Készüljünk: így fog hétfőn megbukni Olaf Scholz
Jön a bizalmi szavazás a Bundestagban, majd februárban az új választás.
Ugyanattól félti a Die Welt Európát, mint Orbán Viktor: Angela Merkel távozásával minden korlátot elháríthatnak az EU eladósodása elől a déli tagállamok.
„Dél-Európa új adósságszabályokban reménykedik” – hangzik a Die Welt kedden megjelent írásának címe. Tobias Kaiser, Virginia Kirst és Martina Meister arra figyelmeztetnek: most, hogy a spórolós Angela Merkel záros határidőn belül távozik Németország kancellári székéből, komoly akadály hárul el az Unió déli tagállamainak útjából, amelyek régóta lázadoznak a GDP-hez viszonyított adósságot és az évente felvehető új hitel összegét korlátozó maastrichti kritériumok ellen.
A szerzők szerint e pillanatban a szociáldemokrata kancellárhelyettes és pénzügyminiszter, Olaf Scholz a legesélyesebb kancellárjelölt Németországban, az uniós adósságpolitika jövőjét pedig az fogja eldönteni, aki német pénzügyminiszterként a helyére kerül. Kaiser, Kirst és Meister figyelmeztetnek: Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter a szlovéniai Brdóban már kijelentette, hogy „egyszerűbb szabályokra van szükségünk, amelyek illeszkednek a gazdasági realitásokhoz”. A szerzők szerint a „gazdasági realitások” úgy állnak, hogy „az eurózónában az államok átlagos adósságállománya a GDP 100 százaléka, és csak Luxemburg tartja be jelenleg a maastrichti szerződés két központi előírását: azt, hogy az államadósság legfeljebb a gazdasági teljesítmény 60 százalékára rúghat, az évente felvett új hitelek pedig csak három százalékára”.
Jelzik, „a szabályokat most a koronavírus-válság miatt felfüggesztették, de a jövő évben a kormányfőknek dönteniük kell, hogyan legyen tovább, mikor az előírásokat 2023-ban újból aktiválják”. Úgy tudják, a költségvetési fegyelem pártján álló országok, így például Ausztria és Hollandia már közös állásfoglalásban jelezték, hogy elleneznek bármiféle lazítást; mindeközben viszont az eladósodott tagállamok, így a franciák, a spanyolok, a belgák, a portugálok, az olaszok, a görögök és a ciprusiak, akiknél mind a bruttó nemzeti össztermék 100 százaléka felett van az államadósság, lazább kritériumokat szeretnének: „azért, hogy a gazdaság, amely az Európai Központi Bank laza pénzpolitikájának és a koronavírus miatti segélyeknek köszönhetően meglepően gyorsan áll helyre, tovább nőhessen, az államok szabadabb kezet szeretnének az eladósodásban”.
amikor azt kifogásolta, hogy Brüsszel jogállamisági és zöldpolitikai dzsihádot folytat ahelyett, hogy két legfőbb problémájára, a gazdasági versenyképességre és az eladósodottságra összpontosítana – a Welt most megerősíteni látszik ezt az orbáni kritikát.
A német lap szerzői azt jósolják, hogy az új európai adósságpolitika az új német pénzügyminiszter pártállásától függően lesz majd szigorú vagy laza. Figyelmeztetnek arra, hogy az Annalena Baerbock vezetésével csatasorba álló Zöldek programjukban azt követelik, hogy az eladósodási szabályok ösztönözzék és ne akadályozzák az állami befektetéseket, magyarán lazítanának; ezzel szemben viszont Christian Lindner szabad demokratái (FDP) a maastrichti kritériumok teljeskörű alkalmazásának visszavezetését, sőt, azok szigorúbb betartatását szorgalmazzák. E két párt pozíciója azért fontos, mert valószínűsíthető, hogy bármelyik nagy párt is nyeri majd a szeptember végi Bundestag-választást, a Zöldek és az FDP nélkül nem tud majd kormányt alakítani.
Felhívják ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy „januárban egybeesik majd a francia európai tanácsi elnökség és az elnökválasztási kampány”, és „Macron fő konkurense, Marine Le Pen kétségkívül tematizálni fogja a reformot, hiszen a jobboldali populista már régóta németellenes szólamokkal küzd a csekélyebb szigorért”. Szerintük reménykednek az olaszok is, „Rómában jelenleg Mario Draghi miniszterelnök tárgyalási pozíciójában bíznak”, hiszen „az Európai Központi Bank volt vezérével Olaszországot egy valóságos uniós pénzügyi szakértő fogja az asztalnál képviselni – ráadásul épp abban a pillanatban, amikor Merkel távozása miatt egy kevesebb csúcstalálkozós éjszakát megtapasztalt politikus foglal majd helyet a német fotelben”.
Kaiser, Kirst és Meister előrevetítik, hogy
„Például azok az előírások, amelyek meghatározzák, milyen módon kell számítani a deficiteteket és az államadósságokat – ezekben a jövőben például az állhat, hogy a klímaügyi befektetések miatt felvett adósságot könnyű szívvel kihagyhatják a számításból. Ezt nem csak Franciaország szorgalmazza, hanem például Paolo Gentiloni gazdaságpolitikai biztos is”. Úgy látják, bár a most ideiglenesen hatályon kívül helyezett szabályoknak 2023-ban ismét életbe kellene lépniük, „a Bizottság már most azt készíti elő, hogy reformok nélkül is újra aktiválni lehessen azt” – azaz a déli tagállamok úgy tudjanak megfelelni a 60 százalékos GDP-arányos államadósság-limitnek, hogy közben messze 100 százalék felett vannak eladósodva, mert az eurózóna olyan hely, ahol még ez is lehetséges.