Üzenetek Ljubkának, az ungvári költőnek, aki szerint a kárpátaljai magyarság végre rájött, hogy Orbán Viktor „milyen ember”

Andrij Ljubka ungvári költő, műfordító interjút adott a Pravdának. Na nem az orosznak, ez az Ukrajinszka Pravda – de a veretes világmegfejtéssel azért érdemes foglalkozni. Ugyanis minket is érint. Ljubka a háború kapcsán Kárpátalja történelméről, a magyar kisebbségről és Orbán Viktorról is hangosan gondolkodott.

Míg azzal a megállapítással mélységesen egyet lehet érteni, hogy Kárpátalját nem csupán fizikailag, hanem lelkileg is megtépázta a háború – hiszen sokan kényszerültek lakóhelyüket elhagyni, és egyre több család szenved el veszteségeket –, addig 

Az ungvári művész ugyanis úgy fogalmaz, hogy Kárpátalja legszebb napjait a csehszlovák uralom alatt élte. Nyilván a történelem megélése és utólagos megítélése gyakran elválik egymástól, ahogy a valóság és az anekdotikus perspektíva is, de azért ezt érdemes kicsit rendbe tenni. Mert nem csupán magyar szempontból, hanem a régió egészét illetően is sötét időszakról beszélünk. 

Kárpátalja közel húszévnyi csehszlovák uralma (1919-1939 között) ugyanis 

Prága kvázi gyarmatként tekintett a szlovákok által alig, főleg magyarok, ruszinok és németek lakta területre. Jelentős iparosítás vagy infrastrukturális fejlesztés nem történt, Kárpátalja elszegényedő agrárvidékké vált lassan.

Történt ugyan földosztás (elsősorban cseheknek és ruszinoknak), ez azonban a magyar földtulajdonosoktól kisajátított földvagyont jelentette. A ruszinoknak megígért autonómia is lekerült a napirendről, és a meglévő ipari létesítmények részvényeit is túlnyomórészt a cseh finánctőke kebelezte be.

A rövid történelemlecke után érdemes Ljubka aktuálpolitikai meglátásaival is foglalkozni. Egyrészt úgy fogalmaz, hogy a magyarok számára Kárpátalja sosem volt igazán fontos, másrészt állítja, hogy Orbán Viktorban csalódtak a helyi magyarok, akik a háború miatt sokkal inkább elköteleződtek Ukrajna mellett.

Sőt, a magyar intézményrendszer megerősítése mellett a Budapest támogatásával megvalósuló Egán Ede-program gazdaságfejlesztési hatása a teljes térséget érintette. A háború kitörésétől kezdve pedig Magyarország nemzetiségre való tekintet nélkül fogadta be az ukrán határt átlépő menekülteket. Az első segélyküldeményeket Magyarország juttatta a térségbe.

A Ljubka által emlegetett nagy kárpátaljai elköteleződés, az Ukrajna melletti közös kiállás pedig szép dolog, de nehéz benne úgy részt venni magyarként, hogy a háború árnyékában újraéledtek a soviniszta reflexek. A munkácsi Turul-szobor lebontása, a helyi iskola erőszakos ukránosítása, a kisebbségi oktatás korlátozása

Amíg eme anomáliák meg nem oldódnak, amíg Kijevből másodrendű állampolgárként tekintenek a magyarságra, addig a nemzeti-nemzetiségi egység fantazmagória marad. A magyar-ukrán kapcsolatok jövőjéhez az a minimális konszenzus kellene ugyanis, hogy Ukrajna élni hagyja kisebbségeit, felszámolja a mindent körbefonó korrupciót, illetve elismeri Magyarország jogát ahhoz, hogy tevőlegesen és közvetve se támogassa a háború folytatását.