Nincsen olyan egységes európai gyakorlat, amely a válsághelyzetben bevezetett különleges jogrend mintájául szolgál, és éppen ezért az sem mondható, hogy az eltérő nemzeti szabályozások bármelyike is a jogállamiság szempontjából szükséges elemet nélkülözne – mondta el Szilágyi János Ede, az egy éve megalapított Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet vezetője.
Szilágyi János Ede, jogász, a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet vezetője. A jogi oktatásban, mint intézeti tanszékvezető egyetemi docens vállal szerepet. Elsődleges kutatási területe a környezetjog és a természeti erőforrások joga. Számos nemzetközi, külföldi illetve tudományos szervezet és folyóirati szerkesztőség tagja, tisztségviselője. A Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Víztudományi Programjának kidolgozásába annak jogi szakértőjeként vett részt. Korábbi Köztársasági-, Deák-, Bolyai-, Magyary- és ÚNKP-ösztöndíjas kutató.
Egy évvel ezelőtt kezdte meg működését az összehasonlító jogi kutatás terén úttörő szerepre vállalkozó Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet. A koronavírus járvány miatt az elmúlt év azonban az Intézet életében is rendhagyó időszaknak bizonyult. Milyen fontos jogi kutatásokat folytattak a járvány alatt vagy éppen a járvánnyal kapcsolatosan?
Az Intézet két fajta jogösszehasonlító kutatást végez. Egyrészt a kormányzati szereplők számára jogszabályelőkészítési feladatok támogatása céljából, másrészt pedig saját kutatási tevékenysége keretében. A 2019-es, valamint 2020-as években alapvetően az első típusba sorolható kutatások voltak túlsúlyban. E kutatások keretében immáron több száz országjelentést készítettek munkatársaink, és ezekre alapozva jónéhány összegző jelentést. Elmondható, hogy a mögöttünk álló időszak számos jogalkotási termékénél a döntéshozók már támaszkodhattak az intézet eredményeire. Mindezeken túl azt reméljük, hogy az intézet saját kutatási profilja keretében végzett, a honlapunkon is nyomon követhető kutatások is előremutatóak, és közülük több is közérdeklődésre tarthat számot.
Melyek az intézetnek azok a saját kutatásai, amelyeket kiemelne?
A trianoni tragédia évfordulója alkalmából talán nem szorul igazolásra az intézet által felvállalt azon célkitűzésünk, amely alapján a határon túli magyarok helyzetével kapcsolatos jogi problémákat rendszerezett formában szeretnénk pozicionálni, különösen a nemzetközi tudományos életben is megfelelően. Ennek első eredményeit már közzétettük. De hasonlóképpen jelentek meg az intézet munkatársainak tanulmányai olyan aktualitással bíró kérdésekben is, mint az áldozatvédelem, a börtönzsúfoltság, a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélések vagy éppen a különleges jogrend idején bevezetett intézkedések. Utóbbi kapcsán kiemelten hangsúlyos kérdés volt, hogy egyes európai országok szabályozásában milyen közös jellemzők figyelhetők meg, illetve azok miként értékelhetők.
Mi látszik a különleges jogrenddel kapcsolatban elvégzett összehasonlító kutatás alapján az egyes országok tekintetében?
Az intézet kutatóinak eddig közzétett tanulmánya egyes európai országok (Csehország, Franciaország, Olaszország és Magyarország) azon intézkedéseit elemzi, amelyeket a koronavírus-járványra tekintettel vezettek be.
A vizsgált országok korlátozó intézkedései sokban hasonlítanak, de a keretet biztosító jogi szabályozás mégis jelentős eltérést mutatott.
Így például eltérések tapasztalhatók annak kapcsán, hogy a járványügyi kihívásra válaszul alkotmányos vagy törvényi szinten szabályozott rendkívüli intézkedést rendeltek-e el.
Kiemelt figyelmet kapott a különleges jogrendi esetkörök időbeli hatálya, amelyek kapcsán vegyes képet mutattak a vizsgált országok. Míg a magyar szabályozás azt a körülményt szabta korlátul, hogy a kihirdetésének feltételei – jelen esetben a járványhelyzet – már nem állnak fenn, addig például Olaszországban fix, hat hónapos időtartamra rendelték el a szükségállapotot, amely az olasz szabályozás szerint egy alkalommal, legfeljebb 12 hónapra meghosszabbítható. Érdekes volt, hogy Franciaországban ugyan csak két hónapra hirdették ki az egészségügyi szükségállapotot, ám a francia szabályozásban joghézag mutatkozik azon értelemben, hogy nem szabályozták, az hány alkalommal és milyen időtartamra hosszabbítható meg.
Lényeges volt a hasonlóság a magyar, illetve az olasz szabályozás kapcsán a tekintetben, hogy a különleges jogrenddel bevezetett rendeleti kormányzás felhatalmazottja – Magyarországon a kormány, Olaszországban a miniszterelnök – csak a nemzeti parlament által elfogadott jogszabály felhatalmazása nyomán alkothat a kivételes állapot megszűnéséig hatályban maradó rendeleteket.
Fontos jellemzője volt minden vizsgált ország szabályozásának, hogy mindegyik élt az alapjog-korlátozás lehetőségével,
és hogy ennek köre, a korlátozás intenzitása és formája a vizsgált államok tekintetében közel azonos volt.
Jól látható, hogy az európai országok a saját alkotmányos hagyományaikkal összhangban széles körben bevezettek különféle különleges jogrendeket. De vajon van a különleges jogrendi szabályoknak egységes európai gyakorlata vagy mércéje? Magyarországot pár hónappal ezelőtt még sok kritika érte ezzel kapcsolatban.
A következtetéseink e vonatkozásban elég egyértelműek: a vizsgált országok koronavírus járványra adott válasza különböző, vagyis nem beszélhetünk egy olyan egységes európai gyakorlatról, amely egy ilyen válsághelyzetben mintául szolgálna, és egy elvárható, kikényszeríthető mechanizmust jelentene a vizsgált uniós tagállamok tekintetében. Éppen ezért
az sem mondható, hogy az eltérő nemzeti szabályozások bármelyike is a jogállamiság szempontjából szükséges elemet nélkülözne.
Az európai politikát meghatározó jelentős eseménysorozat lesz az ősszel meginduló Európa jövőjéről szóló konferencia. Várhatóan számos jelentős kérdés lesz napirenden, például az uniós jog feltétlen elsőbbsége és a nemzeti identitás dilemmája, a szubszidiaritás és a nemzeti parlamentek szerepe vagy akár az európai parlamenti választásokkal összefüggő jogi kérdések köre.
Tudományos fórumként hogyan készül erre a konferenciára az intézet?
Intézetünk tiszteletbeli elnöke, Trócsányi László professzor kezdeményezésének hála elmondható, hogy nem csak készülünk, de már túl is vagyunk az első megmérettetésen e vonatkozásban is. A magyar tudományos körök a Mádl Ferenc Intézet keretei között lényegében elsők között nyithatták meg e vitasorozatot az Igazságügyi Minisztériummal közösen szervezett júniusi webináriummal.
Azon dolgozunk, hogy az ősszel folytathassuk ezt a párbeszédet az eredetileg kifundált izgalmas formában. Ez azt jelenti, hogy az Igazságügyi Minisztériummal adunk teret a politikai, tudományos és civil szférának is véleménye kifejtésére az Európai Unió különböző országaiban, illetve az uniós szinten tevékenykedő döntéshozók és szakértők megszólaltatásával. Természetesen a sorozathoz kapcsolódóan az intézetünk munkatársai is készülnek szakmai témákkal, így például az Ön által is említett uniós jog elsőbbségének értelmezéséről már olvasható is első tanulmányunk. E vonatkozásban az elmúlt években óriási jelentőségű döntések születtek, mind uniós, mind nemzeti szinten, így volt miben kifejteni véleményüket a kollégáknak. Végkövetkeztetésük pedig az volt, hogy az Európa Unió Bíróságának uniós jog elsőbbségéhez való határozott és egyértelmű viszonyulása ellenére a tagállamok szintjén egy különösen megosztó kérdésről van szó, és feltételezhető, hogy
nem a német alkotmánybíróság májusi döntése volt az utolsó olyan ügy, amikor egy tagállami alkotmányvédő mechanizmus szembehelyezkedik az Európai Unió Bíróságának álláspontjával.
Melyek azok a képességek, amelyek eredményessé teszik az intézetet az összehasonlító jogi kutatások terén?
Az elmúlt egy év az bizonyítja, hogy igazán büszkék lehetünk e téren kollégáink szakmai kompetenciáira, jelesül, hogy a jogélet különböző területeiről érkezve, a legkülönbözőbb országok jogrendszereiben szerezték jártasságukat, és hogy magas szintű nyelvi kvalitásokkal erősítik a működésünket. Sikerült felépítenünk egy gazdag digitális könyvtárat is, amelynek segítségével reális lehetőségünk van a hiteles összehasonlító kutatások végzésére, s mindezzel a magyar jogalkotás minőségi támogatására.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Emily O’Reilly tizenegy éven át töltötte be az ombudsmani tisztséget, amelynek során az átláthatóság és az összeférhetetlenség ellenőrzése volt a fő feladata.
A zenész őszintén értékelte a kormányfő törekvését a békére, miközben az EU-t komoly kritikával illette.
Az orosz gáz miatt ment neki a szlovák kormányfő az ukrán elnöknek.
Itt van a megválasztott amerikai elnök új üzenete.
A németek a szakértő szerint az arroganciájuk miatt buktak el.
Látványos adatok mutatják a különbséget.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
