Mértékadó brit lap: Zelenszkijnek valószínűleg meg kell alkudnia Putyinnal – és ezt már ő is tudja
Nem csak nekünk tűnt fel, tényleg egyre kevésbé harcias Zelenszkij retorikája.
Rácz András az elemzésében azt írja, a történtek legnagyobb vesztese az orosz elnök, emiatt újra nyílttá váltak a 2024. tavaszi elnökválasztás esélyei.
Tíz pontban foglalta össze a Prigozsin-féle lázadás tanulságait Rácz András a Facebook-oldalán. Rögtön az első pontban megállapítja, hogy Prigozsinnak vége, mert elvesztette az üzleti birodalmát, a pénzét, a médiafelületeit, a magánhadseregét és az önállóságát is. Az Oroszország-szakértő szerint a lehetséges végkifejletek közül valószínűleg ez volt a legjobb, hiszen a győzelme azt jelentette volna, hogy egy olyan ember szerez meghatározó befolyást, aki „nemcsak normálisnak tartotta, hogy a dezertálással próbálkozó harcosait nagykalapáccsal végzik ki, hanem ezzel még dicsekedett is”.
Rácz úgy véli, elnök nem lehetett volna belőle, de az sem lett volna jó, ha erővel el tudta volna érni a két fő ellensége, a védelmi miniszter és a vezérkari főnök leváltását, mert ez azt jelentette volna, hogy az orosz állam annyira meggyengül, hogy fegyveres felkelők kormányátalakítást tudnak kikényszeríteni.
A történet legnagyobb vesztesének azonban Vlagyimir Putyint és a hozzá kapcsolódó elitet tartja,
Kiderült, hogy a mindig határozottnak, higgadtnak és rettenthetetlennek beállított Putyin valójában képtelen kezelni egy hirtelen kitörő, váratlan válságot. „Lehetséges, hogy Prigozsinnak egy korábbi, gúnyos megjegyzése a bunkerben lapuló vénemberről (бункерний дед) nem is volt annyira téves” – írja.
Olyan ugyanis a második világháború óta nem történt, hogy egy nem állami fegyveres erő több, mint nyolcszáz kilométert masírozzon Oroszországban anélkül, hogy érdemi ellenállásba ütközött volna. A szakértő állítja, nem az erő hiányzott az ellenálláshoz elsősorban, hanem a határozott döntési képesség. És még csak nem is rossz döntéseket hozott, hanem vagy egyáltalán nem hozott döntést, vagy egymásnak ellentmondó döntéseket hozott
A határozott döntés hiánya rövid távon a legnagyobb közvetlen károkat a hadseregnek okozta – érvel Rácz – Prigozsinék ugyanis lelőttek legalább hét helikoptert és egy repülőgépet. Ez legalább 12-15 főnyi, jól képzett személyzetet és sokmilliárdos kárt jelent….„és ezt a tegnap esti, Lukasenko által közvetített megállapodásnak köszönhetően várhatóan teljesen büntetlenül megússzák. Ennyire az orosz haderőt nagyon régen alázta meg bárki is” – fogalmaz.
Rácz emlékeztet arra, hogy a nap végére eljutottunk a reggeli dühös és kemény Putyin-beszédtől (amely hátba szúrást emlegetett és szigorú felelősségre vonást követelt) oda, hogy
A Prigozsin-féle bejelentések arról, hogy „a polgárháború megkezdődött” és „estére új elnökünk lesz”, mintha meg sem történtek volna.
Sokatmondónak tartja a szakértő, hogy Putyin este meg sem szólalt, helyette a szóvivő, Dmitrij Peszkov közölte a megállapodás hírét a nyilvánossággal. Az pedig csak hab a tortán – jelenti ki –, hogy külön TASZSZ-közleményben kellett bizonygatni, hogy az elnök nem hagyta el Moszkvát, annak ellenére sem, hogy az általa használt különleges repülőgépek bizony távoztak a fővárosból.)
A tegnapi események Rácz szerint megmutatták a putyini elitek lojalitásának határait is: igaz ugyan, hogy egyetlen érdemi szereplő sem állt a lázadók mellé, de az elit tagjai közül nagyon sokan nagyon gyorsan elmenekültek Moszkvából (sokan az országból is), ami azt mutatja, szembefordulni ugyan nem mertek Putyinnal, de kockáztatni sem akartak érte semmit. És reálisnak tartották azt a veszélyt, hogy az orosz állam nem tudja megállítani a lázadókat.
A szakértő kijelenti, a történtek újra nyílttá tették a 2024. tavaszi elnökválasztás esélyeit. Most már egyáltalán nem biztos, hogy ez a verseny tényleg olyan lefutott lesz, mint amilyennek korábban gondolták. Míg „a trónok harca” Prigozsin számára véget ért – állítja Rácz –
Ezért azt tanácsolja, hogy „mindazoknak, akik akár Oroszországban, akár külföldön a Putyinnal való kapcsolatra alapozták a politikai-üzleti stratégiájukat, célszerű ezt átértékelniük, vagy legalább felkészülniük alternatív forgatókönyvekre is”. Kiderült az is – vélekedik –, hogy az orosz jogrendszerben bármi és annak az ellenkezője is meg tud történni akár egyetlen napon belül, még olyan súlyú ügyekben is, mint a fegyveres felkelés. „Ez szintén az oroszországi elköteleződés újraértékelésére kellene, hogy sarkalljon bizonyos szereplőket, adott esetben akár anyagi veszteségek felvállalása árán is” – rögzíti.
Végezetül megjegyzi: „mivel valószínűleg újra nyílttá válik a 2024-es elnökválasztás kimenetele, célszerű volna a hazai szereplőknek végre érdemi erőforrásokat fordítani az orosz belpolitika értelmezésére és elemzésére, rendesen feltérképezve a meghatározó szereplőket és köreiket, stb. Erős ugyanis a gyanúm, hogy hamarosan szükség lesz erre a tudásra”.
Nyitókép: YouTube