Kik azok az ortodox zsidók, akik Palesztina mellett és Izrael ellen tüntetnek?

Lapunk is megírta, hogy ortodox zsidók egy csoportja is kiállt Palesztina mellett New Yorkban. Két nappal az izraeli-palesztin konfliktus kitörése után szerveztek demonstrációt az ENSZ székháza elé. A Neturei Karta anticionista vallási csoport Facebook-oldalán arról írt, hogy megmozdulásukon Palesztina 1948-ban kezdődött izraeli megszállásának békés befejezésére szólítottak fel. A bejegyzésben hangsúlyozták, hogy ez az esemény 

 – hangoztatták.

A történet megértéséhez a modern cionizmus gyökereihez kell visszamenni, mely egy alapvetően szekuláris nemzeti mozgalomként indult a 19. században. Természetesen korábban is voltak elő- vagy proto-cionista mozgalmak, melyek között vallásosok is voltak, de ezek mellékszálak, amik messzire vezetnek. 

A cionizmus alapvető célja az ókorban elpusztult zsidó állam helyreállítása volt az akkori oszmán Palesztina területén. A judaizmus azóta is ragaszkodással tekint a Szentföldre (lásd pl. a 137. zsoltár szövegét!), ám a rabbinikus judaizmusban kialakult a nézet, miszerint a zsidóság erőszakkal nem foglalhatja vissza őseinek otthonát, hanem várniuk kell a messiás elérkezéséig. Ez az ún. „három eskü”, mely szerint – többek között – a világ nem-zsidó népei megígérték Istennek, hogy nem nyomják el nagyon a zsidó népet, a zsidó nép pedig megígérte, hogy nem foglalja vissza erővel a Szentföldet. 

Más vallásos zsidók úgy vélik, hogy mivel a holokauszt során a nem-zsidó népek megszegték ezt az esküt, ezért a zsidóságra sem vonatkozik a tilalom.

Így jutunk el a Neturei Karta szervezethez, melynek neve két arámi szó, és a Város Őrzőit jelenti (utalva a Jeruzsálemi Talmudban szereplő példázatra, miszerint a „város” [Jeruzsálem] őrei a jámbor vallásosok, nem pedig a katonák). A lazán kapcsolódó szervezet 1938-ban szakadt ki az Agudasz Jiszrael ortodox zsidó csoportból, mely kezdetben elutasította a cionizmust, később azonban pragmatikus álláspontot vett fel az eszmével és a cionista mozgalommal kapcsolatban. 

A Neturei Karta anticionizmusáról sokat elmond a Lenni Brenner baloldali-anticionista történész által egy helyütt idézett anekdota. E szerint amikor a Palesztin Felszabadítási Szervet (PLO) tárgyalásba bocsátkozott Izraellel, ezek az ortodoxok meg akarták szakítani a kapcsolatot velük, mondván: elárulták az anticionista ügyet. Jasszer Arafatnak egyébként egy időben zsidó „tanácsadója” is volt az ortodox anticionista Moshe Hirsch rabbi személyében.

Napjainkban több más ortodox szervezet is van, melyek nem-cionisták vagy anticionisták, ezek közül néhányan hűvös kapcsolatot tartanak Izraellel, mások az állami támogatást elfogadják, de nem cionisták, tehát a palettán sok álláspont van. A Neturei Karta kétségkívül a legradikálisabb, találkoztak már Mahmud Ahmadinezsád akkori iráni elnökkel, Izrael egyik fő ellenfelével, rendszeresen tüntetnek Palesztina mellett és égetnek izraeli zászlókat. 

továbbá egy véres konfliktus kiváltó oka, melynek során ártatlan zsidók és palesztinok szenvednek. A Neturei Karta kritikusai szerint viszont egy marginális, szélsőséges csoportról van szó, néhány családról, akik fanatizmusukban képesek kezet rázni olyan emberekkel, akik aktívan dolgoznak zsidó életek kioltásán.

Futólag meg lehet egyébként jegyezni, hogy a zsidó anticionizmusnak egyéb válfajai is vannak, léteznek marxista, trockista, vagy egyéb baloldali irányzatokhoz tartozó anticionisták, de liberálisok is (ide tartozhatnak például a vallási reformirányzat egyes követői). Érdekesség, hogy akárcsak a modern cionizmusnak (melyet Herzl Tivadar nevéhez szokás kötni), úgy a zsidó anticionizmusnak is vannak magyar gyökerei, egyik első neves palesztinai képviselője a felvidéki születésű Joszef Chaim Sonnenfeld volt, az amerikai reformzsidó anticionistákat pedig a részben magyar-zsidó származású Elmer Berger fogta össze. 

A zsidó cionizmus-ellenesség egy másik irányzata volt az asszimiláns, hazafias anticionizmus, mely úgy vélte, hogy a cionizmus, mint külön zsidó nemzeti identitás, konfliktusban van például a német, francia vagy magyar nemzeti identitással. Utóbbinak hangos szószólója volt Magyarországon a holokauszt előtt Szabolcsi Lajos, de ez az irányzat mára szinte teljesen elhallgatott.

egy régi és történelmi gyökereit tekintve legitim – noha teljességgel marginalizált és saját vallásos környezetében is lenézett – gondolatiság képviselői. Jelenlétük mindössze azt mutatja be, hogy a zsidóság sokszínű, mindenfajta irányzatok léteznek, nem lehet egységes monolitként kezelni ezt a közösséget. Az más kérdés, hogy akkor kell-e kiállniuk nézeteikért, amikor 1200 izraeli civilt mészároltak le barbár módon iszlamisták – mint egyes zsidó Twitter-felhasználók jelezték, véleményük szerint a jóérzésű ember ilyenkor valószínűleg inkább csendben marad Izrael-kritikájával.

A vallásos anticionizmus történetéről hasznos olvasmány Yakov M. Rabkin kanadai történész monográfiája és munkái, noha hangvételében elfogult Izraellel szemben.

Fotó: Wikimedia Commons