Mindeközben Ursula von der Leyen büszkén magyarázza, mennyivel többet költ Ukrajnára az EU, mint az Egyesült Államok.
Lapunk nyomdába küldésének idején még félelem és reszketés uralkodik Brüsszelben. A feszültség forrása ismét Orbán Viktor, aki jelenlegi tudásunk szerint mintegy hat hónapig az állam- és kormányfők testületének vezetője lesz, mivel a mostani elnök, Charles Michel az EP-választás nyomán átül az Európai Parlamentbe, s a voksolást követő interregnum idején a soros elnökséget vivő Magyarország kormányfője jogosult betölteni a posztot.
Az amerikai Politico brüsszeli kiadásának szerkesztőségében el is kezdtek izzadni.
Persze a jól értesült újságíró úgy tudja, az Orbán-féle politikától ódzkodó tagállami vezetők szeretnék valahogy meghekkelni a szisztémát, elkerülve a fiaskót, hogy az Európai Unió kvázi vezetője egy ideig a nemzetállami szuverenitás védelmezője, az orosz–ukrán fegyverszünetet szorgalmazó, az 50 milliárd eurós támogatást a közös költségvetés terhére átengedni nem hajlandó „főgonosz” legyen. Nem zárható ki, hogy sikerül nekik, a jogállamisági tirádák mellett kreatív jogértelmezés is dívik arrafelé.
Érdemes felidézni: a Sargentini-jelentést úgy sikerült liberális örömkönnyek között elfogadni az Európai Parlamentben, hogy a tartózkodókat nemes egyszerűséggel nem számolták bele az eredménybe. Vagy ott van az a legújabb EP-döntés, amely az Európai Bizottság javaslatát magába foglalva javasolná bevezetni az úgynevezett európai szülőséget, kikerülve ezzel azon tagállamok jogrendszerét – például Magyarországét –, ahol azonos nemű pároknak nem engedélyezik gyermekek örökbefogadását.
Kimondanák ugyanis, hogy a bárhol szülőnek számító állampolgár valamennyi uniós országban annak számít. Cseles!
Felhozhatjuk továbbá a jogállamisági procedúra lassan átláthatatlan feltételrendszerét is, amelyben immár tételesen szerepel a gyermekvédelmi törvény feladásának követelménye. Értsd: bár az úgynevezett kondicionalitási rendelet elfogadásakor a lengyel és a magyar vétó feladásáért cserébe kifejezetten a közös pénz szabályszerű felhasználásának elmaradását volt hivatva megtorolni az új szisztéma, később bővült a portfólió.
A magyar kormány már a kezdetekkor azért ágált, nehogy ideológiai szempontok mentén vonjanak meg forrásokat bárkitől is, amire minden fórumon heves tagadás és fogadkozás volt a válasz. És most mégis úgy tűnik, a sorozatos – olykor azért egy 10 milliárd eurónyi összeg erejéig lazuló – brüsszeli csuklóztatást akkor tudnánk leszerelni, ha a kabinet beengedné a genderpropagandát a sulikba, továbbá a déli határon minimum szárnyas kapukat nyitna az illegális migránsoknak.
Ja, és a legfontosabb: fegyvert és EU-s pénzt küldene Ukrajnába, bármiféle ellenőrzés nélkül.
Merthogy nagyjából erre redukálódott az európai egység melletti kiállás: gáláns menekültpolitika, korlátlan jogok az lmbtqi-közösségnek és elfogódottság Ukrajna ügyéért. Utóbbinál bónusz jár, ha valaki hitet tesz Oroszország totális legyőzése mellett. Ursula von der Leyen EB-elnök évértékelőjében büszkén magyarázta, mennyivel többet költ már Ukrajnára az EU, mint az Egyesült Államok. S a különbség csak nőni fog 2024-ben is, miközben a versenyképesség és a gazdasági potenciál ezzel fordított arányban változhat.
Úgy tűnik, ez lassan csak minket zavar.
Nincs kétség: ez az esztendő is a jogászkodó kreativitásról és az önfeladásról szól majd az EU központjában, s nem a valódi érdekérvényesítésről. Hacsak Orbán el nem foglalja Brüsszelt, ahogy ígérte, s ahogy arra a szabályok – még ha csak inkább szimbolikusan – egy időre lehetőséget adnának is.
(Nyitókép: AFP)
Ezt is ajánljuk a témában
Ha tényleg a magyar miniszterelnök lesz az Európai Tanács elnöke, akkor majd megtanulják félni a brüsszeliták a mindenható Isten humorát. Kohán Mátyás írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Egyszerűen nem hajlandók észrevenni, hogy itt valójában régóta az EU zsarol minket, nem pedig mi őket. Az EU packázik Orbánnal, és nem fordítva. Szilvay Gergely írása.
Azt találgatják, ki lenne a jobb „híd” az Egyesült Államok és Európa között.
Negyvenhét állami vezetőt várnak a napokban Budapestre.
Az események kiemelt biztonsági kockázatot jelentenek.
„Úgy döntöttünk, hogy Magyarország újra nagy és gazdag legyen. Ezt szolgálja a gazdaságpolitikánk” – húzta alá a miniszterelnök.
A brüsszeli lap szerint Orbánt szembesítették az ország nehézségekkel küzdő gazdaságával, ezért elterelésképpen a szomszédos Románia ellen indított „támadást”.
Jobban örülnének Kamala Harris győzelmének az Európai Bizottságban.
Az utolsó napokban már spórolni kellett.
