A genderideológia olyan, mint a trójai faló

„Lát reális esélyt arra, hogy legyőzzék a woke-ideológia terjesztőit? Ők vannak ugyanis jobb pozícióban az amerikai akadémiai világban, nem önök.
Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy a woke-kultúra el fog tűnni, mert egyre inkább kiderül, hogy fenntarthatatlan. Egy teljesen új infrastruktúra létrehozása kell a fenntartásához. Miként a kommunizmus esetében, úgy a woke-ideológia esetében is teljes apparátust kell fenntartani, hogy megbüntethessék azokat, akik eltérnek a fősodortól. Nálunk, Amerikában az egyetemi szervezetrendszer egész ágazatai erre szerveződnek. Ki a fene akarna így élni? Képzelje csak el, ha egy professzor mond valamit, ami nem tetszik valakiknek, névtelen bejelentést tehetnek, ami egészen a rendőrségig megy el. Ez zajlik ma az amerikai egyetemeken. Bizonyára ön sem szeretné, ha olyan dolgok miatt lehetetlenítenék el, amiket fiatalkorában, akár tinédzserként írt vagy mondott. Azért vagyok biztos abban, hogy ez az ideológia el fog tűnni, mert ahhoz, hogy fenntartsa magát, újabb és újabb ellenségeket kell kreálnia. Sőt egy idő után már a jogrendszerbe is meg kell próbálnia behatolni. Az emberek utálják mindezt.

Nem túl optimista? Egyelőre nem önöknek áll a zászló. Nem könnyű példát találni arra, hogy megálljt parancsoltak volna valamilyen ügyben a progresszió előretörésének Amerikában.
Nézze meg Glenn Youngkin kormányzó győzelmét Virginiában. Az embereknek elegük lett abból, hogy rasszista tanokat, kritikai fajelméletet tanítanak az iskolában a gyerekeiknek, és megválasztottak egy republikánust, aki azt ígérte, hogy véget vet ennek. Pedig egy évvel korábban a demokrata Joe Biden simán megnyerte Virginiában a választást.

Mi a jellemzője az önök által sérelemtudományoknak nevezett diszciplínáknak, mennyiben mások a keretek ezeknél, mint a hagyományos tudományterületek esetében?
Nézze, szerintem is fontos a faji, nemi vagy szexuális identitás elfogulatlan vizsgálata. A transzneműséget is meg kell értenünk. Ugyanakkor a lehető legszigorúbb tudományos módszereket kell alkalmaznunk mindehhez. Ezeken a területeken viszont többnyire csak az erkölcsi értelemben divatos elgondolásokkal találkozunk. Ha divatos témában írok cikket, sokkal valószínűbb, hogy fogom tudni publikálni, mintha egy kényes témáról írnék.

Van például egy folyóirat, amely az elhízásról ír, de nincs benne semmi a cukorbetegségről vagy az egészséges táplálkozásról, mindössze a kövérség elfogadásáról írnak. A posztmodernek mindent csak narratívának tekintenek, és azt látni, hogy az emberek csak olyasmiről írnak ezekben a folyóiratokban, amit eleve igaznak gondolnak. Pedig a tudomány nem vicc. Az én édesanyám például cukorbetegség szövődményeiben halt meg.”

Nyitókép: YouTube