Egyrészt az ukrán parancsnokság az akciót hosszabb ideje készíthette elő a Patriot rendszer titokban történő áttelepítésével, ahol továbbá az indítóállásokat a radarállomáshoz képest a lehető legmesszebb telepítve igyekezett a túl korai detektálás lehetőségét minimalizálni. Másrészt orosz oldalról a mai napig nem teljesen megoldott az ellenséges légvédelem elleni harcászat és annak felszámolása – SEAD –, amely részben doktrinális okok miatt hiányzik.
Avagy a szovjet időszakban felépített réteges légvédelemre alapozó harcászat nyugati analóg hiányában egyszerűen negligálta a kérdést
Harmadrészt pedig a baráti tüzek elkerülése érdekében az orosz merevszárnyas technika sokszor hónapokig egy vagy több, ám előre leegyeztetett útvonalon hajtja végre a bevetéseit, amelyeket aztán az ukrán-nyugati felderítés is kiismert. Ezek tudtában pedig jóval könnyebb az ilyen, rajtaütésszerű akciót megtervezni.
Minden esetre amennyiben tényleg három Szu-34 vadászbombázó semmisült meg a rajtaütés során, azok pótlása megoldott és érdemben, de még helyi szinten sem igazán befolyásolják a harcok alakulását.”
***