Globalizáció helyett önellátásra törekednek a világ nagyhatalmai

Scott Malcomson, a Strategic Insight Group stratégiai tanácsadó cég igazgatója szerint érdekes tendencia figyelhető meg a globális gazdasági versenyben.

A külkereskedelem GDP-hez viszonyított arányának csökkentése, valamint az egy főre jutó GDP növelése mindhárom ország esetében megfigyelhető tendencia, azonban az önellátásra való törekvés receptjének megértéséhez a világgazdaság vezető államainak történelmi tapasztalatairól is le kell rántani a leplet. 

Az Egyesült Államokban mindig is inkább a belső piac vezérelte a gazdasági növekedést, és noha az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt a külkereskedelem GDP-hez viszonyított aránya, ez a tendencia néhány éve visszafordult és az említett arány csökkenésnek indult. Ez Donald Trump elnöksége alatt explicit célkitűzés volt, de vélhetően Joe Biden folytatni fogja az elődje által megszabadott irányt.

Úgy tűnik, hogy a a távol-keleti ország jelenlegi vezetője, Hszi Csin-ping a gazdasági nyitás politikáját követően ismét a Kínát inkább jellemző gazdaságpolitikához és államfilozófiához kíván visszatérni, amivel választ tud adni a kihívásokra az unilateralizmus és protekcionizmus jellemezte nemzetközi környezetben. 

Emellett India is hatalmas belső piaccal és gazdasággal rendelkezik, és noha ezt a gyarmati időszakban nem tudta kihasználni, a függetlenség kivívása után a politikai és katonai semlegességet a gazdasági függetlenség kiépítésének célkitűzésével ötvözte. Ahogy más nagyhatalmak esetében is megfigyelhető, az ország gazdasága az 1990-es évektől globalizáltabbá vált. Azonban Narendra Modi 2014-es megválasztása óta itt is a nagyobb fokú önellátás a cél. Ahogy Kínában, Indiában is körvonalazódik, hogy

Jól látszik tehát, hogy a történelmi tapasztalatok az USA-ban, Kínában és Indiában is hozzájárultak az elmúlt években tapasztalható fordulathoz, viszont azt elsősorban a nagyhatalmi versengéshez való alkalmazkodás idézte elő.

Kína számára az önellátás továbbá egy kiemelt biztonságpolitikai cél is, amely a nagyhatalmi státuszhoz való visszatérés feltétele. Az ország globális terjeszkedése és befolyásszerzése az Egyesült Államokat is arra ösztönözte, hogy biztonsági fenyegetésként tekintsen Kínára, amely például a leginkább globalizált területek közé tartozó technológia kapcsán tisztán visszaköszön. Noha a politikai, biztonságpolitikai trendek jelenleg a gazdasági nacionalizmus megerősödését vetítik elő, a gazdasági növekedés szempontja befolyásolhatja ezt a jövőben. A hosszú távú gazdasági növekedés tekintetében kulcsfontosságú innovációt ugyanis hátráltatja a befelé fordulás, és ezzel összefüggésben, a befektetésekhez szükséges külső piacok hiánya.

Ennek hatására fokozódhat a verseny az amerikai és kínai technológiai vállalatok között a külső piacokon, amely – az állam bizonyos fokú ellenőrzésével a technológia felett – a hidegháborúhoz hasonló befolyási övezeteket hozhat létre. Kína, India és az Egyesült Államok rivalizálása nemcsak fokozódni fog, hanem teljes átalakuláson megy át, hiszen a történelmi tapasztalok alapján zajló gazdasági átrendeződés új nemzetközi köntösbe bújtatja az önellátásra épülő gazdaságpolitikát. 

Szemlézte: Gergi-Horgos Mátyás

Fotó: Yu fangping / Imaginechina / Imaginechina via AFP