Belgiumban és Svájcban is zavargások törtek ki Franciaország után (VIDEÓ)
A közösségi oldalakon szerveződnek a fiatalok, a svájci kormány már a határokat is lezárja, hogy elkerüljék a nagyobb zavargásokat.
Bejött a multikulti? Mi lehet a gyógyír Európa számára? Külpolitikai kerekasztalbeszélgetés Tusványoson a franciaországi lázadásról.
Párizsi parázs – Háború Franciaországban? címmel rendezett kerekasztal beszélgetést Tusványoson az MCC Brussels a párizsi zavargások, fosztogatások okairól, a megoldásukról és legfőképpen arról, hogy milyen jövő vár Európára. A beszélgetésen az MCC két vendégoktatója, a francia Thibaud Gibelin, valamint az angol Calum Nicholson vett részt, kiegészülve Gladden Pappinnel, a Magyar Külügyi Intézet vezetőjével, valamint a moderátorral, Frank Füredi szociológus-professzorral, az MCC Brussels vezetőjével.
Ezt is ajánljuk a témában
A közösségi oldalakon szerveződnek a fiatalok, a svájci kormány már a határokat is lezárja, hogy elkerüljék a nagyobb zavargásokat.
Kezdetnek leszögezték, hogy a mostani és a 2005-ös francia lázongások között egy nagy különbség van: 18 év. Ennyi idő alatt felnőtt egy új generáció, a mostani lázadásnak már semmi köze a nemzeti identitáshoz. A migráció nőtt, nagyobb a migránsok száma, a francia állam pedig gyengébb mint '05-ben. Most mindenki egy individuum, nincsen kollektív francia tudat.
A lázongások során okozott kár pedig az egymilliárd eurót közelíti, ami megmutatja, „egy intenzív háborúról” van szó.
Thibaud Gibelin szerint csak és kizárólag azért aludt ki a lázongás tüze, mert egyetértés volt a francia állam és a drogkartellek között: egyiknek kellettek a bevált csempészútvonalak, másiknak pedig az kellett, hogy az ország újfent normálisan működjön.
Gladden Pappinnak feltették a kérdést: lehet-e a párizsi eseményeket Franciaország black lives matter pillanatának hívni? Pappin leszögezte, hogy egyrészt nem szereti az európai eseményeket amerikai szemüvegen keresztül szemlélni, másrészt pedig igen, vannak hasonlóságok. Szerinte a kérdés az, hogy bizonyos társadalmak mennyi sokkot tudnak elviselni.
Frank Füredi ennek kapcsán kicsit levéve a moderátori szerepet megjegyezte, hogy szerinte a forrongások fő oka társadalmi.
Van két világunk, akik szívből gyűlölik a másikat. A külvárosi gyerekek nem leplezik, hogy utálják a franciákat.”
Thibaud Gibelin erre válaszul leszögezte, Franciaország amerikanizálódását láthatjuk, mostanra Franciaország helyzete ugyanis szerinte nem más, mint a történelmi nemzet és a globalitás együttélésének dinamikája. A francia emberek hirtelen ráeszméltek, hogy nem csak franciák élnek Franciaországban, hogy országuk megosztott lett.
Calum Nicholson ekkor elmesélte, hogy három éve él Magyarországon, s bár nem sok magyartudás ragadt rá, a „forradalom” szó nagyon tetszik neki. Szerinte pont, mint az 56-os magyar forradalomnál, hasonlóképpen túlforrott a francia társadalom is – majd a közönség felhördülésére leszögezte, hogy itt meg is áll a párhuzam.
Frank Füredi – aki egyébként '56-ban, a forradalom leverését követően emigrált Magyarországról Kanadába a családjával – deklarálta, hogy hibás bármilyen párhuzamot vonni az '56-os magyar forradalom és aközött, ami a francia gettókban történt. A korunk legnagyobb problémája az, hogy
multikulturális világ lett Franciaországban, amit már nem lehet megváltoztatni.
Thibaud Gibelin ezzel összefüggésben leszögezte, hogy a franciák nincsenek olyan állapotban, hogy bármilyen módon megváltoztassák Európát. Szerinte a francia társadalmat már nem lehet visszaalakítani a régmúlt önmagára.
Gladden Pappin megjegyezte, nem szabad azt hinni, hogy minden kormányzati rossz lépést vissza lehet fordítani. Van aminek megmarad a következménye, viszont kétségtelen az is, hogy az emberek rájöttek, hogy mekkora hiba történt a franciáknál.
Nyitókép: STEPHAN AGOSTINI / AFP