A szerző szerint ez a „puha irredentizmus” ma jelen van „Nagy-Magyarország” minden területén,
ahol a beruházásokat hajt végre a magyar kormány, vagyis különösen Erdélyben, ahol a legnagyobb határon túli magyar közösség él. A sárosoroszi pap, István atya az ukrán nyelvű oktatás okozta nehézségekről nyilatkozott, kiemelve, hogy korábban sem a Szovjetunió, sem a korai Ukrajna idejében nem kényszerítették a magyar kisebbséget az ukrán nyelv megtanulására.
A megkérdezett helybeliek óvatosan nyilatkoztak a kérdésben, de attól tartanak, hogy Ukrajna derusszifikációjának járulékos vesztesége lesz a magyar identitásuk. A filológus Ilona Fedorivna arról beszélt, hogy a nyelvtörvény a „politikusok hibája”, és szerinte a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a magyar kisebbség végül elhagyja Kárpátalját.
A szerző szerint „Kárpátalját inkább az országos politikai vezetők, mint a helyiek közötti ellenségeskedés uralja”. Felidézte az ukrajnai magyar hadifoglyok Magyarországnak való kiadatását, amely „felerősítette az Orbán és Zelenszkij közötti feszültséget”. A kiszabadítási művelet Kijev figyelmeztetése nélkül, „szuverenitásának teljes megsértésével” ment végbe az orosz ortodox egyház közvetítésével. A riport szerint Magyarország és Ukrajna szembenállása valójában „mélyebb és stratégiaibb”, mert Magyarország nem nélkülözheti az orosz gázt, Orbán világképe pedig ellentétes Ukrajna „európai álmával”.
A beregszászi polgármester, Babják Zoltán nyilatkozatával kapcsolatban a szerző kiemelte, hogy „mindig eltelik néhány másodperc, mielőtt válaszol”, mivel