A genderőrület vonatán nincs fék

„Kinyitjuk az újságot, s máris zúdul ránk a hír: egy transznemű nő, bizonyos Rikkie Valerie Kollé nyerte a holland szépségkirálynő-választást, így ő képviseli hazáját a 72. Miss Universe versenyen. Rikkie modellként dolgozik Breda városában. Ezzel ő lett az első transznemű nő, aki szépségversenyt nyert Hollandiában. Idáig a hír. Igényesebb kocsmában ilyenkor fölkiáltanak: töke van a menyasszonynak! Ám tévednének, tudniillik Rikkie minden bizonnyal már megszabadította magát a kolonctól. Ami, persze, magánügy, éppen csak azt nem értem, a nemzetközi baloldal miért ünnepli mindezt álló ovációval.

Szerencsésebb korokban, amikor még nem gurult el mindenkinek a pirulája, így írták körül a teljes megbolondulást: »Azt se tudja, fiú-e vagy lány.« Valami különös okból őseink még azt képzelték, hogy a nemi önazonosság az egyik legfontosabb fundamentumunk, s ha ez valakiben fölbillen, akkor baj van. Olyankor az érintettet nem ünnepelni kell vagy a mániáját másokra ragasztani, hanem zárt helyen, hozzáértők segítségével haladéktalanul kikúrálni a dilijéből. Erre volt a »sárga ház«, míg Fletóék be nem zárták.

Napjainkra viszont a fejlett Nyugaton odáig jutott a haladás, hogy kimutatták: eleink begyöpösödött agyú sült bunkók voltak, szégyelljék magukat, amiért évezredekig csupán férfiról és nőről hablatyoltak, holott a valóságban hetvenakárhány »társadalmi nem« létezik. Aki mindezeket a világ gendertanszékei által kikutatott szent dogmákat tagadja, az homo-, illetve transzfób, de legalábbis náci.”

Nyitókép: Facebook