közel áll Franciaországhoz és balos” – állítja a tapasztalt brüsszelita.
A Franciaországhoz és a szocialistákhoz való közelség akkor különösen erős kritérium lesz, ha a német néppárti Ursula von der Leyen marad még egy ciklus erejéig.
Eddig két komolyabb lap fogalmazott meg latolgatásokat a konkrét személyt illetően: az Egyesült Arab Emírségekben székelő The National rendkívül tapasztalt brüsszeli tudósítója, Sunniva Rose írt egy nagyobb összeállítást, illetve a hosszú POLITICO-s kamarillatapasztalattal bíró Paola Tamma szellőztette meg értesüléseit a Financial Times hasábjain.
A két írás közös halmazát egy igazán tapasztalt eurokrata képezi: Mario Draghi volt olasz miniszterelnök, korábban 8 éven át az Európai Központi Bank elnöke, előtte öt évig jegybankelnök Olaszországban. Draghitól még szeptemberben kért Ursula von der Leyen bizottsági elnök egy tervet az Európai Unió versenyképességének növelésére.
Franciaország állítólag Von der Leyen helyén is szívesen látná Draghit – franciabarátság kipipálva –, de ezt a 76 éves veterán politikus már nem kérte.
Az ugyanakkor egyáltalán nem lehetetlen, hogy öt hónap tanácselnökségre könnyebben igent mondana.
Az Európai Unió Tanácsának eddigi három elnöke mind volt már miniszterelnök – bár ez nem szabály –, és kettő belga volt, körülöttük valami oknál fogva nem olyan nehéz előállítani a konszenzust. Ezért nem légbőlkapott feltételezés, hogy akár következhetne egy harmadik belga is: Belgiumban júniusban tartanak választásokat, ahol a jobboldal vezet, így a jelenlegi liberális miniszterelnök, Alexander De Croo akár fel is szabadulhat.
Franciabarátsággal belgák esetében nem lehet gond,
és ha De Croo nem is szocialista, de legalább a liberális Renew-ban politizál.
A luxemburgi sajtó szellőztette meg, hogy felmerült az előző luxemburgi miniszterelnök és regnáló külügyminiszter, Xavier Bettel neve is – igaz, ő néppárti. Az őt megkérdező LuxTimesnak úgy mondott a megkeresésre nemet, hogy közben egy kicsit azért igent is mondott: „Jelenleg nem gondolkodom rajta” – mondta Bettel, de azért megjegyezte, hogy több EU-s „kolléga” érdeklődött nála, hogy nem lenne-e kedve a munkához. „Jobb szeretnék nemet mondani. De persze ha intézményi válság van... Megmagyaráztam nekik, hogy a vágyam az, hogy Luxemburgban maradhassak. Megtisztelő, hogy néhány kolléga megkért arra, hogy vegyem át ezt a felelősséget” – így hangzott a volt luxemburgi miniszterelnök nemigenlő válasza.
A The National News tudósítója emellett csokorba szedett még néhány kifutó szériás európai miniszterelnököt, akik szóba jöhetnek a munkára. Említik Antonio Costa portugáli ügyvezető miniszterelnököt, kétszer újraválasztott szocialista kormányfőt,
aki egyszerre lenne balos és dél-európaiként franciabarát is – csak sajnos nemrég belebukott egy korrupciós ügybe.
Felmerült Mark Rutte holland miniszterelnök neve, akinek nemrég a migrációval kapcsolatos viták miatt omlott össze a kormánya, de egyelőre – amíg a tavaly ősz végi, Geert Wilders által megnyert választás eredményéből nem kovácsolnak valahogy kormányt – ügyvezetői minőségben még a posztján van. 2010 októbere óta volt hatalomban, minden európai vezetőt jól ismer, ügyes tárgyalónak és kompromisszumkeresőnek tartják. Őt azonban a NATO-főtitkári pozícióra is esélyesként emlegetik, így nem biztos, hogy volna most öt hónapja a Tanácsot elnökölni.
A három EU-s nagyfőnök – az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnökei – közül jelenleg kettő is hölgy: a német néppárti Ursula von der Leyen vezeti az Európai Bizottságot, a máltai néppárti Roberta Metsola az Európai Parlamentet. Az Európai Tanács élén ugyanakkor állandó elnökként még soha nem állt hölgy –
így nem lenne ördögtől való, hogy a pozíciót következőként a szebbik nem egy képviselője tölthesse be.
Az Európai Unió női vezetői közül Sanna Marin volt finn miniszterelnök szabadult fel nemrég, aki ráadásul még szocialista is, és bevitte országát a NATO-ba. Ő jelenleg a Tony Blair Institute stratégiai tanácsadójaként dolgozik és a szórakoztatóiparban is igyekszik megvetni a lábát, így a Nation szerint kérdéses, hogy érdekelné-e egyáltalán egy brüsszeli munkahely.
Emellett pedig hamarosan felszabadul még egy női vezető, aki ráadásul közép-európai is, így több szempontból is kiegyensúlyozhatná a nyugat-európai néppárti férfiak túlsúlyát az európai intézményekben: a tavaszi szlovák elnökválasztáson a liberális Zuzana Čaputová nem indul újra, s őt voltaképpen nem is nagyon lehet megkülönböztetni egy nyugat-európai politikustól, így a brüsszeli elit az ő megiválasztásával egészen biztosan nem kockáztat sokat.
Nyitókép: MTI/EPA/Olivier Hoslet
A miniszterelnök munkalátogatásra érkezett Abu-Dzabiba.
Az időzítés nem véletlen.
Sorsdöntő időszak vár az Európai Unióra.
Varsó szerint az oroszok a NATO képességeit is tesztelték az akcióval.
A miniszterelnök hangsúlyozta: „az EU-tagság nem biztonsági garancia, hanem érdemalapú folyamat”.
Hangot adott a sajátos elképzelésének Alexander Stubb.
A miniszterelnök munkalátogatásra érkezett Abu-Dzabiba.
Lebukott a Tisza Párt. Kiderült, hogy hazudnak. A Tisza-adó botrány lehet a végzetük? Exkluzív interjú Deutsch Tamással Strasbourgból.
