Ez a Brüsszel leckézteti Budapestet? Komolyan?
Nem Didier Reynders az első uniós bürokrata, aki azután keveredett korrupciós botrányba, hogy bőszen kritizálta Magyarországot. A híres lebukások azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik.
10 megkérdezettből 9 uniós polgár véli úgy, hogy a klímaválság közvetlenül befolyásolja a boldogulását– derül ki az Eurobarometer elfogultságtól sem mentes kérdéseire adott válaszokból.
Közzétette az Európai Unió legfrissebb közvélemény-kutatását az Európai Parlament és a Bizottság. A polgárokat az Európai Unió jövőjét érintő témákról kérdezték. 2021. szeptemberében és októberében 26.530 uniós polgárt kérdeztek meg. A közvélemény-kutatás azt az eredményt hozta, hogy a 15-24 év közöttiek táborában
A klímaváltozás megítélése a többi korosztályban is hasonló: általánosságban a válaszadók 87 százaléka gondolja úgy, hogy a klímaválság leküzdése hozzájárulhat saját egészségügyi és jóléti problémáinak megoldásához.
Ezzel együtt a válaszadók 81 százaléka örül, hogy az Európai Unióban élhet, 68 százalékuk pedig egyenesen úgy gondolja, hogy az Európai Unió stabilitást jelent egy gondoktól sújtott világban.
Az Eurobarometer kutatásából kiderül az is, hogy a válaszadóknak sorrendbe kellett állítaniuk az általuk preferált értékeket.
Érdekesség, hogy ennél kevesebben (25 százalék) gondolják úgy, hogy az Európai Unió gazdasági, ipari és kereskedelmi ereje különbözteti meg a blokkot a világ többi részétől. Megjegyzendő, hogy
A válaszadók mindössze 14 százaléka véli úgy, hogy az EU egyik legfőbb értéke abban áll, hogy sikeresen vette fel a harcot a koronavírus-járvánnyal szemben.
A kutatásból kiderül, hogy az uniós csúcsintézmények annak eredményeire az uniós szintű egészségügy és a szolidaritás erősítése melletti érvrendszerben is számítanak.
Emellett, a megkérdezettek mindössze harmada véli úgy, hogy a migráció és a terrorizmus elleni harc uniós szinten valósítható meg a leghatékonyabban.
Tíz főből alig négy gondolja úgy, hogy 10 év múlva több témában szülessen uniós szintű döntés, mint ma (tavaly még valamivel többen gondolták így).
Megoszlanak a vélemények arról, hogy a többek között a jogállamisági jelentések alapjául is szolgáló Eurobarometer eredményei mennyire tekinthetők reprezentatívnak és valósnak. Az EU csúcsintézményei nyilvánvalóan abszolút kiindulási pontként tekintenek ezekre az adatokra, a Max-Planck intézet például 2015-ös tanulmányában rámutatott, az Eurobarometer egyfajta átmenetnek tekinthető a kutatás és az uniós propaganda között.
Az Eurobarometer 1973 óta szolgáltat közvélemény-kutatásokat az Európai Bizottság számára. Eredményeire gyakran hivatkoznak szakemberek és politikusok a beszédeikben. Csakhogy – ahogy arra fentebb is történt utalás – az Eurobarometer megítélése ellentmondásos, különösen a tudományos közéletben. A legtöbb kritika arra vonatkozik, hogy
A 2019-es Eurobarometer-kutatásból kiderült például, hogy „az EU-ba vetett bizalom 2014 óta ebben az évben a legmagasabb, s továbbra is magasabb, mint a nemzeti kormányokba vagy a parlamentekbe vetett bizalom.” A kutatásban olvasható továbbá, hogy az Európai Unió iránti bizalom 20 tagállamban nőtt, s ezek között Dánia is szerepelt.
Csakhogy egy dán újságíró, Christian Bennike az Information című lapban megírta, hogy az Eurobarometer-kutatásokban a válaszadási hajlandóság igen alacsony. Ebből Bennike azt a következtetést vonta le, hogy
Azok ugyanis, akik eleve nem támogatják az Európai Uniót, nehezebben vehetők arra rá, hogy ilyen kérdésekre válaszoljanak.
Kasper Møller Hansen, a Koppenhágai Egyetem politológus-professzora szerint pedig a válaszadási hajlandóság olyannyira alacsony ezekben a kutatásokban, hogy eredeményeik nem igazán állnák meg a helyüket tudományos kontextusban. Ez pedig végső soron a politikusokat vezetheti félre; ha egy jelölt karakteresen EU-párti üzeneteket akar közvetíteni, tévesen azt a következtetést szűrheti le az Eurobarometer kutatásaiból, hogy az Európai Unió támogatottsága jóval nagyobb annál, mint a valóság.
Az Eurobarometer legfrissebb kutatása kapcsán a válaszadási hajlandóság többnyire 30 százalék körül alakult. A legnagyobb arányt Máltán mérték (83.6 százalék), a legkisebbet pedig Dániában (19.7 százalék). Magyarországon 61.1 százalékon, Németországban 19.7 százalékon, Franciaországban 27.5 százalékon, Lengyelországban pedig 42.2 százalékon alakult (lásd bővebben, a jelentés technikai mellékletének 3. oldalán).
Kép: Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Dobozi Gergely