A liberális demokrácia világában ez egy értelmetlen kérdés, hisz bármely nemzetként létező emberi közösségnek lehet állama, ez elidegeníthetetlen egyetemes emberi jog.
„A liberális demokrácia világában ez egy értelmetlen kérdés, hisz bármely nemzetként létező emberi közösségnek lehet állama, ez elidegeníthetetlen egyetemes emberi jog. Már legalábbis ez »van mondva« jó kétszáz éve folyamatosan. Ez »van mondva«, de hogy mi »van csinálva«, azt talán a leglátványosabban akkor tapasztalhatjuk meg, ha megnézünk néhányat azokból az animációkból, amelyeken az európai államhatárok változásait kicsit felgyorsítják, mondjuk egy évszázad per egy perc sebességre.
Öröknek hitt államok tűnnek pillanatok alatt a »semmibe«, vagy éppen jelennek meg a »semmiből«. De akkor hogy is van ez? Szóval akkor most egyetemes emberi jog minden nemzet számára saját állam alapítása és folyamatos fenntartása vagy nem? A kérdés kicsit hasonlít ahhoz a vicchez, ami hetvenes években volt forgalomban, és azzal az »elméleti« kérdéssel kezdődött, hogy lesz-e pénz a kommunizmusban. És az volt rá a válasz, hogy
hát lesz, akinek lesz, és lesz akinek ne lesz.
De vajon ki az a titokzatos államalapítást engedélyező főhatalom, amely ugyan »láthatatlan«, (következésképp »nem létezik«), de ehhez képest elég magabiztosan határozza meg, hogy melyik nemzetként létező emberi közösségnek lehet állama, s melyiknek nem, vagy kicsit nyersebben fogalmazva, melyik az, amelynek évezredek óta evidens módon lehet lokális állama sőt globális birodalma is, és melyik az, aki fel sem vetheti a lokális állami létnek még a kérdését sem.
Hogy ne sértsük senkinek az érzékenységét tekintsük át a magyar államiság elmúlt ezeregyszáz évének szenvedéstörténetét, ami talán adhat némi összegezhető tapasztalatot a kérdés megválaszolásához. Kilencszáz körül a magyarság úgy vélte, hogy természet adta joga van ahhoz, hogy a Kárpát medencében, mint szakrális nemzet megalapítsa saját államát. Ám III. Sergius pápa és a német-római birodalom uralmi elitjei e jogot némileg eltérő módon ítélhették meg, mert egyébként aligha hoztak volna olyan dekrétumot, amely világosan fogalmaz a kérdést illetően, amikor kimondja »ungaros eliminados esse«, vagyis a magyarok, hát az kissé túlzó fogalmazás lenne, hogy a magyarok kiirtassanak, hanem talán hogy »kiküszöböltessenek«, vagyis a »küszöbön kívül« legyenek, mert tágasabb odakint Európán kívül.”
***
Nyitókép: Fortepan/Nagy Gyula
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
„A jog és a józan ész győz egyelőre” – írta a Kreml egyik vezető megbízottja.
Az elmúlt héten Brüsszelben döntés született arról, hogy az Európai Unió teljes mértékben és véglegesen leválik az orosz földgázról.
Nincs kivétel.
A Tisza durva adóemelési csomagjának főbb elemei mind ott vannak az Európai Bizottság ajánlás- és követeléslistáin.
Azzal, hogy nem olvasunk, nem csupán kimaradunk valamiből, hanem a magyarság önarcképét hagyjuk a semmibe veszni. A magyar regény nem vitrindarab, a magyar regény: tükör.
Stefano Sutti szerint az Európai Bizottság a jog kreatív értelmezésével egyre több mindenre terjeszti ki a hatáskörét, a szubszidiaritás és a tagállamok rovására.
Nagyon hiányzik már a szurkolóknak.
A gigahitel csupán konzerválja a véres konfliktust, és ha az oroszok fokozzák a nyomást, ez a pénz is semmivé válik – a döntés valójában csak elodázta az ukrán hadsereg összeomlását. Brüsszel fellélegzett, de ez csak tűzoltás volt, nem megoldás.
