Lopakodó föderalizáció: az EU-s alapszerződésekbe ütköző médiaszabályozást fogadott el az EP

Elfogadta kedden az Európai Parlament az Európia Médiaszabadság Törvény tervezetét. A törvénytervezet alapelvei szépek, ám az EU-s alapszerződésekbe ütköző szabályzat tagállami hatáskörökbe szól bele, és jól példázza az EU részéről mostanában divatos lopakodó hatáskörbővítést. Dobrev Klára DK-s és Donáth Anna momentumos EP-képviselő üdvözölte a lépést.

Elfogadta október 3-án, kedden az Európai Parlament az Európai Médiaszabadság Törvény tervezetét, amelynek a munkálatai egy évvel ezelőtt kezdődtek meg. Ha a testület elfogadja azt, háromoldalú tárgyalások indulnak az EP, az EU Tanácsa és a Bizottság részéről, ahol egyeztetik álláspontjaikat, és egybehangolják a szöveget. Az EU intézményeinek törekvése az, hogy még az EP-választások előtt megszülessen a végleges szabályozás, mivel úgy látják, a választások eredménye és a 2024-től esedékes magyar elnökség veszélyeztetné azt. 

Sabine Verheyen német néppárti EP-képviselő egyik keddi sajtótájékoztatóján a Népszava kérdésére kifejtette: „Ez lehet az első eset, hogy jogszabályban rögzítjük a tagállamok felelősségét. Vagyis ha a nemzeti hatóságok olyan környezetet hoznak létre, amely nem garantálja a média függetlenségét, akkor ez a törvény lehetőséget ad a jog betartatásáért felelős Európai Bizottságnak a fellépésre, ami orvosolná a magyarok, a lengyelek és mások problémáit.”

A magyar álláspont  szerint, mely egyébként sosem kérdőjelezte meg a tervezetben foglalt általános elveket, a tervezet lopakodó hatásbővítést jelent az EU részéről, azaz az EU alapító szerződései szerint nem EU-s hatáskör, hanem tagállami, amibe nem szólhat bele EU-s szerv. Érdekes mód még egy tervezetpárti cikk is kiemeli, hogy „ez egy olyan terület, ahol az EU-nak nincsenek kimondott kompetenciái”.

De mit is tartalmaz az EU-s törvénytervezet, mely az EU 2020-as „Demokrácia Akciótervének” része, és amelynek tervét 2021-es, az unió állapotáról szóló beszédében jelentette be Ursula von der Leyen? 

Az általánosság szintjén a szabályozás szép eszményeket fogalmaz meg: a média függetlenségét és pluralizmusát védi szemben a politikai (állami) és gazdasági-üzleti nyomásgyakorlással, diszkriminációval, egyoldalúságokkal szemben, így leszögezi, hogy a tagállamoknak biztosítania kell a hozzáférést a független tartalmakhoz . 

A szabályzat megerősítené az újságírók forrásainak védelmére vonatkozó szabályokat, illetve kötelezné a médiaszolgáltatókat, hogy ne csak közvetlen, hanem közvetett tulajdonosaik nevét is hozzák nyilvánosságra. A mindezzel kapcsolatos információkat fel kellene tölteni egy nemzeti, illetve egy uniós adattárba is. Ráadásul az EP meghatározná, hogy mennyi állami hirdetés juthat egy médiaszolgáltatónak, ami 

A tervezet explicite hivatkozik azon Médiapluralizmus Monitor jelentésekre, melyekben a Mandiner munkatársai számos tárgyi tévedést és egyéb hibát találtak, például gyakori bennük a nem alátámasztott állítás. Az Európai Parlament CULT-bizottságának delegációja pedig 2022 októberében csak a baloldali, ellenzéki médiumok munkatársaira volt kíváncsi, velük találkozott.

Az EU-s médiaszabályozás  ötlete Věra Jourovához, a hazánkkal különösen ellenséges cseh biztoshoz köthető, aki a Guardiannek májusban a csehszlovák kommunista diktatúra alatt szerzett élményeivel indokolta az ötlet megszületését. Szerinte a javaslat csak minimumelvárásokat fogalmaz meg, mert egy ország sem immunis a politikai beavatkozásokra. Az őt kérdező, szélsőbaloldali Guardian azért külön megemlíti Magyarországot, Lengyelországot, Szlovákiát és Csehországot. Hozzáteszik ugyanakkor, hogy például a német kereszténydemokraták is „gyengíteni” akarták a javaslatot a médiatulajdonosok érdekében. 

Jourová is külön említette hazánkat, szerinte az nem tudja „visszacsinálni mindazt a kárt”, ami például Magyarországon érte a médiaszabadságot, minthogy szerinte a kormányzó párt korlátozta a polgárok médiahozzáférését, és így a választási szabadságát. A KESMÁ-ra utalva fogalmazott: a rántottát nem lehet visszacsinálni tojássá, de szerinte azért egy ilyen EU-s szabályozás hatással lehet „a tagállamok viselkedésére, beleértve Magyarországot is”.

Miközben támogató a szabadságot kiteljesítő szabályozásként ünneplik a tervezetet, a Spiked portálon Norman Lewis, a Futures Diagnosis igazgatója és az MCC Brüsszel vendégprofesszora „orwellinek” nevezte azt. Szerinte a tervezet csak a felszínen van a médiaszabadságért, 

Mint megjegyzi, Jourová úgy emeli ki e két országot, hogy a médiajelentések szerint egy EU-s ország sem mentes a médiakoncentrációtól és más problémáktól. Sőt: több országban ért fizikai bántalmazás újságírókat, így Belgiumban, Franciaországban, Horvátországban, Németországban, Hollandiában és Írországban is. A listáról feltűnően hiányzik Magyarország és Lengyelország. 

Lewis úgy fogalmaz: a szabályozási tervnek nem sok köze van a médiapluralizmushoz, viszont sok köze van a média politikai irányultságához. „Más szavakkal, a lengyel és magyar média inkább nemzeti, konzervatív és woke-ellenes. Ezen nézetek tiltás alá esnek az EU-ban.”

Azok, akik médiakoncetrációt vélnek felfedezni Magyarországon, valószínűleg nem ismerik a Nézőpont Intézet azon médiajelentését, amely szerint politikai állásponttól függetlenül a legtöbb magyar médiacég nyereséges, a magyar médiapiac kiegyensúlyozott, és egyáltalán nem dominálják a jobboldali médiumok. A dkt.hu-n naponta lejön az előző nap olvasottsági listája, ami az online portálokat illeti, és 

A médiaszabályozási tervezettel sok tagállamnak volt problémája, de kevesen vették észre, hogy alapvetően már az elképzelés is alapszerződés-ellenes. Mivel eddig nem sikerült megakadályozni a megszületését, ezért kicsi az esélye, hogy a magyar és lengyel küldöttek meg tudják akadályozni a Tanácsban a minősített többséggel való elfogadását. 

Idézetek az EU-s médiaszabályozási tervezetből

Mint a tervezet fogalmaz: „A médiavállalatok különösen olyan akadályokkal – például a tömegtájékoztatás szabadságával és sokszínűségével kapcsolatos eltérő nemzeti szabályokkal és eljárásokkal – szembesülnek, amelyek hátráltatják működésüket és befolyásolják a belső piaci beruházási feltételeket. E szabályok közé tartozik különösen a piaci koncentráció médiapluralizmus céljából történő ellenőrzése, valamint a médiavállalatok működését befolyásoló protekcionista intézkedések.” Hozzáteszik: „A problémát a médiumok szerkesztői szabadságába való beavatkozást megakadályozó, szétaprózott biztosítékok és a közszolgálati média számára nyújtott egyenlőtlen függetlenségi garanciák  okozzák, amelyek a belső piacon a versenyfeltételek torzulásához vezetnek.”

Kifejtik: „Ugyancsak torzítja a belső piacot 

vagy bizonyos, kormánybarát nézeteket képviselő médiaorgánumok előnyben részesítésére és rejtett támogatására lehet felhasználni.”

A javaslat elvben a következőket célozza meg: „a határokon átnyúló tevékenység és a médiaszolgáltatásokba való beruházás előmozdítása”; „a szabályozási együttműködés és konvergencia fokozása”; „a minőségi médiaszolgáltatások nyújtásának elősegítése”; „a gazdasági erőforrások átlátható és méltányos elosztásának biztosítása”.

Minderre a jogalap „az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 114. cikke, amely a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó olyan intézkedések elfogadásáról rendelkezik, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése.” Leszögezik: szerintük „az EUMSZ 114. cikke megfelelő jogalap az uniós jog szerinti új struktúrák létrehozásához”.

olyasmikkel indokolva mindezt, hogy „a közszolgálati médiába való állami beavatkozás kockázata” úgymond „károsan hat az egységes piacon belüli egyenlő versenyfeltételekre és a közszolgálati média minőségére”. Vagy épp hogy „a médiaszolgáltatók működését érintő, az Unión belüli szabad mozgást korlátozó nemzeti médiapiaci intézkedések” szerint „fragmentálttá teszik a belső piacot és jogbizonytalansághoz vezetnek”; sőt „ugyanez vonatkozik a médiapiaci koncentrációk médiapluralizmusra és szerkesztői függetlenségre gyakorolt hatásának értékelésére vonatkozó nemzeti szabályokra és eljárásokra”. 

A végrehajtás érdekében „az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportja (ERGA) a Médiaszolgáltatásokat Felügyelő Európai Testületté alakul. Ez a Testület elő fogja mozdítani mind az európai tömegtájékoztatás szabadságáról szóló jogszabály, mind az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv hatékony és következetes alkalmazását a tagállamokban. Az uniós jog szerinti feladataival összhangban a Testület többek között szakértői tanácsadást nyújt a médiaszabályozás szabályozási, technikai vagy gyakorlati vonatkozásaival kapcsolatban, véleményeket fogalmaz meg, koordinálja az uniós médiaszabványokat nem követő (többek között harmadik országbeli) szolgáltatókkal kapcsolatos intézkedéseket, valamint előmozdítja az együttműködést és az információk, tapasztalatok és bevált gyakorlatok hatékony cseréjét a szabályozók között .”

S akkor most vessük ezzel össze Verheyen cikkünk elején idézett nyilatkozatát, mely szerint mindezt egyszerűbben szólva azt jelenti, hogy „ez a törvény lehetőséget ad a jog betartatásáért felelős Európai Bizottságnak a fellépésre, ami orvosolná a magyarok, a lengyelek és mások problémáit”, azaz a bizottság mikormenedzselhetné a bármely EU-s tagállam, így például Magyarország médiapolitikáját.