Akkor ennyit a globalizációról, ízlelgessük ezt a szót: decoupling

Sokak szerint már évek óta egy második hidegháborúban vagyunk; egy biztos: 2023-ban új sebességbe kapcsolt a világ a blokkosodása, miután az Egyesült Államok egyre határozottabban igyekszik leválasztani a kínai gazdaságot sajátjáról és szövetségeseiről. Az év egyik slágertémája a decoupling, valamint az EU-ban a derisking, tehát a „leválasztás”, és „kockázatmentesítés” volt. Peking szerint viszont mindegy, minek nevezik, Washington (és Brüsszel) célja Kína elszigetelése és kiszorítása a globális piacról. 

Európa maga alatt vágja a fát

Ennek példája az USA-ban az inflációcsökkentő- és a CHIPS-törvény, Európában pedig a zöldmegállapodáshoz kapcsolódó ipari terv, valamint a csipekről szóló európai jogszabály, amelyek a zöldipart és a félvezetőgyártást célozzák. Az amerikai intézkedéseknek egyébként a legsúlyosabb hatása Európára volt, hiszen amíg az unió az energiaválsággal és az inflációval küzd, addig az Egyesült Államok kedvezőbb üzleti környezetet biztosít a vállalatoknak – el is kezdődött az európai vállalatok elköltözése a kontinensről.

Ebből is látszik, hogy míg az Egyesült Államok valójában konzekvensen érvényesti gazdasági érdekeit mindenkivel szemben, addig az  Európai Unióban a politikai szempontok felülírják a gazdasági logikát, hiszen az európai gazdaságoknak nemcsak nyersanyagra (Oroszország), de piacokra (Kína) is szükségük van, ennek ellenére a kontinens önként számolja fel megmaradt gazdasági erejét.

Vállalati szinten azonban továbbra is jelen van az akarat a globális értékláncok egyben tartására. Nem véletlenül látogattak idén az Egyesült Államok legjelentősebb üzletemberi Kínába, valamint fogalmaztak meg kritikát az amerikai leválasztási tervekkel szemben. Továbbá olyan európai politikusok is felszólaltak a Kínával való együttműködés mellett, mint például Emmanuel Macron francia elnök. 

Az unióban egyébként

a szuverenisták inkább támogatják a kapcsolatok fenntartását, és elutasítják, hogy Brüsszel újabb területeken döntsön a tagállamok feje felett, míg a szabadpiac-pártiak a kereskedelmi korlátozások miatt kerültek szembe Brüsszel terveivel. 

Oroszországot sem sikerült elszigetelni, akkor Kínát hogyan?

Arra, hogy milyen következményekkel jár, ha a Nyugat megpróbál leválasztani egy országot a világgazdaságról, bizonyos szempontból jó példa Oroszország helyzete. Az ukrajnai háború kirobbanása óta a Nyugat folyamatosan igyekszik az orosz gazdaságot „karanténban” tartani ugyanakkor ennek sikertelensége egyértelműen látszik, annak ellenére, hogy Oroszország esetében egy Olaszország méretű gazdaságról beszélünk – s nem a világ második legerősebb hatalmáról.

A legtöbb, amit ez a politika elért leginkább az, hogy olyan „mosodaországok” jöttek létre, amelyeken keresztül „legálissá válik” az Oroszországgal történő üzletelés. Az orosz gazdaság nem omlott össze, és ha nehézségekkel is, de tulajdonképpen mindent be tudnak szerezni a felek, amelyre szükségük van, legfeljebb drágábban, hosszabb idő alatt.

Nem fog visszatérni a hidegháború, de a globalizáció sem 

Nehéz elképzelni, hogy Kína esetében radikálisan más eredményt hoznának a kereskedelmi korlátozások. Vállalati bikkfanyelven ezt értik reshoring, friendshoring, valamint a diverzifikáció alatt. Azt is figyelembe kell venni, hogy mára lehetetlenné vált, hogy olyan elzárt régiókat létrehozni, mint amilyeneket a XX. században még igen. Azóta a globalizáció hatására egy olyan interkonnektált világ jött létre, amelyben lehetetlen teljesen elszigetelni egyes országot, ezt mutatja Oroszország, Irán, és sok más ország példája.

Az viszont valószínű, hogy a globalizáció eredeti típusa már nem fog maradéktalanul visszatérni, így fel kell készülnünk arra, a multipoláris világrendre, amelynek működését a „nagy terek” fogják meghatározni. Ebből a helyzetből Magyarország úgy profitálhat, hogy e közötti terek közötti közvetítés stratégiáját választja a teljes elköteleződés helyett. 

***

Nyitókép: Getty Images /  Yuichiro Chino