Főleg a drágulás, valamint a megélhetés biztonsága foglalkoztatja a holland választókat a jövő heti parlamenti választás előtt, amely átrendezheti az eddigi politikai erőviszonyokat.
Bestaanszekerheid – megélhetési biztonság. Ez az a szó, ami ma Hollandiát uralja; és ez az a szó, amiről az idei őszi kampány szól. Hollandia ugyanis nyugati világunk legtöbb országához hasonlóan megrendült a korábbi évtizedek jóléti állami biztonsága óta a Covid, az ukrajnai háború és az energiaválság éveiben. A megélhetés, az energiaárak például extrém módon megdrágultak, a bevándorlás fokozódása és ezzel a városok telítődése, a lakhatási hiányhelyzet, valamint egyes területeken a közbiztonság romlása
hollandok tömegeit érinti negatívan a mindennapokban.
Ez a megrendülés vezetett a holland politika átrendeződéséhez is, ami a jövő heti előrehozott választáson fog a gyakorlatban is érvényesülni.
A választásra azután kerül sor, hogy Mark Rutte, a Hollandiát 2010 óta vezető jobboldali liberális miniszterelnök kormánya idén júliusban lemondott, miután nem tudott dűlőre jutni egy migrációs politikai kérdésben, a háborús konfliktusokból érkezett menekültek családegyesítésének szabályozásában.
Pár napra rá Rutte közölte, hogy nem indul újra a választáson, és ott is hagyja a politikát.
Mark Rutte így is a leghosszabb ideig szolgáló kormányfő volt a holland történelemben
– ahogy a nem sokkal Rutte előtt hatalomba kerülő Orbán Viktor is efelé tart (Orbán két részletben már tovább volt hatalmon, mint az eddigi rekorder Tisza Kálmán).
Rutte távozásával tehát új fejezet kezdődik a holland politikában, ahol szabad a pálya az új versenyzőknek. A szabad pályát segíti a holland választási rendszer, ami nagyjából a legarányosabb a világon: tisztán listás választáson 150 hely kiadó, és aki eléri az összes szavazat százötvened részét, vagyis 0,67 százalékot, az egy képviselőt küldhet a parlamentbe.
A parlamentbe bejutás tehát rendkívül könnyű – többségi kormányt alakítani viszont éppen ezért nagyon is nehéz. Ebben segít a több évszázados holland demokrácia hagyományrendszere, amely egyrészt a korábbi pilléresedésen (reformátusok és katolikusok, majd baloldal, jobboldal és liberálisok tömbje), valamint a kompromisszumok kultúráján alapul. Nos, ez utóbbi az, amit Rutténak már nem sikerült idén nyáron biztosítania egy éles politikai kérdésben, ami miatt fel is bomlott a kormánya.
A legutóbbi közvélemény-kutatások éles versengést mutatnak az élmezőnyben,
négy politikai erő is 20 és 30 százalék közötti eredményt érhet el. Az egyik az eddig Rutte által vezetett, jobboldali liberális VVD (Szabadságért és Demokráciért Néppárt), a másik a jobboldali-populista veterán Geert Wilders Szabadságpártja (PVV), a harmadik pedig a baloldali-liberális tábor választási szövetségben egyesült zászlóshajója, a Munkáspárt és a Zöld Liberálisok koalíciója, amit egy másik, itthon is ismert veterán, Frans Timmermans vezet.
A negyedik erő pedig egy teljesen új politikai mozgalom, az Új Társadalmi Szerződés (NSC), amit Pieter Omtzigt vezet, és amit jelenleg a legtöbb közvélemény-kutatás az első helyen mér.
De ki is ez a Pieter Omtzigt és mit is képvisel? Nos, Omtzigt egyáltalán nem új arc a holland politikában, kerek húsz éve parlamenti képviselő, aki a kereszténydemokrata CDA pártban épített karriert, ám népszerűsége ellenére 2020-ban alulmaradt a párt vezetéséért folytatott küzdelemben. Ezért aztán végül új mozgalom építésébe kezdett, ez lett az Új Társadalmi Szerződés, ami konkrétan Omtzigt saját, 2021-es kiáltványáról kapta a nevét, s ami politikájának alapjait adja. De ez a politika sem mondható sem teljesen újszerűnek, sem radikálisnak: fő üzenete a központi kormányzattal szembeni ellensúlyok erősítése, a jobb minőségű kormányzás, a személyes felelősségvállalás, a családok és a közösségek támogatása, az újraelosztás mértékének növelése, a szociális piacgazdaság elvrendszere.
Ezek alapján pedig egy hagyományos, mérsékelt keresztényszociális politika rajzolódik ki,
amit a két évtizede közismert Pieter Omtzigt újra fölemelt, és ami valamiért itt és most újra megfogta az ezen értékekre egyébként régen is nyitott holland szavazókat. Különösen azokban az időkben, amikor radikális klímaaktivisták követelik az utcákon a jóléti életmóddal való szakítást, vagy épp palesztinpárti tüntetők foglalják el a holland köztereket.
De azt például már kijelentette Omtzigt, hogy a jobboldali Szabadságpárttal, illetve az ahhoz hasonló nézeteket képviselő Fórum a Demokráciért (FvD) párttal nem lépne koalícióra. Így az várható, hogy akár első helyezettként és miniszterelnökként, akár egy másik többpárti kormányhoz csatlakozva a mérsékeltebb jobbos, balos és centrista koalícióban lesz majd érdekelt.
A karakteresebb kispártok egyébként le is szakadtak a nagyoktól,
a balliberális D66, az Omtzigt nélküli kereszténydemokraták, a jobbos FvD, a szocialisták, és az elmúlt egy-két évben egy hirtelen népszerűség-növekedést, majd gyors visszaesést elkönyvelő parasztpártiak (BBB) mind 10 százalék alatt végezhetnek.
A parlamentbe viszont így is be fognak jutni és ott hallatni tudják hangjukat – a végső döntést pedig a holland választók hozzák meg jövő pénteken.
Nyitóképen: foglalt házak pártján álló tüntetők Amszterdamban, októberben (Eva Plevier / ANP MAG / ANP via AFP)
A tökéletes számára az volna, ha valamennyi körzetben az elnök úr indulna, mert ez átláthatóvá, egyszerűvé és igazzá tenné a választást. Ungváry Zsolt írása.
Beavatkozást és zsarolást jósolnak.
Ezúttal is magabiztos volt az Európai Bizottság elnöke.
„A Fidesz Európa egyik legerősebb, legjobban szervezett politikai közössége, egy erős vezetővel”.
Ráadásul éppen egy olyan mutatóban, amely mindenkit érint Magyarországon.
Hollandia és Svédország sem örül Magyarország döntésének.
A gépjárműben utazó négy embert kórházba szállították.
