Barát vagy ellenség? – hogyan fogadják Erdogant Putyinék?

Sszeptember első hetében Recep Tayyip Erdogan török elnök Oroszországba látogat, hogy Vlagyimir Putyinnal tárgyaljon. A török államfő szeptember 4-én érkezik meg Szocsiba,

Ugyanakkor más fontos, háborúval és gazdasággal kapcsolatos témák is szóba kerülhetnek a két államférfi találkozóján, akik legutóbb tavaly októberben találkoztak Kazahsztánban, ahol a Kreml állítása szerint nem beszéltek az ukrajnai háborúról. 

Idén március óta, az ellene kiadott nemzetközi elfogatóparancs miatt Putyin nem hagyta el Oroszországot, Erdogan pedig eddig nem tett látogatást Moszkvában. A találkozó előtt sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon most milyen a viszony kettejük között. Erdogan, aki már többször megkapta a Putyin barátja jelzőt, az utóbbi hónapok nyilatkozatai alapján inkább szeretne a Nyugat, Európa felé nyitni. Július elején például 

és ugye Törökország már több mint húsz éve vár arra, hogy csatlakozhasson az Európai Unióhoz.

A török-orosz kapcsolatok sosem voltak egyszerűek

A történelem során a két ország viszonya hol barátságos, hol kifejezetten ellenséges volt. Az Oszmán és az Orosz Birodalom fennállásának idején a két állam vezetői komoly ellenfelet és riválist láttak egymásban, és

Oroszország többször is megkísérelt a Balkánon és a Boszporusz mentén terjeszkedni a törökök rovására. Emellett nem elhanyagolható vallási ellentét is feszült a két birodalom között. Míg az Oszmán Birodalom az iszlám hit élharcosa volt, az oroszok az ortodox kereszténység zászlóshajójaként tekintettek magukra. 

Ilyen légkörben fordultak rá az első világháborúra, ami aztán a két birodalom felbomlásával jelentős fordulatot hozott. Miután a Lenin vezette bolsevik kormány támogatta Atatürk szabadságharcát, és ezáltal hozzásegítették a törököket fontos területek megszerzéséhez, a két ország közti viszony valamelyest oldódott. 

Kelet-Anatóliából akartak megkapni részeket, ezzel is növelve a befolyásukat a Fekete-tengeren. Bár Sztálin halála után a Szovjetunió felhagyott ezekkel a kísérletekkel, a hidegháború ideje alatt Törökország és a Szovjetunió viszonya is fagyos volt, egészen az utóbbi 1991-es felbomlásáig.

A két ország hamarosan egymás fontos kereskedelmi partnerévé vált. Míg Oroszország lett Törökország első számú energiaellátója, egyre több török cég jelent meg orosz földön. A világ legnagyobb területű országának lakói pedig innentől kezdve legnagyobb arányban Törökországba utaztak nyaralni.

Bár a háborús kérdésekben (szíriai polgárháború, örmény népirtás vagy a koszovói konfliktus) többnyire nem egy oldalon állnak, az ukrajnai invázió kitörése óta mindkét ország gazdasági partnereként, 

A háború kitörése óta ilyen a két ország viszonya

Az elmúlt két év török külpolitikáját jól jellemzi az egyensúlyra való törekvés Oroszország és a Nyugat között. A Foreign Policy cikke szerint Erdogan többek között ennek is köszönheti legutóbbi választási sikerét. A háború kitörése óta rengetegen menekítik vagyonukat Törökországba vagy éppen oda menekülnek a hadkötelezettség elől.

Az mindenképp egy jelentős gesztus Oroszország felé, hogy Törökország volt az egyetlen NATO-tagállam, amely nem vezetett be gazdasági szankciókat Oroszország ellen, és nem tiltotta ki az orosz légi forgalmat a légteréből. 

Ugyanakkor a nyugati katonai szövetség tagjaként Ankara Ukrajnát támogatja a háborúban. Mivel mindkét országgal osztozik a Fekete-tengeren, igyekszik mindkét irányba készségesnek és segítőkésznek látszani. Míg Ukrajnát drónokkal támogatták, s hozzásegítették őket a fekete-tengeri gabonaegyezmény megvalósulásához, továbbra is Oroszországtól szerzik be az olaj- és gázellátásuk nagy részét, támogotva a szankciókkal sújtott országot. Az Ukrajnának nyújtott támogatásokat még maga a Kreml is úgy értékelte, hogy amíg nem lépnek át egy piros vonalat, és nem küldenek harckocsikat és vadászgépeket, addig Törökország beavatkozása számukra elfogadható.

Mennyit számít Erdogan személye?

A májusi törökországi választás előtt Putyin támogatásáról biztosította az azóta újraválasztott elnököt. Nem sokkal később Erdogan is úgy nyilatkozott : „Különleges kapcsolata van Putyin elnökkel, ami egyre csak jobb lesz”. Kettejük barátsága persze inkább a diplomáciáról szól, mint a személyes szimpátiáról.

Májusban a CNN-nek adott interjújában Erdogan arról beszélt, 

„A Nyugat nem éppen kiegyensúlyozottan viszonyul Oroszországhoz, pedig egy ilyen országhoz kiegyensúlyozottságra van szükség. Mi nem vagyunk a nyugati állásponton az oroszok elleni szankciókat illetően” – vélekedett a szankciókról annak idején.

Erdogan nyitása az oroszok felé egyfajta függetlenedési kísérlet a Nyugattól. Ugyanakkor nem akar teljesen elszakadni sem az USA-tól, sem Európától.

Az idei török elnökválasztásokon Kemal Kılıçdaroğlu, az egyesült ellenzék jelöltje azt ígérte: amellett, hogy fenntartja a jó kapcsolatot Moszkvával, Európával és Amerikával is a lehető legjobb viszonyra törekszik. Ez jól mutatja, hogy a földrajzi közelség miatt

 és koránt sem biztos, hogy Kılıçdaroğlunak jobban sikerült volna egyensúlyoznia a két nagyhatalom között, mint Erdogannak. 

Mindenki elsősorban a saját országa érdekeit nézi

Európa kapujában, Oroszország szomszédságában Törökországnak nagyon nem mindegy, kivel milyen a kapcsolata. 1952 óta tagja a NATO-nak, 1987-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Unió elődjének számító Európai Közösséghez, amely kérdésben 2005 óta tartanak a tárgyalások, és még mindig nem történt érdemi előrelépés az ügyben. 

Ugyanakkor az ország érdeke, hogy az őt körülvevő országokkal is jó viszonyt ápoljon, különösképpen a regionális nagyhatalmakkal: Kínával és Oroszországgal.

Törökország szempontjából gazdasági okokból megengedhetetlen, hogy a pár évvel ezelőtti ellentét újra felüsse a fejét Oroszország viszonylatában. 2015-ben azután romlott meg a két ország viszonya, hogy Törökország kilőtt egy a légterébe behatoló orosz gépet a szír határ közelében.

Első számú kereskedelmi partnerként, és az USA-tól és Európától való függetlenedés eszközeként Ankarának szüksége van Moszkvára. A szíriai háború miatt kialakult konfliktust követően az orosz bojkott komoly anyagi kiesést okozott a török turizmusban is, amely így a turisták 10 százalékát veszítette el.

De a kapcsolat elmérgesedése ugyanígy érezhető volt a török mezőgazdaságban, miután az oroszok nem vásárolták meg a török gabonát, ahogy a török építkező cégeket is kitiltották az országból.

Végül Erdogan 2016-os bocsánatkérő levele javított a helyzeten, és szép lassan javulásnak indult a két ország közötti kapcsolat. Ez a tapasztalat viszont megerősítette a török elnökben, hogy 

A két államfő tanácskozása tehát sokkal inkább egy megfontolt tárgyalás lesz két, egymást kölcsönösen tisztelő politikus között, mintsem egy baráti összejövetel. Ugyanakkor egyikük sincs könnyű helyzetben, hiszen Oroszországnak egy olyan NATO-tagállammal kell tárgyalnia, amellyel nem azonosak az érdekei. Erdogannak pedig úgy kell megőriznie a jó viszonyt óriási szomszédjával, hogy közben a Nyugat ne bélyegezze meg, és nyitva maradjanak a kapuk egy esetleges EU-csatlakozás felé.