A napokban hunyt el Wolfgang Schäuble, a CDU és Németország egykori vezető politikusa. Kónya Imre kötetéhez írt előszavában így írt a német-magyar kapcsolatokról.
A napokban elhunyt Wolfgang Schäuble előszava Kónya Imre korábbi, Magyarország hazatér" című könyvéhez
,,Tudtuk, hogy mit kellene tenni,
és tettük azt, amit meg lehetett”
Antall József
A múlt „rendkívül kemény és kitartó, működik bennünk, még akkor is, ha meg akarunk szabadulni tőle” – mondta Konrád György Károly-díjas író. Mégis: A kelet-nyugati konfrontáció emléke, amelynek váratlanul szerencsés kimenetele volt az 1989-es békés rendszerváltozás a Balkántól a balti államokig, fokozatosan elhalványul. Keleten és nyugaton egyaránt. Egyesek még arra is panaszkodnak, hogy ezt az időszakot kiszorították a kollektív tudatból: „Az új keleti demokráciák polgárai a teljes emlékezetvesztést választották” – írta Nádas Péter „Emlékiratok könyve” című művében.
Az író a nyugatnak részleges emlékezetvesztéséről is szót ejt, amely abban nyilvánul meg, hogy kevés érdeklődést mutat az egykori keleti blokk népeinek története és valósága iránt, és ezáltal könnyen ragaszkodik a régi gondolkodásmódhoz. Ez helytelen, hiszen semmi sem előzmény nélküli. A jelenre jellemző gondolkodást és cselekvést mindig a múlt tapasztalatai magyarázzák meg. Ez összefüggésben van a számos félreértéssel és konfliktussal, amelyek az Európai Unióban tapasztalhatóak. Mindez annak a következménye, hogy
mi – keleten és nyugaton is – túl keveset tudunk a történelemről, kulturális hatásokról és hagyományokról.
Ezért nagy örömmel tölt el, hogy Kónya Imre most az 1988 és 1994 közötti magyar rendszerváltozás idejéről szóló emlékiratait elérhetővé teszi a német nyilvánosság számára is.
A könyv személyes és igen részletes tanúságtétel a kortárs történelemről, amely azt is megmutatja, hogy mennyire fontos volt ebben az eseménydús időben az érintett szereplők történelmi tudatossága és családi indíttatása. A kötet egyértelművé teszi, hogy az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején milyen bonyolult és összetett volt a bel- és külpolitikai helyzet Magyarországon.
Kónya Imre számára a ,,Magyarország hazatér” jelentése, a nemzeti függetlenségbe való hazatérés, Moszkvától való idegen irányítás nélküli, szovjet csapatok nélküli hazatérés. A magyar társadalom számára ennek a hazatérésnek elsősorban belpolitikai következményei voltak. Magyarország pedig, mint szuverén állam szintén hazatért, visszatért a szabad népek Európájába.
Kónya Imre az 1988-as Független Jogász Fórum kezdeményezője és alapítója volt, valamint az ellenzéki kerekasztal üléseit vezette. A kommunista diktatúrából a demokráciába történő átlépés egyik fő alakítója volt. Erre nem volt ,,forgatókönyv”:
az akkori keleti blokk minden országának meg kellett találnia a saját útját a szabadság, a nemzeti szuverenitás és a jogállamiság felé.
Az ezt követő folyamat, a piacgazdaság teljes átalakulása, rendkívüli nehézségek közepette, igen feszült helyzetben zajlottak le. Kónya Imre leírja az új és a régi politikai erők küzdelmét és a társadalmi konfliktusokat ezekben a viharos időkben, amikor a szabadon megválasztott budapesti parlamentben a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetőjeként, majd később belügyminiszterként vállalt politikai felelősséget.
Jól emlékszem Kónya Imrével és Antall Józseffel – a nagy európaival és magyar hazafival, a Fal leomlása utáni első magyar miniszterelnökkel – való találkozásra. Kónya Imre közelről megtapasztalta a miniszterelnök bölcs előrelátását, a rá jellemző lelki finomságot és kulturáltságot, valamint diplomácia készséget – ahogy könyvében írja. Amikor 1992-ben találkoztunk, akkor még 1989 nyarának képeire gondoltam, amikor németek tízezrei menekültek az NDK-ból, és Magyarországon kerestek menedéket. Ezek a képek megmaradnak a németek emlékezetében.
„Egy rab nép kinyitotta börtönének kapuját, hogy egy másik rab nép kiléphessen a szabadságba”
– ez a felirat látható egy Sopron melletti emlékműnél, amely emléket állít a legendás páneurópai pikniknek és az NDK állampolgárai 1989 augusztusában történt tömeges menekülésének. Csak Budapesten mintegy 30.000 NDK-s polgár élt – parkokban, sátrakban és parkolókban. Körülbelül 200.000 keletnémet várta a lehetőséget, hogy nyugatra menekülhessen.
Az 1989 nyarán zajló események fordulópontot jelentettek. A magyar határ szeptember 10-i nyitása továbbra is kiemelkedik az akkori események közül. Aki átélte ezt az időszakot, tudja, hogy milyen szenzációs hírek voltak a határnyitásról! 80.000 szovjet katona állomásozott akkoriban Magyarországon, és korántsem volt biztos, hogy Mihail Gorbacsov betartja az erőszakmentességre vonatkozó ígéreteit. A helyzet kiszámíthatatlan volt. A múltban minden kísérletet a jaltai rendszer megváltoztatására vagy a szocialista társadalmak demokratizálására véresen elnyomtak.
A magyar népfelkelés borzalmas vége, amelynek Kónya Imre 1956-ban gyermekként tanúja volt Budapesten, egyike volt azoknak az eseményeknek, amelyek fiatalkoromban személyiségemet alakították. Ekkor a magyarok küzdelme az önrendelkezésért és a demokráciáért kudarcot vallott, de a nemzet nem hagyta, hogy kitöröljék az emlékezetéből. Kitartóan folytatták a munkát. Ennek fényében a határ megnyitása az NDK menekültjei számára látványos és hatalmas mérföldkő volt a keleti blokkban a szabadság és a demokrácia felé vezető úton. Új lendületet váltott ki. Két hónappal később leomlott a berlini fal – a hidegháború szimbóluma.
Helmut Kohl elmondta: ,,Magyarország kiütötte az első követ a berlini falból”
– Németország és Európa egyesítéséhez. Ez a mai napig hálával tölt el minket.
Magyarország és Németország immár egyenrangú partnerek, NATO-szövetségesek és barátok az egységes Európában. Ennek a barátságnak alapjait a felfordulás viharos időszakában fektették le. De még mindig túl keveset tudunk a magyarok bonyodalmakkal teli „hazaérkezéséről”. Ez a könyv fontos adalék ahhoz, hogy jobban megértsük a magyar kortárs történelmet, mindezt annak érdekében, hogy Európa jelenét és jövőjét – közös értékeink alapján – alakíthassuk.
Nyitókép: Lisi Niesner / POOL / AFP
A bukott kancellár megrendült hangú beszédet mondott a helyszínen, azonban a Focus által megkérdezett helyiek vegyes érzelmekkel fogadták a politikus látogatását.
Boris Pistorius legkevesebb 80-90 milliárd eurós éves védelmi költségvetést szorgalmaz.
Egy helyen nem voltak csak kordonok. Az pont elég volt.
A bukott kancellár megemlékezni érkezett.
A terrorizmust megszokni nem fogjuk – az európai politika felelőssége a béke és a biztonság megteremtése! Nagy Ervin írása.
Súlyos bűncselekmények kerültek szóba – a szűkszavúan nyilatkozó rendőrség egyelőre nem erősítette meg az értesüléseket.
A férfi azt kiabálta, hogy ő megvédi Európát az iszlamizációtól.
Gyollai Dániel saját térfeléről talált be.
