Orbán Viktor politikája vakvágányra vezeti Magyarországot

„Az emberek személyes találkozásoknál nem beszélnek önnek a Nyugattal kapcsolatos kételyeikről?

Nem válogatom az embereket, ha sétálok, sem akkor, ha a dunai gáton futok. Ezekről a témákról azonban nem is beszélünk. Arról beszélünk, hogy lesz-e világítás és fűtés télen. Vagy hogy hol áll meg az infláció. Lesz-e újabb járványhullám. Ez foglalkoztatja az embereket.

Ezekről a dolgokról azonban az emberek a Nyugat–Kelet szembenállás kontextusában is beszélnek. Például hogy azért nem lesz fűtés Szlovákiában, mert szankcionáljuk Oroszországot.

Ez már a politika gyakorlati síkja, ezt nem kötném össze az ország civilizációs hovatartozásával. Azzal üzletelünk, akivel megfelelőnek tartjuk, és azzal üzletelünk, akivel megéri. Ezt elválasztom a civilizációs vagy ideológiai hovatartozásunktól.

Sok ember viszont azt mondja, hogy a civilizációs hovatartozásunk valahol középen van.

Erre már válaszoltam. Sosem hittem abban, hogy nem Nyugatra tartozunk, de nem hittem abban sem, hogy valamiféle híd lennénk a Nyugat és a Kelet között, mint ahogy Ján Čarnogurský állította. Sosem bíztam ezekben a gondolatokban, sosem mondott nekem semmit.

Vannak azonban hatalomban lévő politikusok, akik épp ezzel a gondolattal dolgoznak és „közép-európaiságról” beszélnek. Ilyen például Orbán Viktor is. Létezik »közép-európaiság«?

Orbán Viktorral erről vitáztam a Postoj hasábjain. Ő ezt sosem gondolta komolyan. Minden, amit csinál, egyetlen célt követ. Mégpedig, hogy megerősítse a hazai pozícióit. Orbán Viktor, öreg barátom úgy tett, mintha vitázott volna velem, és megmosolyogtató volt számomra, mikor a V4-et igyekezte a németek és a franciák alternatívájaként megfogalmazni. Viktor talán nem tudja, hogy Lengyelország teljesen másként viszonyul a Kremlhez, mint ő? Hogyan állhatott elő ezzel, ha ezt tudta? Vagy talán nem tudta? Ez az egész az elejétől kezdve svindli volt. Megfogható, tetten érhető svindli.”

Nyitókép: Mateusz Wlodarczyk / NurPhoto / NurPhoto via AFP