Üzenet Amerikából: „Nincs még egy ország, amely annyi mindent tett volna a zsidók megmentéséért, mint Magyarország”

Az Amerikai Magyar Szövetség (AHF) fáradhatatlanul dolgozik a magyar kultúra és oktatás megőrzésén az Egyesült Államokban, erőteljesen kiáll a Kárpát-medencei magyar kisebbségek kollektív jogainak érvényesítése mellett és küldetésének tekinti a a Magyarországgal és Trianonnal kapcsolatos félrevezető narratívák eloszlatását – mondta Nagy L. Ákos, az AHF elnöke a Hungarian Conservative-nak. 

A lap hosszú életútinterjút készített az 1947-ben, egy osztrák menekülttáborban született Nagy L. Ákossal, akinek a családja 1951 decemberében vándorolt ki az USA-ba, ahol a New Jersey állambeli Passaicban telepedtek le. Nagy L. Ákos a főiskola elvégzése után két évig az amerikai hadseregben szolgált, majd pénzügyi diplomát szerzett, és harminc évig egy New York-i székhelyű multinacionális vállalatnál dolgozott. 1980-ban került kapcsolatba az Amerikai Magyar Szövetséggel, és a közelmúltban harmadszorra választották meg az Egyesült Államok legnagyobb és legrégebbi ilyen jellegű, 1906-ban alapított szervezete elnökének. A tömörülés feladata a kezdetektől a magyar kulturális és polgári intézmények, egyházak érdekképviselete az USA-ban, 

A beszélgetésben szó esik a szegedi-szentesi kötődésekről, a család kivándorlásának körülményeiről, az osztrák menekülttáborokban tapasztaltakról, az amerikai beilleszkedésről és arról, hogyan tudták őrizni a tengerentúlon is a magyarságukat.

„A passaici Szent István-iskolába jártam, ahol az apácák magyar származásúak voltak, és magyar cserkész is lettem. Otthon magyarul beszéltünk, édesanyám pedig megszervezte a szombati magyar iskolát a templomban. Tizenévesként kéthavonta jártam órákra New Yorkba, ahol magyar egyetemi professzorok tanítottak minket magyar történelemre, földrajzra és kultúrára. Sok más szervezet és magyar társasági klub aktív tagjai is voltunk a barátaimmal.”

Nagy L. Ákos arról is mesél, hogy míg a második világháború menekültjeit sok amerikai nem várta tárt karokkal – mintha bűnrészesek lettek volna a borzalmakban –, az 56-os szabadságharcosok már egészen más fogadtatásban részesültek. Felidézi a híres Lövészek csoport tevékenységét is, amelyet 1959-ben alapított Vasvári Zoltán, a New York-i magyar cserkészszövetség akkori elnöke, és amelynek sok fiatal magyar szabadságharcos tagja volt. Minderről egy kiváló dokumentumfilm is tanúskodik Lővészek / Cold Warriors címmel.

Nagy L. Ákos ezután felidézi, hogy bár besorozták, nem került rá sor, hogy fegyvert kelljen fognia Vietnámban. Pedig, ellentétben az amerikai egyetemisták kilencven százalékával, ő „hazafias amerikaiként” értette, miért van szükség ebben a formában is a kommunista terror megfékezésére. Egyébként két testvére is a szolgált a hadseregben, a legidősebb bátyja részt vett a koreai háborúban.

Az Amerikai Magyar Szövetséggel kapcsolatban Nagy L. elmondja, az AHF eredeti küldetése a magyar bevándorlók beilleszkedésben való segítése volt, ám az Európában az első és második világháborúban történtek, valamint az 1956-ban kibontakozó tragikus események hatására a szervezet feladatai is átalakultak. Az 1920-30-as években az AHF érdekérvényesítésének nagy része például arra irányult, hogy a Trianon után kisebbségi létbe kényszerült magyarok jogait a lehető legnagyobb mértékben védelmezzék, azok szószólói legyenek a világ előtt.

Utóbbi kettő ma is nagyon fontos az AHF számára, függetlenül attól, éppen milyen kormány vezeti Magyarországot.

„A magánemberekből és szervezetekből álló, ernyőszervezetként működő AHF ugyanakkor nem lobbicsoport, a magyar kormánynak megvannak a saját lobbistái az Egyesült Államokban. Olyan ügyekért szállunk síkra, amelyeket az amerikai magyarok fontosnak tartanak. A honlapunkon számos cikk található ezzel kapcsolatban; például Louis S. Segesvary, PhD, az amerikai külügyi szolgálat nyugalmazott tisztje nemrég írt egy cikket az ukrajnai magyarokkal való bánásmódról.”

Arra a kérdésre, milyen kihívásokkal kell ma szembenéznie az amerikai magyar közösségnek, Nagy L. Ákos így válaszol:

„Néhány nagy szervezet vezetőjével beszélgetve úgy látom, az amerikai magyarok igényei megváltoztak. Ez tükrözi az amerikai magyarság összetételét is. A bevándorlás Magyarországról csordogál; akik jönnek, azok többsége ideiglenesen érkezik, és multinacionális cégeknél dolgozik, és sokan vannak olyanok is, akik már túlhúzták a vízumukat, és félig-meddig illegális státuszban élnek az USA-ban. Magyarország európai uniós tagsága és az USA erodálódó gazdasága miatt egyre kevesebb az ösztönző erő a bevándorlásra.”

Ennek következtében az újonnan érkező magyarok igényei is mások, 

többségüknek pedig van családjuk és barátaik, akikhez visszamehetnek Magyarországra”. 

Ezért természetesen nagy kihívás az is, hogy az AHF-be új, fiatal tagokat toborozzanak, ellensúlyozván az egyre idősebb régieket. 

„Az öregek gyermekei ráadásul gyakran nem beszélnek magyarul, talán eljönnek a minden év június első szombatján megrendezett nagy Brunswicki Magyar Napra, esznek egy gulyást vagy csirkepaprikást, megnéznek egy néptáncos fellépést – ennyire terjed ki a magyarságuk. (...) Ebből következően arról is sokat beszélgetünk, hogyan érjük el azokat, akik nem beszélnek magyarul, mégis fontosnak tartják az örökségüket. Mindezek ellenére sikeresnek mondható a toborzás a fiatalabbak között: jelenleg körülbelül tízen vesznek részt az AHF munkájában tisztségviselőként és vezetőként.”

A közös célokról szólva Nagy L. Ákos megemlíti, a hetvenes évek falurombolása elleni tiltakozások, tüntetések egyesítették a kinti magyarokat, akárcsak a berlini fal leomlása körüli időszak, amikor minden amerikai magyar együtt ünnepelte a kommunista korszak és a szovjet megszállás végét. 

A jelenre áttérve az AHF nagy sikerének értékeli, hogy megakadályozták az amerikai külügyminisztérium 2017-es kísérletét, amelynek lényege az volt, hogy a Demokrácia, Emberi Jogok és Munkaügyi Hivatalon keresztül juttassanak 700 ezer dollárt a jelenlegi magyar kormányt ellenző magyarországi médiacsoportok finanszírozására. Az AHF sok erőfeszítéssel és rengeteg személyes találkozóval elérte, hogy mindez ne történhessen meg 

„Az indoklás egyszerű. Az Egyesült Államokban a mintegy tíz nagy televíziós csatorna közül kilenc szélsőbaloldali-liberális. Az amerikaiak sem örülnének, ha Magyarország vagy más ország megmondaná az USA-nak, mit tegyen ebben a tekintetben, vagy megpróbálná finanszírozni az ellenzéki médiát.”

Arra a felvetésre, hogy Magyarország politikai szándékú keretezése nem újdonság, egyesek szerint a 20. század elejére nyúlik vissza, és ezért kell az AHF-nek olyan témákkal is foglalkoznia, mint az antiszemitizmus, Nagy L. Ákos így felel. 

„2019 novemberében közösen rendeztünk egy konferenciát A megmentők sorsa a diktatúrákban címmel, amely Koszorús Ferenc ezredes előtt tisztelgett, aki 1944 nyarán katonai beavatkozásával megakadályozta az akkor Budapesten élő közel 300 ezer zsidó Auschwitzba deportálását. A konferencián bemutattuk dr. Hantó Zsuzsa legújabb, Páncélosokkal az életért – Koszorús Ferenc, a holokauszt hőse című könyvét is. Ez annak a tizenhárom magyarnak a történetét meséli el, akik 1944-ben a zsidók megmentésén dolgoztak. Most az angolra fordításán dolgozunk.”

Az AHF vezetője szerint a hasonló kezdeményezésekre azért van szükség, mert a mai napig vannak olyanok, akik minden magyart azzal vádolnak, hogy náci kollaboránsok voltak, pontatlanul bemutatva a tényeket és azt a politikai helyzetet, amelyben Magyarország a második világháború alatt volt. 

Ugyanezek a kritikusok ráadásul  figyelmen kívül hagyják a Norvégiában, Franciaországban, Spanyolországban, Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában és számos más országokban történteket, ahol a nácik szörnyű erőszakos cselekményeket követtek el a zsidók ellen. Ezekről nem beszél és nem ír senki, mert végső soron ők voltak „a győztes oldalon”. 

„Pedig a 19. század végén és a 20. század elején Magyarország az Európában élő zsidóság nem hivatalos fővárosa volt. A legnagyobb európai zsinagóga Budapesten van: gondolom azért, 

Sok zsidó más országokból menekült Magyarországra, például Romániából, hogy túlélje a második világháború első két évét. Magyarországon még az 1944-es német náci megszállás alatt sem voltak haláltáborok. Ezt mindenkinek tudnia kell, ezért a könyvet miután lefordítottuk, mindenfelé szeretnénk terjeszteni.”

Nagy L. Ákos szerint ugyanígy Trianonnak is folyamatosan napirenden kell lennie, hiszen a Magyarországgal szomszédos államokban továbbra is rosszul bánnak a magyar kisebbségekkel, és nemcsak az alapvető emberi jogi, hanem a kollektív jogok szempontjából is. 

„Románia például sok ingatlant nem adott vissza az elkobzott egyházi, iskolai és egyéb magyar polgári célú épületekből Ezeket a csatákat még meg kell vívni, és ez nem könnyű. 2020-ban, a trianoni békeszerződés 100. évfordulóján az AHF nemzetközi szimpóziumot szervezett Washington DC-ben. Szakértők és szerzők vettek részt rajta az Egyesült Államokból, az Egyesült Királyságból és Magyarországról, az erről szóló nyilatkozat teljes oldalas cikként megjelent a Washington Timesban is.”

Nyitókép: Nagy L. Ákos, az 1906-ban létrejött Amerikai Magyar Szövetség (AHF) elnöke (Fotó forrása: americanhungarianfederation.org)