Randevú a kedvenc ellenséggel

„Mint az várható volt, áttörés nem született, ám az orosz és az amerikai elnök Genfben tudatosan konstruktív hangnemben próbálták kiszámíthatóbb mederbe terelni az egymás közötti vitákat, és valamelyest konszolidálni a mélypontra jutott kétoldalú kapcsolatokat. Meglepetést tehát nem hozott a várva várt genfi csúcs, ám Vlagyimir Putyin és Joe Biden találkozójának létrejötte már önmagában komoly eredmény.

A találkozó előtt néhány nappal az NBC amerikai tévécsatornának adott interjú már megadta a genfi találkozó alaphangját. Vlagyimir Putyin egyfajta főpróbának tekintette a beszélgetést, míg Joe Biden szinte tárgyalás részének, amelyre Genfben reagálni lehet. A sajtótájékoztatókon egyébként az interjúhoz képest kevés újdonság hangzott el.

Mindenesetre a kapcsolatok konszolidálásának a jele, hogy visszatér állomáshelyére a két nagykövet, mint ahogy visszatérhetnek a korábban kitiltott diplomaták is.

Ezen kívül ismét megkérdezhették az újságírók, hogy gyilkosnak tartja-e magát, természetesen szó volt az emberi jogok helyzetéről, nem maradhatott el Alekszej Navalnij egészségének a felemlegetése, és az Ukrajna NATO tagságára vonatkozó kérdés sem. A válaszokban semmi újdonság nem volt. Az orosz elnök a már ismert módon felhozta, hogy az Egyesült Államok nincs abban a morális helyzetben, hogy másokat kioktasson és számon kérjen, amerikai kollégája pedig igyekezett továbbra is magas lóról beszélve lenézni Oroszországot. Jól jellemzi ezt a hozzáállást, hogy Biden ismét leporolta Oroszország kapcsán a »Felső-Volta atomrakétákkal« szlogent.

Putyin igyekezett végig érzékeltetni, hogy Oroszország egyenrangú partnerként tárgyal az Egyesült Államokkal, míg Biden épp ellenkezőleg, továbbra is a már jól ismert lekezelő hangnemben beszélt Oroszországról.”