Cikkajánló: Erőszak és intolerancia jellemzi a progresszív baloldali hangadókat

Az ultraprogresszív baloldalt gyakran kritizálják azzal, hogy kultúrharcosai azokra a hajdani szélsőjobboldaliakra emlékeztetnek, akik ideológiájukat megfélemlítéssel és erőszakkal akarták ráerőltetni másokra – írja Zaid Zilani Quillette-cikkében, utalva azokra néhány évtizeddel korábban tevékenykedő szociálkonzervatívokra, akik az amerikai társadalom egészét át akarták alakítani (az egyetemeket, a médiát és még a gyermekeknek szóló televíziós adásokat is). 

1996-ban Bob Dole republikánus elnökjelölt a WarnerMedia amerikai médiakonglomerátum (akkori nevén Time Warner) ellen szólalt fel, amiért olyan könnyűzenei alkotásokat forgalmaztak, amelyek dicsőítették a rendőrök elleni erőszakot. Most, negyed évszázaddal később már a progresszívek részéről lehet hasonlót tapasztalni, csak éppen nem a rendőrök mellett, hanem ellenük állnak ki: azoknak a műsoroknak az eltörlését követelik, amelyek bármilyen szempontból pozitív fényben tüntetik fel a rendőrséget – világít rá Zilani. 

Kiemeli, hogy Alyssa Rosenberg, a Washington Post véleményrovatának újságírója például azt akarja, hogy állítsanak le minden rendőrökről szóló filmet és televíziós műsort, vagy legalább eszközöljenek radikális változásokat a forgatókönyvekben, és így rosszabb fényben tüntessék fel a rendőröket.

Zilani hivatkozik egy új tanulmányra is, amelyben a Queensland University of Technology kutatói a politikai attitűdök és a személyiségjegyek kapcsolatát vizsgálták.

A vizsgált politikai attitűdök a polkorrekt autoritarianizmus (PCA), a polkorrekt liberalizmus (PCL), illetve a fehér identitarianizmus (WI). Ez utóbbi a jobboldali szubkultúra része, amelyre gyakran alternatív jobboldalként hivatkoznak, az előbbi kettő pedig a baloldali ideológia egyes változatai. 

Mind a PCA, mind a PCL középpontjában az áll, hogy megvédjék a kisebbségeket a diszkriminációtól és a kritikától. A PCA – vagyis a polkorrekt autoritarianizmus – ugyanakkor abban különbözik a PCL-től (polkorrekt liberalizmus) hogy annak hívei ideológiai céljaik eléréséhez megfelelőnek tartják az agressziót és a kényszerítést. 

Ez a kutatás alátámasztja a társadalomban eddig is jelen lévő, észlelhető jelenséget, hogy az autoriter baloldal, illetve az autoriter jobboldal híveinek személyiségjegyei megegyeznek: irányítani akarják mások viselkedését, valamint magukra akarják vonni a figyelmet. 

A legnagyobb problémát pedig Zilani szerint az jelenti, hogy a progresszívek körében egyre nagyobb teret nyernek az autoriter személyiségjegyekkel rendelkezők, így

az egykor elsősorban az együttérzésre épülő baloldali kultúrában az intolerancia válik dominánssá.

Joób Kristóf

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.