Lavrov Afrikában: sikerül eladni az ukrajnai gabonát?

Amit múlt pénteken még a február óta pusztító ukrajnai háború eddigi talán legfontosabb diplomáciai áttöréseként ünnepelhetett a nemzetközi közösség, az új hét elejére teljesen bizonytalan eshetőséggé vált: az elmúlt hét végén török közvetítéssel Oroszország és Ukrajna megegyezett a gabonakivitel biztosításáról, de az odesszai kikötőt ért rakétatámadás hamar beárnyékolta ezt a sikert.

Ez a megállapodás azért volt kiemelkedő fontosságú, mert Ukrajna a világ legnagyobb gabonatermelő országainak egyike. Azon túl, hogy a gabonakivitel fontos bevételi forrás az országnak, figyelembe kell venni azokat az államokat is, amelyek Ukrajnából importálják a létfontosságú gabonát – és amelyeknek egy részét éhínség fenyegeti, ha nem tudnak elindulni a gabonaszállító teherhajók az ukrán kikötőkből.

Az afrikai importőrök helyzete különösen nehéz, mert a kontinens jelentős részét aszályok sújtották az elmúlt hónapokban.

A kétséges gabonamegállapodás

A múlt pénteki megállapodás – a harci cselekmények okozta károk miatt szükségszerűen a szokottnál alacsonyabb volumenben – elméletileg lehetővé teszi a gabonaszállító hajók közlekedését a Fekete-tengeren és a Boszporuszon át a világtengerek felé. Az ukrán ellenőrzés alatt álló kikötőkből induló hajókat ukrán hadihajók kísérik a szorosig biztonságos útvonalon, lehetőség szerint elkerülve, hogy a teherhajók aknára fussanak. Ankara ezzel párhuzamosan vállalta, hogy átengedi a gabonaszállító hajókat a szorosokon.

Ez a helyzet elméletileg mind Ukrajnának, mind Oroszországnak – illetve a kelet-ukrajnai területeken kikiáltott „népköztársaságoknak” – kedvező, mert az exportból végre pénzhez tudnak jutni, ami mindkét ország számára égetően szükséges.

Az ukrán ellenőrzés alatt álló, a háborúban súlyos károkat szenvedő tengerparti nagyváros kikötőjét szombaton, alig egy nappal a megállapodás nyélbe ütését követően érte kettős rakétatalálat. Az ukránok – Zelenszkij elnökkel az élen – rögtön bizonyítottnak látták, hogy az oroszok nem fogják tiszteletben tartani a megegyezést. Moszkva gyors ködösítésbe kezdett: egyrészt megüzenték a törököknek, hogy semmi közük a támadáshoz, majd bejelentették, hogy a rakéták egyébként az odesszai kikötőben található fegyverraktárba csapódtak be, ahol történetesen nyugati fegyverek voltak.

Ilyen kulisszák előtt különösen nagy kihívásnak tűnik az a turné, amelyre Szergej Lavrov orosz külügyminiszter indult el vasárnap. A fődiplomata Afrika felé vette az irányt, ahol az a feladata, hogy meggyőzze az ukrajnai gabonára ácsingózó kormányokat, hogy aggodalomra semmi ok, nem maradnak majd munka nélkül az ottani malmok.

Felemás jelzések Afrikába

Lavrov elsőként Kairóban tette tiszteletét, ahol persze rögtön magyarázkodnia kellett a szombati rakétatámadás miatt. Egyiptom, a világ egyik legnagyobb gabonaimportőre, eddig jelentős részben Ukrajnára alapozta a behozatalát, s így természetesen epekedve várja, hogy végül el tudnak-e majd indulni a teherhajók a háborús országból.

a túlságosan ukránpárti kiállással az oroszok által elfoglalt területekről származó gabona importját kockáztatja, ha viszont Moszkvával kvaterkázik, az a legfontosabb nyugati szövetségese, az Egyesült Államok jóindulatának elveszítésével fenyeget. Szergej Lavrovnak tehát csodát kellett volna művelnie vasárnap, hogy megnyerje magának Egyiptomot. Néhány héten belül kiderül, hogy sikerült-e.

Az orosz külügyminiszter ez után Etiópiába, Kongóba és Ugandába látogat még. A szintén stabil amerikai szövetségesnek számító Etiópia megnyerése ugyancsak nem lesz könnyű feladat, igaz, Addisz Abebának a maga részéről a súlyos aszály mellett a belpolitikai instabilitással is meg kell küzdenie, ami hajlandóvá teheti a megegyezésre Moszkvával. 

Lavrov kollektíve és egyenként is szorgalmasan dicséri az afrikai kormányokat, amelyek eddig nem voltak hajlandók szankcionálni Oroszországot. A dicséret sok helyen hullik termékeny talajra, hiszen Moszkvának csaknem mindegyik afrikai országban vannak fontos érdekeltségei, amelyek jelentős részben még a Szovjetunió posztkoloniális diplomáciai offenzívájának örökségei. Az elmúlt években – főként a Krím-félsziget elfoglalása után, illetve a kínaiak egyre határozottabb befolyásszerzésére adott reakcióként –

Angola, Mozambik, Nigéria, Szudán, Etiópia – csak néhány ország, amelyekkel Oroszország az elmúlt évtizedben szorosabbra fűzte a kapcsolatait akár gazdasági, akár katonai, akár kulturális szempontból. Ma Oroszország számít az összafrikai fegyverimport egyik legfontosabb forrásának, több ország a Roszatommal kötött megállapodásokat atomerőmű-építésre, és persze ott van a Wagner-csoport is, amelynek zsoldosai nagy biztonsággal fel szoktak bukkanni a legtöbb afrikai konfliktusban. A megerősödött afrikai kapcsolatok bizakodásra adhatnak okot Moszkvában, hiszen joggal lehet arra számítani, hogy a kontinens országai csak kisebb elánnal vennének részt Oroszország szankcionálásában – ha egyáltalán –, ha arra kerülne a sor.

Szergej Lavrov afrikai turnéja éppen ebből az okból nincs is teljesen kudarcra ítélve. Ám hiába az orosz fődiplomata erőfeszítései, ha a jövőben is rendszeresek maradnak az olyan rakétatámadások, mint a szombati odesszai, ezek ugyanis félreérthető jelzéseket küldenek az afrikai partnerek irányába. Az éhínség küszöbén ilyenekre pedig senkinek nincs szüksége.

A nyitóképen: Szergej Lavrov egyiptomi kollégájával sajtótájékoztatót tart Kairóban. Fotó: HANDOUT / RUSSIAN FOREIGN MINISTRY / AFP