Zelenszkij szerint 200 ezer európai katonára lesz szükség Ukrajnában a béke garantálására
Az ukrán elnök Davosban figyelmeztette az EU vezetőit, hogy erősítsék meg magukat, mert az amerikaiak távol lesznek, az oroszok pedig közel.
Az Egyesült Államokban elemi erővel fellángolt abortuszvitát övező keresztényellenes gyűlöletcunami, valamint a Päivi Räsänen volt finn belügyminisztert érő jogi vegzatúra árnyékában az európai keresztények egyre inkább attól tartanak, hogy politikai nyomásra háttérbe szorítják jogaikat, köztük a vallás- és véleményszabadsághoz fűződőket. Körképünk.
Nyomás alá helyezhetik a keresztények jogait, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek – nagyjából így foglalható össze a konzervatív körökben Európa-szerte terjedő aggodalom, amit tovább hevít az Amerikai Egyesült Államokban fellángolt abortuszvitát övező megfélemlítések sorozata, valamint Päivi Räsänen esete.
Mint az ismert, a volt finn belügyminiszter, jelenleg is aktív kereszténydemokrata képviselő azért állt bíróság elé, mert az ország főügyésze szerint kirekesztően nyilatkozott bizonyos szexuális kisebbségekről, holott a gyakorló evangélikus politikus
Räsänen ugyan első fokon győzött, a főügyész azonban hamar bejelentette, hogy nem hagyja annyiban a pert, mára pedig erős lehet a gyanúnk, hogy az ügy végül európai szintre kerül. A finn politikustól lapunk is úgy értesült, ő maga is arra készül, hogy igazát (és ezzel együtt hitét) az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt kell majd megvédenie.
Mivel pedig Európában ma már nem elképzelhetetlen, hogy a Biblia citálása után valakit a bíróság elé citálnak, keresztény jogvédők úgy látják, a szólás- és véleményszabadság kerülhet legelőször veszélybe. Erre figyelmeztet az OIDIAC Europe (Observatory on Intolerance and Discrimination Against Christians in Europe; a legnagyobb, európai keresztényellenes cselekedeteket monitorozó szervezet) is, melynek igazgatója, Madeleine Enzlberger szerint a ma jelentős erővel bíró eszmei áramlatok nyomán a szexualitással és az orvosi gyakorlattal kapcsolatos keresztény erkölcsi álláspontok egyre inkább megkérdőjeleződnek.
Mindez pedig a nyugati kereszténység számára azt jelenti, hogy
Korábban ugyanerre a következtetésre jutott Márkus Tamás is. A református lelkész a Mandinernek nyilatkozva arról beszélt, Helsinkiben ugyan „egy csatát megnyertünk, de a háború vége nagyon messze van”. Ő is számtalan hasonló perre számít Európa-szerte. Mint mondta, „egy szélsőségesen progresszív hazai blog is folyamatosan támadja azokat a keresztényeket, akik nem az ateista baloldal támogatására szólítanak fel és már gyűlöletbeszédről írnak hitvalló keresztény lelkészekkel kapcsolatosan”.
Hogy mennyire nem csak elméleti problémáról van szó, azt az OIDIAC a közelmúltban több példával is szemléltette. A szervezet egyebek mellett arra hívja fel a figyelmet, hogy az Európai Parlament által május első napjaiban elfogadott, a kisebbségek meggyőződésen vagy valláson alapuló üldözésével kapcsolatos jelentés helyenként a vallásra mint fenyegetésre és humanitárius válságok mozgatójára utal, miközben nem foglalkozik a ténylegesen üldöztetést szenvedő, például keresztény közösségekkel. Ugyanez a dokumentum inkább aggódik az abortuszhoz való úgynevezett jogért, mint a valódi szükséghelyzetben élő vallási kisebbségekért, mutat rá a bécsi székhelyű szervezet.
Az Európai Unió Püspöki Konferenciái Bizottságának (COMECE) főtitkára, Manuel Barrios Prieto a jelentés elfogadását követően kiadott nyilatkozatában azt írta:
„A gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadsághoz való jog, valamint az élethez való eredendő jog alapvető emberi jogok. Az Európai Parlament felelőssége és kötelessége, hogy megvédje és előmozdítsa ezeket a jogokat világszerte.” A katolikus főpásztor ugyanakkor arra figyelmeztetett, „Visszaélésszerű értelmezésekkel történő aláásásukra irányuló minden kísérlet, mely indokolatlanul korlátozza törvényes hatályukat, a nemzetközi jog súlyos megsértésének minősül, amely
hiteltelenné teszi az Európai Uniót a nemzetközi közösség és európai polgárok milliói előtt”.
Ennél is nyíltabban fogalmazott Jean-Paul Van De Walle, az ADF International jogi tanácsnoka. A keresztény jogvédő szervezet munkatársa szerint „elfogadhatatlan, hogy ez a jelentés, amelynek célja, hogy szolidáris legyen azokkal, akik hitük miatt üldöztetést szenvednek, nyíltan ellenséges a vallással szemben. A jelentés szövegének elfogadásával az Európai Parlament aláásta annak hitelességét, hogy meg akarja oldani a vallási kisebbségek világszerte tapasztalható kihívásait.”
Az OIDIAC Europe egy másik példán keresztül felhívja a figyelmet: Spanyolországban a közelmúltban éppen azért érte intenzív kritika a kormány transzneműségről szóló törvényjavaslatát, mert az ellehetetleníti a keresztény szülőket a tekintetben, hogy hitüknek és erkölcsi meggyőződésüknek megfelelően nevelhessék gyermekeiket és a keresztény szexuáletikai tanítást tekinthessék alapvető kiindulópontjuknak.
A koncepciót többen a baloldali spanyol kormányzat sokadik keresztényellenes programpontjaként értelmezték. Eközben Skóciában több minisztert már azért is heves kritikák értek (például a liberális sajtóban), mert az abortusz- és életpártiak közötti vita során úgy nyilatkoztak, érdemes mindkét fél érveit meghallgatni (azaz nem csak a korlátlan abortuszt követelők hangjára figyelni).
a CitizenGO is. A nemzetközi értékvédő szervezet munkatársa, Caleb Stephen arra figyelmeztet, azzal, hogy az Európai Bizottság tágítani akarja a gyűlöletbeszéd fogalmi körét, a hitükhöz hű keresztények hangját akarja erővel elnyomni. Úgy látja,a gyűlöletbeszéd-bűncselekmények elleni küzdelem ürügyén elhallgattatják az olyan embereket, akik nem értenek egyet a gender ideológiájával és kiállnak a természetes család mellett, amely egy férfi és egy nő közötti házasságon alapul”.
„Ha nem cselekszünk most azonnal, sikerrel járnak, és elveszítjük a szólásszabadságunkat” – hívja fel a figyelmet a keresztény jogvédő.
Nyitókép: Caspar David Friedrich – Apátság a tölgyerdőben
Templomrongálások, istenkáromlás és obszcén tánc a feszület előtt: keresztényellenes cselekedetek Európában
Továbbra is gyakoriak a templomokat érő vandál támadások és rongálások Nyugat-Európában, a legtöbb ilyen eset Franciaországban és Olaszországban történik. A keresztény szimbólumok gyalázása a közösségi médiában is erőteljes. Körképünk.