Hivatalos: 2026-tól nincs Airbnb Terézvárosban
Soproni Tamás, a kerület polgármestere fontosnak tartja, hogy a változtatás csak több mint egy év múlva vezetik be, mert a vállalkozásoknak így lesz idejük felkészülni.
Kapkodó jogalkotás, a piaci folyamatok semmibe vétele és az energiaimportnak való szélsőséges kitettség – rezsipolitika a spanyol szocialisták olvasatában.
Elszabaduló árak, tehetetlen vezetés
Spanyolországban egyre nagyobb problémát okoznak a megállíthatatlannak tűnő rezsiárak. Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a dél-európai országban a gáz ára 6, míg a villany ára 27 százalékkal emelkedett 2021 elején, amit további drágulások követtek. A baloldali politikusok és médiumok az emelkedést világgazdasági folyamatokkal magyarázták, a szocialista-kommunista kormány pedig célzott adókedvezményekkel próbált az egyre emelkedő árakkal megküzdeni.
Augusztusban újabb 11 százalékkal nőt a villany ára, a spanyol infláció pedig történelmi magasságokba emelkedett. Még a nyáron az energetikáért és környezetvédelmi ügyekért felelős szaktárca egy javaslatot fogadott el, azzal a céllal, hogy a lakossági felhasználókat az olcsóbb tarifával rendelkező zónaidőkbe tereljék. Magyarán szólva, a kormányzat a szabályozói szerepkörrel élve arra próbálta ösztönözi az embereket, hogy
A kormányzati lépésre mindenképp szükség volt, ugyanis addig 19 millió spanyol egy zónás tarifával rendelkezett, így jelentősen többet fizetett az elektromos áramért a folyamatos emelkedés hatására. A beavatkozás eredményeképpen ugyanakkor a legolcsóbb és legdrágább napszak közötti eltérés megnövekedett, közel dupla annyiba került egy kilowatt óránként, mint a legolcsóbb időszakban. Így az a több mint 11 millió ember, aki eddig több zónás tarifával rendelkezett, most még többet fizethet, mint eddig.
A kormányzati kapkodás levét az állampolgárok isszák meg
Szeptember közepén végül a Sánchez-kormány újabb lépéseket tett, sürgősségi kormányrendeletben próbált fellépni az egyre növekvő árakkal szemben.
melyet az állam többek között a megújuló energiaforrások támogatására használ fel. Ezek az adók és költségek a fogyasztás díjának 33 százalékát adták eddig. Nehezebbé vált továbbá a közművek kikapcsolása tartozás felhalmozása esetén és a kormány segélyeket kezdett osztani a leginkább rászorulók számára.
A szeptemberi intézkedések hatása most kezd nyilvánvalóvá válni, hogy
A júniusban megállapított új tarifazónák ugyanis a fogyasztást terhelő adók és egyéb díjak csökkentése miatt elcsúsztak: az „olcsó órák” közel fele ma már a legdrágább napszaknak számít. Az őszi beavatkozás hatására továbbá a legolcsóbb és legdrágább időszak költsége közötti eltérés lecsökkent, vagyis az az előny, amit a több zónás tarifára való átállás jelentetett, közel megszűnt.
A kormány nyáron még azt kérte az emberektől, hogy az új időkeretek szerint használják a villamosenergiát, hogy csökkenjenek a kiadások. Mára viszont
A „szocialista rezsicsökkentés” elkapkodott szabályozásra, a piaci folyamatok teljes figyelmen kívül hagyására és az energiaimportnak való szélsőséges kitettséggel szembeni tehetetlenségre épül. Magyarország is volt már hasonló cipőben, azonban pont hazánk esete jelzi azt is, hogy Spanyolország előtt már egy európai állam kijárta az utat. A Sánchez-kormánynak viszont esze ágában sincs ezt az utat követni, így a spanyol lakosságnak szembe kell néznie a ténnyel, hogy folyamatos rezsinövekedéssel és kormányzati tehetetlenséggel néz majd szembe a következő hónapokban.
Fotó: SAMUEL ARANDA / AFP