Eddig két komolyabb lap fogalmazott meg latolgatásokat a konkrét személyt illetően: az Egyesült Arab Emírségekben székelő The National rendkívül tapasztalt brüsszeli tudósítója, Sunniva Rose írt egy nagyobb összeállítást, illetve a hosszú POLITICO-s kamarillatapasztalattal bíró Paola Tamma szellőztette meg értesüléseit a Financial Times hasábjain.
A két írás közös halmazát egy igazán tapasztalt eurokrata képezi: Mario Draghi volt olasz miniszterelnök, korábban 8 éven át az Európai Központi Bank elnöke, előtte öt évig jegybankelnök Olaszországban. Draghitól még szeptemberben kért Ursula von der Leyen bizottsági elnök egy tervet az Európai Unió versenyképességének növelésére.
Franciaország állítólag Von der Leyen helyén is szívesen látná Draghit – franciabarátság kipipálva –, de ezt a 76 éves veterán politikus már nem kérte.
Az ugyanakkor egyáltalán nem lehetetlen, hogy öt hónap tanácselnökségre könnyebben igent mondana.
Barátságos beneluxok
Az Európai Unió Tanácsának eddigi három elnöke mind volt már miniszterelnök – bár ez nem szabály –, és kettő belga volt, körülöttük valami oknál fogva nem olyan nehéz előállítani a konszenzust. Ezért nem légbőlkapott feltételezés, hogy akár következhetne egy harmadik belga is: Belgiumban júniusban tartanak választásokat, ahol a jobboldal vezet, így a jelenlegi liberális miniszterelnök, Alexander De Croo akár fel is szabadulhat.
Franciabarátsággal belgák esetében nem lehet gond,
és ha De Croo nem is szocialista, de legalább a liberális Renew-ban politizál.
A luxemburgi sajtó szellőztette meg, hogy felmerült az előző luxemburgi miniszterelnök és regnáló külügyminiszter, Xavier Bettel neve is – igaz, ő néppárti. Az őt megkérdező LuxTimesnak úgy mondott a megkeresésre nemet, hogy közben egy kicsit azért igent is mondott: „Jelenleg nem gondolkodom rajta” – mondta Bettel, de azért megjegyezte, hogy több EU-s „kolléga” érdeklődött nála, hogy nem lenne-e kedve a munkához. „Jobb szeretnék nemet mondani. De persze ha intézményi válság van... Megmagyaráztam nekik, hogy a vágyam az, hogy Luxemburgban maradhassak. Megtisztelő, hogy néhány kolléga megkért arra, hogy vegyem át ezt a felelősséget” – így hangzott a volt luxemburgi miniszterelnök nemigenlő válasza.