„A New York Times cikk bevetett harckocsikról és harcjárművekről beszél, nem pedig az összesről. Ez azért lényeges, mert így a veszteségekből lehet következtetni arra is (pontosabban: a felső küszöbre), hogy Ukrajna körülbelül mekkora páncélos és gépesített erőket szánt az ellentámadásra, és ebből még mennyi lehet épségben.
Ha elfogadjuk, hogy Ukrajna az első, igen véres két hét után elkezdett a saját veszteségei minimalizálására törekedni, és - szándékosan pesszimistán számolva - a 20%-os harcjármű-veszteség egészét totál veszteségnek tekintjük, akkor is az látszik, hogy az ellentámadásra szánt páncélos és gépesített erők eszközállományának nagyjából 80%-a még megvan.
Ráadásul Ukrajna kaphat (és fog is kapni) további páncélosokat Nyugatról. Az viszont nem látszik, hogy Moszkva hogyan tudná pótolni a hat hét alatt elvesztett, közel 120 harckocsiját, mert Oroszországnak nincs olyan külső szövetségese, ahonnan nehéz haditechnikát kaphatna (amit Belaruszból el lehetett hozni, azt már elhozták).
Mivel a havi harckocsigyártásuk a saját, hivatalos nyilatkozataik szerint is maximum havi negyven darab (amiből csak maximum a fele új, a többi felújított T-62-es, és néha már T-55-ös is), így nem lesz könnyű pótolni ezeket a veszteségeket.
A viszonyítás végett: Oroszország a háború előtti, mintegy 3400 harckocsijából mostanra 2136-ot már dokumentáltan elveszített.
Nem véletlenül számítok továbbra is arra, hogy az ukrán ellentámadás java még hátravan.”
Nyitókép illusztráció. Fotó: STR / PRESS-SERVICE OF COMMANDER-IN-CHIEF OF THE UKRAINIAN ARMED FORCES / AFP