Az újságíró Karácsony válaszát hallva alig hisz a fülének, nem érti, hogy ugyanazokból az információkból dolgozva hogy lehet ilyen megosztott a magyar társadalom. Karácsony ezt úgy fejti meg, hogy a Fidesz szavazói között vannak ugyan, akik tényleg elhiszik az orosz propagandát, de szerinte a Fidesz-szavazók többsége sem oroszpárti. Valójában a magyar kormány az, amely a békepártisággal rejti el oroszpártiságát, s az ellenzéket, amely Ukrajnát támogatja, háborúpártiként állítja be.
Az interjú készítőjét – annak ellenére is, hogy még Karácsony szerint sem ők adják Magyarországon a többséget – különösen is érdekli az a kisebbség, amely szerintük Ukrajna szuverenitását vitatja és ukrán területekre tör. Karácsony erre úgy reagál, nem becsüli le ezeket a gondolatokat, amelyek szomorúvá teszik – ugyanakkor ő inkább azt látja, hogy
a magyar kormány a rövid távú gazdasági érdekeket a morál és a humanizmus elé helyezi,
ezzel a háború és a történelem rossz oldalára kerülünk. A főpolgármester felhánytorgatja, hogy Oroszország a világpiaci árnál drágábban ad el nekünk energiahordozókat. (Ez régi ellenzéki panel, de tényszerűen nem igaz: a Magyarország által vásárolt orosz Urals olaj változó mértékben, barrelenként 20-30 dollárral olcsóbb a Brent típusúnál, a hosszútávú orosz gázszerződésünk pedig az európai gáztőzsdei árhoz igazodik, akár növekszik ez az ár, akár csökken – sőt, a nagyobb napi-heti kilengésektől meg is óv minket azáltal, hogy havi átlagár alapján fizetünk.) Emellett megvádolja a kormányt azzal is, hogy nem kérte ki magának Putyin azon nyilatkozatát, mely szerint Lengyelországnak, Romániának és Magyarországnak területi követelései volnának Ukrajnával szemben.
Kárpátaljai „magyar nyelvűek”