Felhozhatjuk továbbá a jogállamisági procedúra lassan átláthatatlan feltételrendszerét is, amelyben immár tételesen szerepel a gyermekvédelmi törvény feladásának követelménye. Értsd: bár az úgynevezett kondicionalitási rendelet elfogadásakor a lengyel és a magyar vétó feladásáért cserébe kifejezetten a közös pénz szabályszerű felhasználásának elmaradását volt hivatva megtorolni az új szisztéma, később bővült a portfólió.
A magyar kormány már a kezdetekkor azért ágált, nehogy ideológiai szempontok mentén vonjanak meg forrásokat bárkitől is, amire minden fórumon heves tagadás és fogadkozás volt a válasz. És most mégis úgy tűnik, a sorozatos – olykor azért egy 10 milliárd eurónyi összeg erejéig lazuló – brüsszeli csuklóztatást akkor tudnánk leszerelni, ha a kabinet beengedné a genderpropagandát a sulikba, továbbá a déli határon minimum szárnyas kapukat nyitna az illegális migránsoknak.
Ja, és a legfontosabb: fegyvert és EU-s pénzt küldene Ukrajnába, bármiféle ellenőrzés nélkül.
Merthogy nagyjából erre redukálódott az európai egység melletti kiállás: gáláns menekültpolitika, korlátlan jogok az lmbtqi-közösségnek és elfogódottság Ukrajna ügyéért. Utóbbinál bónusz jár, ha valaki hitet tesz Oroszország totális legyőzése mellett. Ursula von der Leyen EB-elnök évértékelőjében büszkén magyarázta, mennyivel többet költ már Ukrajnára az EU, mint az Egyesült Államok. S a különbség csak nőni fog 2024-ben is, miközben a versenyképesség és a gazdasági potenciál ezzel fordított arányban változhat.
Úgy tűnik, ez lassan csak minket zavar.