Aki Észak-Rajna-Vesztfáliában nyer, egész Németországban megerősödik – tartja a régi bölcsesség. A sikerre a CDU-nak és az SPD-nek is nagy szüksége van, pláne az innen indult új CDU-elnöknek, Friedrich Merznek. Így választ vasárnap a legnépesebb, legfontosabb német tartomány!
A múlt heti fényes, schleswig-holsteini kereszténydemokrata győzelem után újabb tartományi választásra készül Németország. A választók ezúttal a legnépesebb német tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália parlamentjének további összetételéről döntenek majd, de természetesen ennek a választásnak is van egy önmagán túlmutató dimenziója, a végkimenetele ráadásul Magyarország szempontjából sem közömbös.
A német politikát követő olvasónak könnyen támadhat olyan benyomása, hogy
Tény, hogy nagyon sok német csúcspolitikus karrierje kezdődött ebben a nyugatnémet tartományban, sőt, a kereszténydemokraták (CDU) újkori története is innen indul. A mai Észak-Rajna-Vesztfáliában született az első nyugatnémet kancellár, Konrad Adenauer, sőt, az NSZK fővárosa is itt volt – a ma már inkább egy álmos kisvárosnak tűnő Bonnban.
A tartomány gazdasági jelentőségét is nehéz túlbecsülni. A 18 milliós, közel két magyarországnyi lakosságú Észak-Rajna-Vesztfália a legnagyobb gazdasági teljesítményű német tartomány, vagyis megelőzi az autóipari óriás Bajorországot és Baden-Württemberget is.
Ez a vidék történelmét tekintve nem is meglepő: ezen a területen található a Ruhr-vidék, Németország egykori egyik legnagyobb ipari központja. A szén- és az acélipar mára persze már nem annyira meghatározó Észak-Rajna-Vesztfália életében, viszont ma is működik ott egy sor vállalat, amelyek
Ilyen például a Telekom (Bonn), a Lufthansa (Köln), vagy éppen az E.ON (Essen). Nem is véletlen, hogy hazánk három németországi külképviseleteinek egyike Észak-Rajna-Vesztfália fővárosában, Düsseldorfban található.
Az észak-rajna-vesztfáliai választásokra sokszor afféle kis Bundestag-választásként szokás utalni, ami a fentebb ismertetettek tekintetében nem is olyan meglepő.
Ami a tartomány politikai életét illeti, ott bizony
Észak-Rajna-Vesztfáliában 2017-ben tartottak utoljára parlamenti választást, amit a CDU nyert meg egy bizonyos Armin Laschet vezetésével. Ez nagy győzelemnek számított, főleg, hogy Laschetnek már akkoriban sem jósoltak túl biztató kilátásokat az elemzők.
A bányászcsaládból származó aacheninek azonban jól jött ki a lépés, és így a szabad demokratákkal (FDP) közösen leválthatta az előtte hét évig kormányzó szocdemeket (SPD) és Zöldeket. A történet végét a Mandiner olvasói jól ismerhetik: Laschet nagy nehezen rávette magát, hogy elinduljon a pártelnöki címért, amit meg is szerzett, aztán nagy nehezen kiderült, hogy ő lesz a CDU és a CSU kancellárjelöltje, ami egy gigantikus választási bukást eredményezett tavaly szeptemberben.
hiszen a párt tagságának nagy része őt hibáztatta a vereségért. Lemondhatott volna az elnöki tisztségről és visszavonulhatott volna Düsseldorfba miniszterelnöknek, csakhogy Laschet már korábban kijelentette, hogy számára ezután nincs visszatérés a tartományi politizálásba. Nem maradt számára más hátra, mint szépen lemondani a pártelnökségről és a miniszterelnökségről, és szégyenszemre beülni a Bundestagba a hétszázharminchatodik képviselőnek.
Laschet helyére a régi kihívó, Friedrich Merz érkezett, aki számára elég turbulensen sikerült az idei választási év. A Saar-vidéken a kereszténydemokraták elveszítették a választást, északon nyertek, de talán egyik voksolás sem volt annyira fontos Merz szempontjából, mint a most vasárnapi.
így félig-meddig becsületbeli ügy számára a párt választási győzelme. Ha sikerül megnyerni a választást, méghozzá olyan arányban, hogy egy SPD–Zöldek-koalíciónak ne lehessen matematikai többsége, az pártelnökként és az ellenzék vezérszónokaként is megerősíti őt. De ha nem... Nos, abba Friedrich Merz nem szeretne belegondolni.
Hendrik Wüst, a CDU miniszterelnök-jelöltje sem. Laschet lemondása után a fiatal Wüst vette át a düsseldorfi kormány vezetését elődje szándékának megfelelően, és eddig
Észak-Rajna-Vesztfáliában. Az elmúlt öt év CDU–FDP-kormányzása alatt a tartományban megnövelték a rendőrök létszámát, így vissza tudták szorítani a bűnözést – többek között a Németországban félig-meddig tabutémának számító klánbűnözést is, ami alapvetően a bevándorlócsaládok műfaja szokott lenni.
A kereszténydemokraták arra is büszkék, hogy eddigi kormányzásuk során volt olyan év, amikor nem növekedett tovább Észak-Rajna-Vesztfália adósságállománya, illetve arra is, hogy bürokráciacsökkentéssel sikerült élénkíteniük a tartomány gazdaságát, igaz, e két téren inkább a velük kormányzó szabad demokraták voltak mértékadók a kormányban.
Van azonban egy slágertéma, amelyben a CDU vezette düsseldorfi kormány nem tudott maradandót alkotni az elmúlt öt évben, méghozzá a napjainkban újra reneszánszát élő német energiafordulat témájában. Az elmúlt évek németországi választásai azt mutatják, hogy a választóknak egyre fontosabb ez a téma, azonban a düsseldorfi kereszténydemokraták láthatóan nem tudták elkötelezni magukat mellette. Választási programjukban azt írják, számukra „ideológiamentesen” fontos a környezetvédelem, ami a gyakorlatban nagyjából azt jelenti, hogy bár tesznek fontos lépéseket a klímavédelem érdekében, a legszembetűnőbb problémáról mintha nem akarnának tudomást venni.
Ez pedig a szén.
– összehasonlításul: Magyarországon a legutóbbi időkben három ilyen erőmű dolgozott és dolgozik –, amiket természetesen el is kell látni tüzelőanyaggal. A Rajna vidékén számos kisebb-nagyobb szénbánya működik a mai napig is, ráadásul ez 2038-ig még biztosan így is marad. A bővülő, külszíni fejtéssel dolgozó bányáknak ráadásul rendre kisebb falvak is áldozatául esnek – csak a 2017 óta tartó kormányzati ciklusban öttel bővült az elpusztítandó falvak száma Észak-Rajna-Vesztfáliában.
Ami azt illeti, a szenet első körben a fő kihívók, a szociáldemokraták sem nagyon szeretnék piszkálni. Az elvtársak első körben csak akkor szeretnék lekapcsolni a szénerőműveket, ha már biztosak lehetnek abban, hogy a megújuló energiaforrások teljes mértékben fedezni képesek a tartomány hatalmas energiaétvágyát – kérdés persze, hogy ez belátható időn belül elérhető cél-e.
A szocdemek a tartomány korábbi igazságügyminisztere, Thomas Kutschaty vezetésével vágnak neki a választásnak. Nála ideálisabb miniszterelnök-jelöltet aligha kívánhatnának maguknak az elvtársak:
vagyis alighanem minden választói célcsoportnál jól „fekszik”, és talán a sármja is jobban működik, mint az inkább afféle klasszikus német szépségnek számító Wüsté.
Az SPD megígéri a választóknak a megfizethetőbb lakhatást, a vidékfejlesztést, az oktatási rendszer tuningját és a már hosszú-hosszú évek óta mindig beígért – aztán többnyire meg nem valósított – digitalizációt is. A szocdemekre mostanában jellemző hangsúlyos lmbtq-politizálást csak mértékkel, a választási program végére suvasztva kapják meg a tartomány lakói: a queer-ellenesség elleni küzdelem mellett
ami napjaink viszonyai között elég visszafogott ajánlatnak tűnik.
De mi a helyzet a lehetséges koalíciós partnerekkel? Ha bízhatunk a felmérésekben, akkor akár a CDU, akár az SPD nyeri meg a vasárnapi választást, jó eséllyel legalább két koalíciós partnert kell majd magához édesgetnie.
ha ez az SPD gyengülésével jár együtt, mert így létrejöhetne egy kivikoalíció (CDU–Zöldek), de azért nem ez a legvalószínűbb forgatókönyv. A friss felmérések szerint egy Jamaica-koalíció (CDU–Zöldek–FDP) és egy jelzőlámpa-koalíció (SPD–FDP–Zöldek) is életképes lehet. Ezek létrejöttének komolyabb politikai akadályai sem lennének.
A Zöldek kormányzati szerepvállalása alapvetően a szélkerekek és napelemek szaporodásán keresztül lenne tetten érhető, ők ugyanis egyszerűsítenék az ezek építésére vonatkozó szabályozásokat. Az ökopárt kicsit hamarabb szállna ki a szénbányászatból, mint a többiek, náluk 2030 a céldátum, amit az ukrajnai háború és következményei valószínűleg elsodornak majd.
A szabad demokraták folytatnák a bürokráciacsökkentést és – dobpergés – a digitalizációs folyamatot is. A politikai karrierjét egyébként Észak-Rajna-Vesztfáliában kezdő, jelenleg a szövetségi kormányban vitézkedni próbáló Christian Lindner pártja laptopot ígér az iskolásoknak és programozni tanítaná a gyerekeket, ami
A változáshoz elsősorban az kellene, hogy minden faluban bejöjjön a széles sávú internet, de Észak-Rajna-Vesztfáliában is bőven találni olyan régiókat, ahol ez még mindig inkább tűnik tudományos fantasztikumnak, mint alapvetésnek.
A magyar gazdaság szempontjából kifejezetten kellemes a kínálat Észak-Rajna-Vesztfáliában, hiszen minden párt igyekszik nagyon kedvező feltételeket kialakítani a tartományban működő vállalatok számára, aminek Magyarországon is jótékony hatásai lesznek. Aki megnyeri a legnépesebb német tartományban rendezett választást, az egész Németországban megerősíti a pozícióit – amire mind a CDU-nak, mind az SPD-nek nagy szüksége van.
A nyitóképen: a kölni dóm sziluettje. Fotó: YING TANG / NURPHOTO / NURPHOTO VIA AFP
Ralf Schulernek, Németország egyik legismertebb újságírójának adott interjút Orbán Balázs. Az interjú során többek között a migrációról, a genderideológia elleni fellépésről, mint civilizációs kérdésről és a magyar–német kapcsolatokról is beszélt a miniszterelnök politikai igazgatója.
A lengyel ellenzék megpróbált reagálni a fenyegetésre.
Az Egyesült Államok viszont kimaradt ebből a bohózatból.
Az amerikaiak minden egyes csapást manuálisan jóvá is hagytak, mielőtt az megtörtént.
A leendő „jobboldali” kancellár a jelek szerint még szocialista elődjénél is magasabb szintre emeli a magyarellenes politikát.
Oroszország ellenáll az Új Világrendnek, ezért le kell győzni, szét kell verni.
Magyar Péter rajongójának rengeteg ötlete van, hogyan lehet a magyar kultúréletet pezsgőbbé tenni.
A Marine Le Pen elleni ítélet példa nélküli az ország történetében – még akkor is, ha a jobboldal prominens arcai mindig is támadások kereszttüzében voltak.
