A megmaradás esélyei; A, B és C terv

„A migrációnak köszönhetően, az egyre nagyobb számban megjelenő eltérő kulturális-, etnikai- és vallási hátterű emberek térnyerésével olyan fogalmakkal ismerkedhetnek az eddig ettől védett nyugati államok, mint lakosságcsere, területvesztés, nemzethalál. Eddig fel sem merült bennük, hogy a népességük elfogyhat, beolvadhat, az országuk mások kezére juthat. Mi azonban ismerjük ezt, van vészcsengő a fejünkben, kifejlődött erre az immunrendszerünk. Ezért is látjuk másként a fenyegető jövőt.

A lehetőségek a következők: vagy legyőzzük az iszlámot – de erre láthatóan sem szándék, sem erő nincsen – vagy az iszlám győz le minket. A trend inkább erre mutat, és az önfeladó Nyugat erre még rá is játszik. Nem akar fehér, keresztény, európai világot, odadobná a kulturális-civilizációs örökségét.

Ha nincs a túlélésre más esély, akkor marad a harmadik út, a kiegyezés?

Egy népnek, államnak legyen terve, forgatókönyve minden eshetőségre; a rendszerváltáskor például nem volt a határmódosításokra, a titkosszolgálatok nem foglalkoztak vele. Nem az a baj, hogy nem történt meg a határrevízió (persze ez is baj), hanem hogy elképzelések sem voltak rá. Pedig történelmi alkalom adódott: délszláv háború, Csehszlovákia szétesése és Szlovákia megalakulása, amivel nekünk semmilyen szerződésünk nem volt, ellenben a déli sávban tömbmagyar területek voltak; a Szovjetunió megszűnése, és a legendák Kárpátalja esetleges visszaszolgáltatásáról…”

Nyitókép:MTI/EPA/Toms Kalnins