Kié az utolsó szó?

"Május elején hozta meg a döntését a Facebook Ellenőrző Bizottsága (Oversight Board) Donald Trump ügyében. Mint ismeretes, a Facebook a 2021. január 6-i washingtoni eseményekkel összefüggésben a volt amerikai elnökkel szemben „szankciókat” alkalmazott, és közösségi média fiókját határozatlan időre felfüggesztette. A Facebook január második felében ezt a döntését az Ellenőrző Bizottság elé utalta. Többek között arról szeretett volna meggyőződni, hogy helyesen járt-e el, amikor Donald Trump számára határozatlan időre megtiltotta tartalmak közzétételét a Facebook és az Instagram közösségi platformokon. Az Ellenőrző Bizottság meglehetősen sziszifuszinak tűnő döntését – amely szerint határozatlan időre nem lehet kizárni a felhasználót anélkül, hogy ne közölnék vele, mikor, milyen feltételek esetén nyílik lehetőség fiókjának helyreállítására, ha a visszatérésre egyáltalán lehetőség van – neves amerikai alkotmányjogászok az „online szólásszabadság Marbury kontra Madison” döntéséhez hasonlítva méltatták."

(...)

"A Facebook 2021 márciusában hozta nyilvánosságra az emberi jogokat érintő vállalati politikáját, amely a konkrét ügy megítélése szempontjából jelentőséggel bírt.[5] Ebben kifejezetten elköteleződött az üzleti világ és az emberi jogok kapcsolatrendszerét szabályozó, ENSZ által elfogadott soft law természetű elvek (UNGPs) megtartása iránt."

(...)

"Ugyanakkor hangozzék bármilyen tetszetősen, a nemzetközi emberi jogi egyezmények ilyen módon történő alkalmazása számos problémát vet fel. Egyfelől –, amint egyre gyakrabban elhangzik – a Facebook nem állam, ami azt jelenti, hogy alanya, kötelezettje sem lehet ezeknek a nemzetközi szerződéseknek. Emellett pedig egy vállalat által életre hívott Ellenőrző Bizottság hitelesen nyilvánvalóan nem értelmezheti az államok között létrejött emberi jogi egyezményeket."

(...)

"Lévén, hogy a Facebook magánvállalat által üzemeltetett platform, való igaz, hogy főszabály szerint nagy szabadságot élvez a saját közösségi alapelveinek kialakításában. Mikor azonban működésére a nemzetközi emberi jogi szabályokat (is) irányadónak tartja, akkor valójában azt az alapjogi hagyományt fogadja el, ahogyan az emberi jogok az adott politikai közösség keretei között, vagyis a jelen esetben az Egyesült Államokban érvényesülnek, figyelemmel arra, hogy a területi szuverenitás hagyományos elve alapján amerikai joghatóság alá tartozik az eset megítélése."

(...)

"Persze nem kizárt, hogy a nemzetközi emberi jogok alkalmazása mögött valójában az a megfontolás áll, hogy a Facebook államként vagy legalábbis állami funkciót ellátó vállalatként kíván saját magára tekinteni.[18] Ez a szemléletmód nemcsak rá, hanem azokra a platformon alapuló üzleti modellt követő technológiai vállalatokra is igaz, amelyek már nem résztvevői egy-egy piacon folyó versenynek, hanem sokkal inkább alkotói, szervezői és irányítói az adott piacnak."

(...)

"Mindez arra világít rá, hogy állami beavatkozásra nemcsak a piac hatékony működése, hanem a hagyományos területi szuverenitás, valamint az alapjogi hagyomány és végső soron az emberi jogok nemzetközi védelme, ezek között pedig a demokratikus nyilvánosság megőrzése érdekében is szükség mutatkozik. Erre akár a platform alapú üzleti vállalkozások szigorúbb versenyjogi szabályozása és monopolisztikus karakterük megtörése, akár közszolgáltatásként – például a víz- és elektromos áramszolgáltatás mintájára – történő szabályozásuk is utat kínálhat. A bölcs állami fellépés a platform alapú üzleti modell előnyeit megőrzi, de hátrányait képes hatékonyan kiküszöbölni. A Facebook vagy a Twitter vonatkozásában egy ilyen szabályozási elvet kitapintó bírói döntés pedig majd valóban joggal tarthat igényt arra, hogy az „online szólásszabadság Marbury kontra Madison” döntéseként méltassák."