„Az EU arroganciáját megtestesítő uniós bíróság szerint egyetlen államnak sem lehet joga megítélni, hogy egy EU-s szerv által hozott döntés valóban alkalmas-e a kitűzött cél elérésére.
Az előzményekről röviden annyit, hogy az Európai Unió Bírósága (EUB) három év után végre ítéletet hozott három tagállam ellen. Ebben elmarasztalták Lengyelországot, Magyarországot és Csehországot, amiért „nem tettek eleget az uniós jogból eredő kötelezettségüknek”. Ez nem szól másról, mint hogy az érintett három tagállam nem követte azt a német nyomásra az Európai Tanács által 2015-ben hozott határozatot, amely először 40 ezer, majd pedig 120 ezer migráns „széttelepítésről” szólt a tagállamok között az akut vészhelyzetre tekintettel.”
(…)
„E bírósági döntés hosszútávú hatásai beláthatatlanok. Rendkívüli módon beszűkíti ugyanis az egyes tagállamok mozgásterét azzal kapcsolatban, hogy megakadályozzák olyan személyek belépését a területükre, akik részéről terrormerényletek, illetve a civil lakosság vagy a törvényes rend elleni támadás várható. Franciaország például 2015-ben ugyan kihirdethette a rendkívüli állapotot, ugyanakkor továbbra is be kellett engednie a migránsokat, akiknek a viselt dolgai tették szükségessé magát a szükségállapotot. E kirakatper 2017-es kezdete óta minden olyan országban súlyosan romlott a közrend, vagy szinte már nem is fenntartható, amelyik nagy számban fogadott be migránsokat.
A közrend javítása vagy visszaállítása viszont az ítélet nyomán már nem lesz lehetséges úgy, hogy leállítják a migránsok további beáramlását. Minden, a menedékjogtól való eltérést konkrét biztonsági kockázattal kell igazolnia az egyes tagországoknak, miközben a saját biztonság megőrzősnek általános szempontja már nem lehet legitim indok. A többi tagállam hálás lehet a perbe fogott három országnak, mivel ők arra késztették az uniós bíróságot, hogy világosan megmutassa, milyen nagy mértékben beszűkült már most a szuverenitásuk az EU határozatai és rendeletei révén.”
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
A Fidesz–KDNP kormányának egy sor váratlan kihívással kellett megküzdenie, nemzetközi kritikák célkeresztjébe került, de a fő irány nem változott: a családok támogatása, a gyermekvédelem és a migráció elutasítása végig fókuszban maradt.
Az egyház vezetője elment, a kérdések maradtak. Megosztjuk újra elemzésünket a hit, a rend és a lelkipásztori küldetés dilemmáiról – most, hogy egy korszak lezárult.
A lipcsei székhelyű törvényszék megállapítása szerint a görög bevándorlási rendszerben tapasztalható hiányosságok ellenére nem fenyegeti rendkívüli nyomor ezt a kiszolgáltatottnak sem minősíthető személyi kört Görögországban.
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 86 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
bispora
2020. május 17. 19:42
Nem mindegy? Krisztina írásai a neokohn-on üdítően alapos munkák- én onnan ismerem. A migráció árnyoldalait nem csak csaholással, érveléssel is lehet támadni.
Ez már súlyosabb a gyarmatositásnál az inkvizicionál a megszállásnál ezt
egyszerüen borzasztó olvasni és akik ezt helyeslik ők a gyarmatositók,
inkvizitorók és a megszállok. Ezt jól beszoptuk gyerekik.