A vizsgált politikai attitűdök a polkorrekt autoritarianizmus (PCA), a polkorrekt liberalizmus (PCL), illetve a fehér identitarianizmus (WI). Ez utóbbi a jobboldali szubkultúra része, amelyre gyakran alternatív jobboldalként hivatkoznak, az előbbi kettő pedig a baloldali ideológia egyes változatai.
Mind a PCA, mind a PCL középpontjában az áll, hogy megvédjék a kisebbségeket a diszkriminációtól és a kritikától. A PCA – vagyis a polkorrekt autoritarianizmus – ugyanakkor abban különbözik a PCL-től (polkorrekt liberalizmus) hogy annak hívei ideológiai céljaik eléréséhez megfelelőnek tartják az agressziót és a kényszerítést.
Ez a kutatás alátámasztja a társadalomban eddig is jelen lévő, észlelhető jelenséget, hogy az autoriter baloldal, illetve az autoriter jobboldal híveinek személyiségjegyei megegyeznek: irányítani akarják mások viselkedését, valamint magukra akarják vonni a figyelmet.
A legnagyobb problémát pedig Zilani szerint az jelenti, hogy a progresszívek körében egyre nagyobb teret nyernek az autoriter személyiségjegyekkel rendelkezők, így
az egykor elsősorban az együttérzésre épülő baloldali kultúrában az intolerancia válik dominánssá.