Tömött sorok vártak Róma belvárosában a Kapuvári ÍzvadÁszok csapata készítette meleg ünnepi ebédre hétfőn, miután 2015-től hagyománnyá vált, hogy minden évben január 6-án a Szent Egyed közösség római konyháján a magyar amatőr szakácscsapat főz a rászorulóknak. Olasz kérésre az idei asztalokra gulyásleves került. Desszertként az Olaszországban nem ismert szaloncukrot és a Cserpes Sajtműhely Trudiját osztották szét, ami szintén rendkívüli finomságnak számít Rómában.
Türelmetlenül várták a magyar ízeket
Az olasz főváros központi Trastevere negyedében található szegénykonyhán tömött sorokban várakoztak a magyarok főzte ünnepi ebédre. Eredetileg mintegy ötszáz embert vártak, de sokkal többen voltak: a sorban állók elmondták, a magyarok főznek a legjobban, ezért már várták a vízkereszti ebédet. Végül még az udvaron is asztalt kellett felállítani, de még így sem fért el mindenki. Magyar László, az ÍzvadÁszok csapatának vezetője az MTI-nek beszámolt arról, hogy az idén is mindent Magyarországról szállítottak Rómába a 40 kilogramm marhahústól a 15 kilogramm hagymán át egészen a nyolcvan literes lábasokig.
Hangsúlyozta, az ÍzvadÁszok továbbra is missziójuknak tartják a rászorulók segítését. A Szent Egyed közösséggel kialakított együttműködés keretében immáron hagyománnyá vált, hogy december 24-én Kapuváron, 25-én a közösség budapesti templomában rendezett ünnepi ebédet készítik el, majd vízkeresztkor már a Vatikánnal szomszédos konyhán főznek szeretetebédet. Magyar Lászlóné Pócza Katalin a hatalmas, szintén Magyarországról hozott fehérkenyeret szeletelte fel, ami az ebédvendégek szerint szintén nagyon finom volt.
Hámori György kapuvári polgármester elmondta, hogy az ÍzvadÁszok mögött a város egésze felsorakozik, amikor segítésről van szó. Kiemelte az önkormányzat támogatását, valamint a kapuvári vállalkozók nyújtotta segítséget, akik ingyen adják a pirospaprikát, a főzéshez használt vizet, a kenyeret és a savanyúságot is. Kifejtette, a már hatodik alkalommal megrendezett római jótékonysági szolgálat „közösséget teremtett”: 2015-ben egy asztalnál elfért a támogatók száma, azóta azonban megszámlálni is nehéz, hányan igyekeznek segíteni.