Önleleplező nyilatkozattal igazolja a magyar-lengyel álláspontot Vera Jourová

Az Európai Bizottság tagja támaszt elvárásokat az Európai Unió Bíróságával szemben

„Elvárásaim szerint az eljárás hamar véget ér. Álláspontom szerint hónapokról, mintsem évekről beszélünk” (“I expect the proceeding to go fast. In my view, we are talking about months rather than years.”) - szólt hozzá az Európai Tanács csütörtöki megállapodásának tanulságaihoz Vera Jourová, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős biztosa, egyszersmind a Bizottság alelnöke. 

A politikus kommentje egészen pontosan egy, a sajtóban napvilágot látott feltételezésre vonatkozott:  a frissen elfogadott jogállamisági mechanizmusról szóló rendelet rövidesen az Európai Bíróság asztalára kerülhet azt követően, hogy Varsó és Budapest annak megsemmisítését kéri a testülettől.

Jourová azzal, hogy szerinte a Bíróság eljárása kapcsán hónapokról, mintsem évekről beszélünk, bizonyosan arra utalt, hogy az Európai Bíróság esetlegesen gyorsított eljárás keretében tárgyalhatja a rendelet ügyét (rendes eljárásban ugyanis – az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatából kiindulva – ítéletre azonnali keresetbenyújtás esetén sem igazán lehet két éven belül számítani).

Megjegyzendő, hogy

Az Európai Bíróságnak van jogi lehetősége arra, hogy eleget tegyen Vera Jourová elvárásainak

Az Európai Bíróság eljárásrendjét az Európai Bíróságának Alapokmánya és a Bíróság Eljárási Szabályzata szabályozza. E két dokumentum a rendes eljárási szabályokat jellemzően részletesen taglalja, a gyorsított eljárásokkal kapcsolatban viszont igen szűkszavú. 

Az uniós jogban 2000 óta jelen lévő gyorsított eljárástípus bármikor alkalmazható, ha az ügy jellege azt követeli meg, hogy elbírálására a lehető legrövidebb időn belül kerüljön sor. Igen ám, de sem az uniós jog, sem pedig az említett eljárási szabályzatok nem szolgálnak iránytűként arra vonatkozóan, hogy melyek azok a feltételek, amelyek fennállása esetén ezeket az eljárásokat alkalmazni szükséges.

Ahogy azt a Bíróság egy belső anyagában is elismeri, „e tekintetben kizárólag az EUMSZ 267. cikk negyedik bekezdése tartalmaz kifejezett utalást egy olyan helyzetre, amely szükségessé teszi, hogy a Bíróság »a lehető legrövidebb időn belül”«határozzon, nevezetesen, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés egy fogva tartott személyt érintő ügyben merül fel.” Jól látható, hogy a jogállamisági mechanizmusról szóló rendelethez ezen a rendelkezésen keresztül még a legdurvább absztrakción keresztül sem lehet eljutni.

Éppen ezért az Európai Bíróság – önbeismerő jelleggel, „további útmutatás hiányában” – a már említett tájékoztatóban próbálja ismertetni azokat az ügyeket, amelyek „közelebb visznek” a gyorsított eljárás alkalmazásának igazolására alkalmas okok megértéséhez. 

Ezek jórészt a természetes és jogi személyek jogsérelmeivel kapcsolatos ügyek, de van közöttük kötelezettségszegési eljárás alapján indult gyorsított eljárás is (amelyekben nem túl meglepő módon Lengyelország az alperes).

Magyarán

a jogállamisági mechanizmusról szóló rendelet ügyének gyorsított eljárásban történő tárgyalására az Európai Bíróság nem tud releváns precedenst felmutatni.

Az időtényező azonban sarkalatos kérdésekben másodlagos

A Bíróság tehát ugyan eleget tehet Vera Jourová igényeinek, de az igen furcsán venné ki magát. Hogy mennyire furcsán, arra épp egy olyan bírói szakmai szervezet mutat rá, amelyre az Európai Bizottság is rendszeresen hivatkozik.

Az Európai Bizottság az Igazságszolgáltatás Hatékonyságáért (European Commission for the Efficiency of Justice, CEPEJ) nevű szervezet (amely nem összetévesztendő a szóban forgó Európai Bizottsággal) egyik, a témához kapcsolódó kutatásában leírta, hogy a „túlságosan gyors eljárások nem minden esetben vezetnek jó minőségű igazságszolgáltatáshoz. Bizonyos gyorsított eljárások tekintetében, ahol a sebesség az ellenérdekelt védekezési jogainál magasabb prioritást élveznek, az igazságszolgáltatás minőségét ássák alá. Az Európai Bíróság mindig is úgy tartotta, hogy az igazságosság megfelelő közvetítése jócskán felülmúlja az észszerű idővel kapcsolatos jogelveket – ezen keresztül pedig

Az igazsághoz hozzátartozik, de a lényegen nem változtat, hogy a CEPEJ kutatása a büntetőeljárások vonatkozásában jutott erre a következtetésre. Sőt, mivel a büntetőjog és a büntetőeljárás a jog különösen érzékeny területei, kézenfekvő, hogy ami egy büntetőeljárással kapcsolatban alapvető igény, az legyen egy jogállamisággal kapcsolatos eljárás tekintetében is az.

A jogállamisági mechanizmusról szóló rendelet éppen alapos mérlegelést, s nem pedig sürgősséget igényel

Legalább két példán keresztül szemléltethető, hogy milyen esetekben lehet egy gyorsított eljárás megnyugtató kimenetelével számolni, s mindkét példa arra világít rá, hogy a gyorsított eljárás az összetett, részletes mérlegelést igénylő ügyekben szóba sem jöhet. 

Az egyik a büntetőeljárások rövid időn belüli befejezését lehetővé tévő jogintézmény, a bíróság elé állítás. Ez akkor alkalmazható, ha az ügy megítélése egyszerűnek tűnik, s amely esetekben – tetten érés, beismerés – hosszas bizonyításra nincs szükség. Megjegyzendő, hogy még ezek az esetek sem vezetnek automatikusan a bíróság elé állításhoz. 

A másik – jogállami – példa a gyorsított eljárásokra az úgy nevezett gyorsított per, amely 2020 nyarától gazdagítja a hazai jogrendszert. Ennek funkciója, hogy eljárási könnyítést biztosítson azon sértettek számára, akiknek a büntetőbíróság már jogerősen igazat adott, de kárigényüket a büntetőeljárásban nem érvényesítették – jól látható, hogy ebben a polgári eljárástípusban is már lényegében „lejátszott” történetről van szó, s csak a bírói megerősítés szükséges. Felmerül tehát a kérdés: a jogállamisági mechanizmus esetében is erről van szó?

Valóban politikai jellegű beavatkozásról lenne tehát szó?

Ha az Európai Bíróság valóban Vera Jourová uniós biztos elvárásai szerint jár el, és a jogállamisági mechanizmusról szóló rendelettel szemben esetlegesen benyújtott keresetet valóban gyorsított eljárásban tárgyalja, azzal

a testület csak saját, átpolitizált működését húzza kétszeresen alá.

Ugyanis már eleve a jogállamisági mechanizmusról szóló rendelet is, de az azzal kapcsolatban felmerülő szerteágazó értelmezési lehetőségek pedig pláne kellően összetetté teszik az ügyet ahhoz, hogy a Bíróság ne egy néhány hónap alatt összecsapott ítélettel „tisztelje meg” a tagállamokat.

Mindenesetre Vera Jourová fenti nyilatkozatával két legyet ütött egy csapásra: egyrészt tovább erodálta mind saját szervezetének, mind pedig az Európai Bíróság egyébként is kétes hírnevét; másrészt pedig tovább erősítette a magyar és a lengyel álláspontot arra vonatkozóan, hogy az egész jogállamisági mechanizmus létrehozása a politikai beavatkozást szolgálja a szuverén tagállamok belügyeibe.

Dobozi Gergely

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.