Közeleg a béke? Az orosz külügyminiszter a háború lezárásának feltételeiről beszélt
Lavrov hangsúlyozta, hogy Oroszország világosan felvázolta katonai műveletének céljait, valamint a béke megkötésének körülményeit.
A neosztálinizmus és a szovjetnosztalgia kísértete.
„»Nincs ember, nincs probléma« – fogalmazott egykor Joszif Sztálin, a Szovjetunió generalisszimusza és teljhatalmú diktátora, aki három évtizedes regnálása során nem sajnálta a fáradságot, hogy a gyakorlatban is minél hatékonyabban megvalósítsa e véresen egyszerű mondását. Bár Sztálin hetven éve halott, a szelleme tovább él Oroszországban, a Kreml pedig különböző eszközökkel maga is sokat tesz e szellemiség további erősítéséért. Noha a putyini és a sztálini rezsim sok tekintetben különbözik egymástól, azért az jelzésértékű, hogy az erőszak kultúrája egyik rendszertől sem idegen. A putyini rendszer pedig egyre inkább példaképként tekint Sztálinra.
A sztálinista módszerek, az erőszak kultúrája mutatkozott meg Jevgenyij Prigozsin közelmúltbeli halála kapcsán is, melyet még a belarusz elnök, Aljakszandr Lukasenka is »túlságosan durva, szakszerűtlen munkaként« jellemzett.
Pedig ha erőszakról van szó, Lukasenkának se kell a szomszédba mennie.
Jóllehet Lukasenka nyilatkozatával Putyint próbálta védeni, végső soron nem cáfolta azt a teóriát, hogy esetenként az orosz elnök is él a leszámolás eszközével, csak éppen – Lukasenka mondataiból ítélve – azok a leszámolások profibb, szofisztikáltabb módon vannak kivitelezve.
Habár egyre csak keringenek az elméletek annak kapcsán, miért zuhant le Prigozsin gépe, és egyelőre semmi sem zárható ki százszázalékos bizonyossággal, a »baleset« kapcsán megjelent videón látható, hogy a zuhanó gépnek hiányzik az egyik szárnya. Mindez azon feltevéseket erősíti, miszerint a gép utasai merénylet áldozatai lettek, melyet nagy valószínűség szerint egy fedélzetre feljuttatott bombával, esetleg légvédelmi rakétával hajtottak végre.”
Nyitókép: MTI/EPA/Pool/Szputnyik/Alekszandr Kazakov