Ha békét akarsz, Európa, készülj a háborúra

Sokasodnak az arra utaló jelek, hogy belátható távolságba került az orosz–ukrán háború vége. Alapvetés, hogy a második világháború óta az Egyesült Államok garantálja Európa biztonságát, kevés figyelem jut azonban arra, hogy az USA saját problémái is sokasodnak. Nem véletlen, hogy Japán 1945 utáni történelme során először azzal az eshetőséggel is számol biztonsági stratégiájában, hogy egyedül kell megvédenie magát és érdekeit. Ez a felismerés szemlátomást még mindig nem érett meg a brüsszeli vezetésben.

A változó nemzetközi rend fokozódó káoszában a világ számtalan hangos és egyértelmű jellel adja az öreg kontinens tudomására, mit gondol róla. A német államelnököt megvárakoztatták Katarban, Ursula von der Leyent „kisszékre” ültették Török­országban, Kínában alig vettek tudomást a jelenlétéről. Ezeket egyrészt az okozza, hogy az „emberijogista vallás hittételeit” folyamatosan a tárgyalópartnerek fejére olvassák, másrészt az, hogy az EU-nak gazdasági súlyához képest aránytalanul kicsi a katonai ereje. Sem Viktória brit királynőt, sem II. Vilmos német császárt nem merte volna így megalázni egyik felkeresett ország sem, ugyanis az inzultusra a Royal Navy vagy a Hochseeflotte adott volna szó szerint csattanós választ.