Terrorellenes harc: szándékos és végzetes félreértelmezés

"2001. szeptember 11-ét követően a nyugati társadalmak fokozatosan kezdtek ráébredni arra, hogy a velük egy közösségben élő muszlim polgártársaik (köztük bevándorlók is) közül jó néhányan támogatják az iszlamista terrort, továbbá nem határolódnak el azoktól az incidensektől sem, amelyek számos nyugati polgár halálával jártak."

(...)

"Különösen Európában okoz problémát, hogy a radikálisan gondolkozó muszlim közösség törekszik megtalálni a módját annak, hogy iskolás-gimnazista korú fiatalok vallási iskolákban (úgy nevezett medreszékben) ismerkedhessenek meg a konzervatív iszlám tanításaival. Ezen iskolák az arab világban (például Szaúd-Arábiában) mélyen ideologizáltak, többek között azt a narratívát oktatva, miszerint az iszlám a „hitetlenek” – vagyis a nem muszlim lelkiismeretű közösségek - folyamatos támadása, fenyegetése alatt áll. A medreszék kifejezetten felhívják a fiatal muszlimokat arra, hogy aktívan segédkezzenek az iszlám védelmezésében mindazoktól (ideértve a nem extrém nézeteket valló muszlim társaikat is), akik nem azonosulnak a háborús retorikával."

(...)

"Az európai vezetők későn ébredtek rá, hogy milyen veszéllyel is állnak szemben. Európában még 2019-ben is, amikorra az Iszlám Állam már nem jelentett fokozott veszélyt a társadalomra,a helyi muszlim radikálisok továbbra is támadásokat hajtottak végre, annak ellenére, hogy a rendőrség ismerte személyazonosságukat.  A hatóságok azért sincsenek könnyű helyzetben, mert a muszlim radikalizmus jellemzője, hogy az elkövetők visszaeső bűnismétlők: hiába ítélik el őket jogerősen erőszakos cselekményeik miatt, a szabadulást követően visszatérnek korábbi bűnöző életmódjukhoz.

Tekintettel arra, hogy az Európai államok demokratikus berendezkedésűek, az államok vezetői nem tudják sokáig elodázni azt, hogy válaszoljanak a kulturális szakadék, és az abból következő erőszakkal fenyegetett szavazók (vagy akár muszlim menekültek) jogos igényeire. Tudvalevő ugyanis, hogy az iszlamista terror évszázadokon keresztül az iszlámon belül szedte áldozatait, mivel az iszlamisták eretneknek nyilvánítottak minden olyan muszlim embert, akik nem azonosultak a fundamentalista tanokkal. Noha az iszlám világon belül zajló terrorizmus sokszor etnikai, nacionalista illetve politikai szempontokat is magába foglalt, a különbségtétel célpont és nem célpont között alapvetően vallási alapon történt, vagyis, hogy a fundamentalista elvek mentén honosodjon meg mindenütt az egyetlen „igaz” iszlám. Nyugaton még annak ellenére is nehézséget okoz a helyzet kezelése, hogy évszázadokat felölelő írásos tapasztalataink vannak a jelenségről; sőt, napjainkban egyenesen divatos közönyt mutatni a probléma iránt. Ami pedig még rosszabb, hogy – az iszlamisták legnagyobb meglepetésére – a Nyugat ideológiai fősodra szándékosan (és nem túlzás kijelenteni, hogy tragikus módon) az iszlamista tendenciák félreértelmezésén alapul."

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.