Szivárványos témában csap össze Ferenc pápa az olasz baloldallal

„Minden aggodalmat meg kell hallgatni, minden kételyt el kell oszlatni, de egy szuverén parlament előjogaiba külföldieknek beleszólni nem lehet” – mondta június végén Ferenc pápa vehemens tiltakozására Alessandro Zan olasz melegaktivista, a Demokrata Párt (Pd) alsóházi képviselője, az olasz „homotranszfóbia-törvény” vagy Zan-javaslat előterjesztője.

Kijelentését különös fénytörésben láttatja az, hogy a tavaly novemberi magyar alkotmánymódosítás és a júniusi pedofiltörvény kapcsán a külföldi beleszólásra még egészen máshogy tekintett.

Az olasz képviselőház tavaly novemberben szavazta meg Zan törvényjavaslatát, amely a homofóbia, transzfóbia, leszbofóbia és bifóbia elleni fellépés örvén több millió euróval finanszírozná az LMBTQ-lobbi szervezeteit, a Pride-hónap kiterjesztése gyanánt

előírná az érzékenyítés felvételét az iskolai tantervekbe, beleértve az egyházi iskolák tanterveit is; és egy tág körben alkalmazható gumiszabállyal büntethetővé tenné az LMBTQ-ellenes vélemények kinyilvánítását is.

A bökkenő mindössze annyi, hogy míg az alsóházban novemberben épp többsége volt az év eleji kormányválságig együtt kormányzó baloldalnak, azaz az Öt Csillag Mozgalomnak (M5s), a Demokrata Pártnak és az őket ciklus közben elhagyó Matteo Renzi volt miniszterelnök Olaszország Él (Italia Viva, Iv) pártjának, a szenátus összetétele már egy jóval bonyolultabb történet – itt bizony kompromisszum nélkül nem lesz többség a törvény mögött.

A 321 fős olasz szenátusban 161 szavazat kell a többséghez, a törvényt egyöntetűen támogató Pd (38 mandátum) és M5s (75) pedig összesen is csak 113 felett diszponálnak. Szóba jön még a szocialistákkal közös frakcióban ülő Italia Viva 17 képviselője, az északolasz kisebbségi szervezetek 8 szenátora, illetve a 26 kormánypárti és 22 ellenzéki független képviselő – ők azonban nem akarják vérüket ontani a genderidentitásért meg a keresztények vegzálásáért, inkább a törvénytervezet finomítását pártolják. Eközben a kereszténydemokratákkal közös frakcióban politizáló berlusconista Forza Italia (51 mandátum), Matteo Salvini Északi Ligája (64) és a Giorgia Meloni-féle Olaszország Fivérei (20) képviselte

Ha az olasz baloldalt valóban a szexuális kisebbségek védelme érdekli, a törvény szenátusi elfogadása érdekében mindenképpen kompromisszumra kényszerül.

Mivel az országot február óta nemzeti egységkormány vezeti, amelynek a Forza Italia és a Liga is része, a gyakorló katolikus Mario Draghi miniszterelnök sem állt be teljes mellszélességgel a Zan-javaslat mögé. Úgy nyilatkozott, a kormány nem fog beszállni a törvénytervezet körüli vitába, mert „ez a parlament ideje, nem a kormányé”.

Nem volt azonban ennyire visszafogott a Szentszék: június 17-én Ferenc pápa Paul Gallagher érsek, a Vatikán állami kapcsolatokért felelős titkára útján note verbalét küldött le Pietro Sebastiani vatikáni olasz nagykövetnek, melyben a törvény miatti felháborodásának adott hangot. Jelezte azt is, hogy a törvénytervezet sértheti az 1929-es lateráni paktumot, azt az olasz-vatikáni szerződést, amely a Vatikán államiságát és a két ország viszonyát szabályozza. A paktum az Olaszországban élő katolikusok számára garantálja „a szervezkedés, a nyilvános vallásgyakorlás, a tanítóhivatal és a püspöki szolgálat szabadságát”, valamint „teljes szabadságot a katolikusok, illetve azok egyesületei és szervezetei számára a gyülekezésre, és tanításuk szóban, írásban és bármely más kommunikációs csatornán való kifejezésére”.

Ezzel szemben a Zan-féle törvénytervezetben az a fordulat szerepel, hogy a szólás- és véleményszabadság teljes,

És hogy az egyház tanítása „kirekesztő cselekedetek végrehajtására” (például meleg párok összeadásának megtagadására, transznemű növendékek szemináriumi felvételének elutasítására vagy a homoszexuális aktus bűnként való elítélésére) alkalmas-e, azt innentől kezdve civil bíróságok dönthetik el, jóformán kriminalizálva ezáltal a katolikus hit megvallását.

A tét nem csekély, a diszkrimináció vagy az arra való felbujtás másfél évnyi szabadságvesztéssel és hatezer euró pénzbüntetéssel volna büntetendő, és hat hónaptól négy évig terjedő szabadságvesztést kaphat az, aki olyan szervezetnek nyújt segítséget, amely diszkriminál, szexuális orientáció miatt erőszakos cselekményt követ el, vagy arra felbujt.

A katolikus egyház emellett a katolikus iskolák érzékenyítésre és május 17. megünneplésére való kényszerítése ellen is szót emelt, Matteo Bruni, a Szentszék szóvivője az AFP hírügynökségnek úgy nyilatkozott,

Matteo Salvini a törvény ellen folytatott kampányában hivatkozási alapnak is használja a szentszéki álláspontot: úgy fogalmazott, „mi meghallottuk a Szentatya felhívását, és abban reménykedem, hogy ezt megteszi a Pd és az M5S is – ez arra irányult, hogy mihamarabb olyan törvényt fogadjunk el, amely szigorúan bünteti a diszkriminációt, eltávolítva azonban azon két-három cikkelyt, amelyek vitásak, például a vélemények büntetését.”

Andrea Ostellari szenátor, a szenátus igazságügyi bizottságának ligás elnöke ennek szellemében nyújtotta be módosító javaslatát a homotranszfóbia-törvényhez, amely a genderideológia erőltetése és a kereszténység kriminalizálása helyett valóban a diszkrimináció elleni küzdelemre szorítkozik. Ostellari gondosan kigyomlálta a törvényből a „genderidentitás” szót, a nem, gender, szexuális orientáció és genderidentitás definícióját tartalmazó első cikkelyt pedig úgy írta át, hogy az a szexuális orientáció vagy fogyatékosság miatti megkülönböztetésre koncentráljon.

A szabad véleménynyilvánításról szóló cikkelyből törölte a katolikusok által kritizált, a kereszténység kriminalizálására lehetőséget adó passzust, a május 17-i országos országos homofóbia-, transzfóbia-, leszbofóbia- és bifóbia-ellenes napot „mindenféle diszkrimináció elleni országos napra” keresztelte át, pénzügyi tekintetben pedig azt rögzítette, hogy a szexuális kisebbségek iránti érzékenyítés a költségvetésre pluszterhet nem róhat.

A törvényjavaslatot beterjesztő melegaktivista, Alessandro Zan nem volt lelkes Ostellari módosításaitól, és úgy nyilatkozott, hogy „Ostellari javaslata, amely törli a »genderidentitást«, mindenféle védelemből kizárja a transznemű embereket. Elfogadhatatlan próbálkozás ez, amely a diszkriminált emberek közül is a leginkább diszkrimináltak bőrén alkudozik”. Hozzátette azt is, hogy „hideglelést kapok, ha egy Renzi-Salvini-megállapodásra gondolok”. Zan hideglelésének az az oka, hogy a Renzi vezette Italia Viva szerint nem a magát balközép reformer erőként aposztrofáló Pd-nek kellene törvénybe iktatni az antropológiai forradalmat – és bár Renziék is baloldaliak, közel sem biztos, hogy a Pd számolhat a szenátusban az ő kulcsfontosságú szavazataikkal. Bár az Iv Ferenc pápa beavatkozásától nem volt kimondottan boldog –

a párt Ostellari módosítójának lelkes támogatója. Davide Faraone Iv-s szenátor azt nyilatkozta, „a Pd és az M5s hibát követnek el, hogy nem értékelik az Ostellaritól érkezett nagy gesztust. Az ő szövege közel áll ahhoz, hogy megfeleljen a céljának”.

Julia Unterberger, a nyolc északolasz nemzeti kisebbségi szenátort tömörítő Autonomie frakció vezetője is hasonlóan vélekedik, szerinte „a jobboldal nagy lépést tesz, Ostellari pedig olyan javaslatot tett, ami nem elvetendő”. Feltételezhető, hogy a ligás módosítókkal mind az Iv, mind az autonomisták megszavaznák a törvényjavaslatot, Zan verziója pedig jó eséllyel nem menne át rajtuk, ahogy a Szabadok és Egyenlők (LeU) nevű kisebb baloldali tömörülésen sem, akik a homofóbia és a transzfóbia elleni fellépést ugyan támogatják, a genderideológiára épülő antropológiai víziót azonban nem. Mivel a javaslat Ostellaritól származik, jó eséllyel ezt a verziót a Liga is megszavazná, az egyetlen ellenző pedig Giorgia Meloni pártja lehet, aki szerint „a Zan-féle törvényjavaslat egy olyan norma, amely bevezetné a vélemények büntetését, aki bevinné a gendert az iskolába, és azáltal, hogy az önidentifikáció elvét fekteti le – az vagyok, akinek érzem magam –, főleg a nők tekintetében járna negatív hatással”.

Most tehát az a nagy kérdés az olasz közéletben, hogy az a kisebbségvédelem, ami a jobboldalnak jó, jó-e vajon a baloldalnak is – vagy hajlandóak kitartani a genderelmélet mellett, akár azt is reszkírozva, hogy a kisebbségvédelmi törvényük a szenátusban elbukik. Most döntött úgy a szenátus, hogy a törvényről július 13-án szavaznak, és nem tolják későbbre, ahogy azt a Liga kérte – legkésőbb akkor elválik majd, hogy sikerül-e megkötni a szükséges kompromisszumokat, vagy a baloldal talál a saját javaslatához elég szavazatot egy sötét sarokban úgy, hogy közben Renziéket sem veszti el.

Mindenesetre a lateráni paktum hagy a Vatikán számára jogorvoslati lehetőségeket, ha a Szentszék kérései nem teljesülnek.

– egy tavalyi interjúkötetben úgy fogalmazott, a genderelmélet egy olyan hely, ahol a Sátánt most is dolgozni látja.